Mami, a nagymamák gyöngye

Az én Mamám még a méhen belül agyvérzést kapott, és fél oldalára bénulva született. Sok tornával azért majdnem teljesen sikerült rendbe jönnie a húszas éveire, majd a korral ismét romlott a karja és a lába. De mindig mindent úgy tett, mintha teljesen ép lenne.

Vasutas családba született, és milliószor hallottuk, hogy ő bizony kisasszony volt a faluban, neki voltak a legszebb ruhái, és mivel ingyen vonatozott, beutazta a Zákány-Székesfehér-Budapest útvonalat ezerszer. Igaz, ebből rengeteg volt a kezelés Pesten, a mai Pető Intézetben. Aztán egy másik kisvárosban, rokonlátogatás alkalmával egy bálban megismerte az akkor 25 éves (ő 22 volt) Nagypapámat (akit mindig tejfeles szájúként emleget ismerkedésük történetében), és szeptemberben lesz 50 éve, hogy elválaszthatatlanok.

A Papámról még fiatalon kiderült, hogy szívbeteg, leszázalékolták. Ő szabóként keresett tovább otthoni munkával. A Mamámat rokkantasították, de mindig vállalt takarítást. Nagy szegénységben, de óriási beosztással éltek így betegen, amiből az anyukám és az öccse a hatalmas szereteten kívül, amiben felnőttek, semmit nem érzett. A Nagybátyám egyetemet is végzett, pedig ez már akkoriban sem volt kis pénz, hiába volt nagyon jó tanuló ösztöndíjjal. Ők mellette mindent meg is mozgattak és mindenben támogatták. Édesanyám fiatalon házasodott, három gyermeket vállaltak, és bizony sokat besegítettek vigyázással, főzéssel, ha kellett.

A kis 2 szobás panellakásuk olyan takaros és tiszta, hogy megirigyelhetné bárki. És a Mama mindig összekuporgatja a pénzt hol egy szép tapétára, hol az ablakok cseréjére. Mindig viccelődünk is vele, hogy biztosan van egy svájci bankszámlája valahol… Idős már, és nem bírja úgy a főzést, ahogy szeretné, de sosem ismerné el. Hiába próbáljuk kicselezni, hogy semmiképp sem megyünk ebédidőben, ha meglátogatjuk, akkor vacsorával ültet minket le.

Nála mindig „lakodalom” van. A családi ünnepeken roskadozik az asztal a temérdek finomságtól. Nincs olyan Stefánia-szelet, ami finomabb lenne! Az isteni húslevese, a töltött csirkéje, a finomabbnál finomabb falatok utánozhatatlanok. A sült krumplija a világon a legfinomabb, és bárhogyan próbáltuk, nem tudjuk Anyuval úgy elkészíteni, mint Ő. A gombát azóta eszem meg, hogy az ő finom gombalevesét megkóstoltam. A testvérem akárhányszor ment hozzá iskolából ebéd után, mindig túrógombóccal, a kedvencével várta. Ha náluk kellett aludnunk, mindig volt tejbedara, kakaó, vajas kenyér és alma. Így, ahogy Ők készítették a Papával, még a sima vajas kenyérnek és az almának is más íze volt.

Még kicsik voltunk a testvéreimmel, amikor az egyik karácsonyra meg is kapta tőlünk jutalmául az Arany fakanalat, melyet büszkén őriz a „Világ legjobb Nagymamája” oklevél mellett.

Abban, hogy szeretek sütni-főzni, Édesanyám mellett a Mamámnak is nagy szerepe van. A kedvenc karácsonyi ajándékom Tőlük egy kis konyhai gyerek-robotgép volt igazi kis mixerrel és hozzávalókkal…

Most múlt 72 éves, és kívánom neki, hogy nagyon sokáig velünk legyen még boldogságban, szeretetben, egészségben. Az egy szem leány unokája, és a legidősebb vagyok az 5 közül. Ha nagymama leszek egyszer, biztosan tudom, Reá szeretnék majd hasonlítani.

Köszönöm, hogy írhattam Róla.