A mágikus bodza

A bodzának hosszú és rögös történelme van, kezdve a nagy dicsőségtől a meg nem érdemelt megaláztatásokig. A lapos virágtömegéről és lédús lilás-fekete bogyóiról ismert fát már az ókori rómaiak is ismerték és kedvelték. Plinius írásaiban Sambucus-ként hivatkozik rá. Ismert, hogy a bodza akkoriban főleg a nők körében volt kedvelt, hiszen az érett bogyóival csodásan lehetett színezni az arra már rászoruló hajat. Ezt a technikát még a britek kedvenc botanikusa, Culpepper is megerősítette, s javasolta, hogy a fekete hajszín elérése érdekében a bogyókból forralt lével mossanak hajat a hölgyek.

A világon sokfelé ismeretes Elder név angolszász gyökerekkel bír, bár a fát az idők során sokféle névvel illették, mint például a Holler vagy a Hyllantree. Ennek azért van jelentősége, mert ezek a nevek utalnak arra, micsoda mágikus erővel és hatalommal ruházták fel ezt a fácskát többek között a dánok is, akik Hylde Moert, a természet istennőjét tisztelték a bodzában. Úgy hitték, hogy a bodzafa az erdő lelke, s a bodzaligetekben lejtenek táncot az erdő tündérei. Ennek megfelelően jól bántak a bodzával, úgy vélték, hogy a fa megvédi mindazokat, akik gondozzák. Ebből kifolyólag gyakran ültettek bodzafákat a ház közelébe, talán ennek köszönhető, hogy manapság is sok helyen sövényként él a bodza. A gondozott fákhoz imádkoztak, felajánlásokat tettek, s bíztak benne, hogy minden bajtól – pl. a villámlástól is – megóvja őket a fa.

A bodza nimbuszának a kereszténység vetett véget, s az egykor szent fa hamarosan csúf eretnekké lett. Annak ellenére, hogy ágas-bogas és kistermetű fáról van szó, nagyon hamar Jézus keresztfájának anyagává lett, sőt még az is elterjedt nézetté vált, hogy Júdás is egy bodzafára kötötte fel magát.

Ám akárhogy is dolgoztak a bodza megszégyenítésén, a népi babonák – ha csendben is, de – tovább éltek, s Szicíliától Skóciáig hittek benne, hogy a bodza védelmet nyújt a gonosz démonoktól.

A gonosz szellemek elleni védelmen kívül más érvek is szóltak a bodza mellett, hiszen virágából és bogyójából ízletes főzeteket lehetett készíteni, s ezekkel különféle bajokat kúrálni. Nem is csoda, hogy egy 1644-ben megjelent gyógynövényes szakkönyvben a szerző igen terjedelmesen taglalja, hogy mennyi mindenre jó a bodza. Ebben az időben nem csak a virágzat és termés került felhasználásra, hanem a fa gyökere, ágai, kérge is mind-mind valamilyen tinktúrában végezte. A gyökerekkel gazdagított fürdővízzel epilepsziát orvosoltak, a friss gallyak levével a szemölcsöket kezelték. Tüdőgyulladásra nem csak bodzás fürdőt javasoltak, hanem elterjedt volt az a gyógymód is, hogy a beteg arccal a fa felé a földre feküdt, így próbálván magába szívni a fa gyógyító erejét.

A kuruzslással határos gyógymódok azonban valós gyógyító erőre alapultak. Ma már se a kérget, se a gallyakat, se a fa gyökerét nem bántják, de a virágból valóban jó vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és köptető szer lehet. A virágból készített tinktúra azonban nem csak belsőleg hatékony, hanem fürdővízbe téve nyugtatja az idegeket és a bőrirritációt is csökkenti, valamint borogatásként jótékonyan hat a fáradt szemre is.

A bogyóból készített tinktúrát már Hippokratész óta használják hashajtóként, de vizelethajtó hatása is jól ismert. Emellett a benne lévő vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetően véd az influenza ellen. A bogyóban lévő flavonoidoknak köszönhetően hatékonyan csillapítja az ízületi fájdalmat és csökkenti a gyulladást.

A bodzabogyónak nagyon magas a C-vitamin tartalma, ezen kívül még megtalálható benne az A-, D-, E-, B6- és B12-vitamin is. Az ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben vas és kálium található benne, valamint cink, réz, szelén, tiamin, foszfor, kalcium, riboflavin. A bogyó fogyasztásánál minden esetben figyeljünk oda, hogy csak értetten együk, mert az éretlen gyümölcs cianid-ot tartalmazhat, ami mérgező.

A bodzavirágot azonban nem csak a gyógyászatban és a gasztronómiában használják előszeretettel, hanem a viktoriánus kor óta kedvelt kozmetikum-alapanyag is. A kor asszonyai a virágot vízben kiáztatták, majd az így kapott esszenciát krémekhez keverték, amivel tisztán tartották a bőrüket, és hitték, hogy a pattanásokat és a szeplőket is kezeli a krém. Ez a receptúra aztán feledésbe merült, de a közelmúltban újra terítékre került a bodzavirág, mint kozmetikai nyersanyag.

A bodza konyhai felhasználása két részre bontható. Egyrészt a virágzat feldolgozására, másrészt a bogyók hasznosítására. A virágzatot a leggyakrabban szörpök készítéséhez használják, de bodzapezsgőt is lehet belőle. A bodzaszörpből készíthetünk fagylaltot, ízesíthetünk vele különféle krémeket, töltelékeket, de magát a bodzavirágot is adhatjuk a tésztákhoz, fagylalt vagy sorbet alapokhoz. A friss virágzatot sűrű palacsintatésztába fogatva ki is süthetjük. A szárított virágzatból teát készíthetünk, illetve felhasználhatjuk süteményekhez, krémekhez is.

Bodzabogyóból készíthetünk mártásokat, lekvárt, szörpöt, szirupot, bort vagy akár likőrt is. A friss gyümölcsöt felhasználhatjuk fagylaltok, krémek készítésére, vagy tehetjük gyümölcssalátába, süteményekbe is. A szárított bogyókból nagyon finom teát főzhetünk.

A bodzavirág és a bodzabogyó szedésénél mindig figyeljünk arra, hogy ha lehet, csak autómentes környezetben lévő fák terméseit szedjük le.

Palacsintatésztában sült bodzavirág

Hozzávalók:
1 tojás
liszt
tej
csipetnyi só
1-2 kávéskanál vaníliás cukor
¼ citrom reszelt héja

Elkészítés: 1 tojás felhasználásával a szokásosnál kissé sűrűbb palacsintatésztát készítek, amit kis vaníliás cukorral és citromhéjjal ízesítek. A bodzavirágokat alaposan megmosom, majd lecsöpögtetem. Egy serpenyőben ujjnyi olajat hevítek. A bodzavirágokat a tésztába forgatom, majd az olajban addig sütöm, amíg a tészta szép aranyszínűvé nem válik. Porcukorral hintve kínálom.

Bodzalekvár

Hozzávalók:
2 kg bodzabogyó
1,5 kg cukor
3 citrom leve

Elkészítés: A bogyókat leszemezem, majd alaposan megmosom, és kevés vízben felöntve puhára főzöm. A megfőtt szemeket egy szitán átpréselem. Az így kapott gyümölcshúshoz hozzáadom a cukrot, a citromok kifacsart levét, és elkezdem összefőzni. Forrástól számítva közepes lángnál még 20 percet főzöm, majd üvegekbe töltöm. Az üvegeket fém fedővel zárom, majd fejreállítva hagyom néhány percet, végezetül száraz dunsztba teszem az üvegeket.