A kebab (törökösen kebap) elnevezés az arab kabāb szóból származik, ami nyársra szúrt húst jelent, a döner pedig a török dönmek (forgatni) igével kapcsolatos.
A döner kebabhoz bepácolt hússzeleteket tűznek egy jókora nyársra, a rétegek közé darált húst töltenek, majd a tornyot izzó grill előtt körbeforgatják. Az épp megsült részeket leszelik.
A görög gírosz és az arab shawarma lényegében csak a húsok fajtája és a fűszerezés tekintetében különbözik a döner kebabtól. (Az előbbi jellemzően sertésből, az utóbbi marhából készül.)
Az első nyomtatott török szakácskönyvben még utalás sincs a dönerre, amelynek elődjét egy 18. századi útikönyv szerint vízszintes nyárson sütötték. Az oszmán birodalom katonai tanácsadójaként 1836-1839 között Anatóliában tartózkodott Bernhard von Moltke leírta a receptet is: akkoriban a vékonyra szeletelt ürü- és birkahúst egy napig marinálták hagymalét, sót, borsot, erős paprikát és római köményt tartalmazó pácban, majd a nyársat tölgyfa parazsa felett forgatták. A leszelt húsdarabokat az összegyűlt szaftba pottyantották, petrezselyemmel, hagymával megszórták, és kérésre uborkát, retket adtak melléje.
A függőleges forgatás mikéntjét állítólag egy Hajdi İskender nevű szakács ötlötte ki az 1850-es években. A Bursa városában és Isztambulban is dolgozott effendi az Uludağ hegyen kakukkfüvet legelésző bárányok kicsontozott húsát sütötte meg, és elsőként adta fel joghurttal. A róla elnevezett iskender kebabot tányérban szolgálják fel. A húsdarabokat felkockázott török pitára szórják, fűszeres paradicsomszósszal leöntik, olvasztott vajjal meglocsolják, és joghurtot kínálnak mellé.
Az 1960-as években Isztambulban már árultak pitában felszolgált dönert, de a manapság Európa-szerte népszerű street foodot Berlinben találta ki egy török bevándorló. Kadir Nurman a Kreuzberg városrészben nyitott büfét, és 1972-ben rájött, hogy gyorsételként jobban el tudja adni a dönerét. A maga által pácolt húst saját sütésű pitába töltötte, és csak hagymát meg salátát tett mellé, nehogy a paradicsom eláztassa a tésztát. A számítása bevált, és az üzlete egyszeriben fellendült.
A bepácolt szeleteket fűszeres darált hússal rétegezve szorosan egymásra tornyozzák, majd nyárson beállítják egy speciális grillbe. Ez kezdetben faszenes volt, ma inkább gázzal vagy árammal üzemeltetik. A nyárs szép lassan forog a hőforrás előtt, amely csak a húshenger egyik oldalát melegíti. Közben a külső oldalát a páclével kenegetik, és amikor pirulni kezd, egy hosszú késsel lenyesegetik róla a már átsült részeket. A kisülő zsír, illetve a páclé felülről lecsorog a nyárson és csodálatos zamatot kölcsönöz az omlós húsnak.
A törököknél a vallási előírások miatt eredetileg bárány és birka, ritkábban borjú vagy marha került a forgó nyársakra. Manapság jellemzően kétféle nyárssal találkozhatunk: az egyiken hús, a másikon csirke vagy pulyka süldögél. (Törökországban a szárnyas nem tartozik a hús kategóriába.) A dönerben a darált hús mennyisége nem haladhatja meg a 60 százalékot.
A pácoláshoz és az ízesítéshez egyaránt alkalmazott keverékből nem hiányozhat a só, bors, az édes és a csípős fűszerpaprika, a római kömény, valamint a reszelt hagyma. Kerülhet bele reszelt fokhagyma, morzsolt kakukkfű és egyéb fűszer, továbbá csirke esetén currypor is. Nem fukarkodnak a fűszerekkel, bár a németeknél Döner papának titulált és a találmányáért életműdíjjal kitüntetett Kadir Nurman a haláláig úgy tartotta, hogy a zamatot a húsnak kell adnia, nem az erős fűszerezésnek. A török élelmiszereket árusító boltokban és fűszerkereskedésekben kifejezetten a döner kebabhoz összeállított fűszer- és páckeveréket is kínálnak.
Országok, sőt tájegységek szerint is eltérhetnek. A tányéron szervírozott és feltekerve vagy szendvicsként elkészített dönerhez általában paradicsom, hagyma, saláta, káposzta, friss vagy ecetes uborka dukál. Rendszerint egy csípős és egy joghurtos mártást adnak hozzá.
A húsnyesedéket a szokásos kiegészítőkkel egyetemben gyakran a tortillához hasonló, de búzalisztből sütött lavaş tésztába csavarják. A lavaşba tekert döner kebab neve dürüm.
A pide a pizzához hasonló, a tetején rombusz alakban bevagdosott, szezámaggal megszórt lepénykenyér. A döner kebab számára zsebet vágnak bele, szendvicshez pedig szétnyitják. Ezt használják az iskender kebabhoz is. Tradicionálisan a böjti hónap (ramadán) idején készítik, de egyes üzletekben folyamatosan kapható.
Jó tanács: A hústekercsről csak annyit vágj le, amennyit egy alkalommal felhasználsz. A maradékot azonnal tedd vissza a mélyhűtőbe, ahonnan bármikor előkaphatod.
Ha több időd van, akkor a hússzeleteket rétegezés előtt joghurtos pácban pihentetheted. Ettől a serpenyős döner is finom porhanyós lesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.