Három angolszász ünnepi süti

Az angolszász receptmustra eredményeként következzen most három sütemény, amelyek mutatósak, nem túl bonyolultak, finomak és nem utolsósorban újszerűen mutathatnak az ünnepi asztalon.

Dundee cake

A Skóciában kedvelt Dundee torta mutatós, tartalmas, leginkább karácsonyi édesség. A Dundee alapját a különféle szárított, kandírozott gyümölcsök és a különböző csonthéjas magvak adják, tulajdonképpen egy nagyon gazdag gyümölcskenyér. Leggyakrabban ribizli, mazsola, datolya és meggy kerül a süteménybe, amelynek a tésztájához őrölt mandulát használnak, a dekoráció elengedhetetlen eleme pedig az egész mandulaszem, amelyet a torta tetején helyeznek körbe. A torta ízét sokban befolyásolja a tésztához adott citrom- és narancshéj, illetve a mellé kínált narancslekvár, így a sokféle gyümölcs ellenére kellemes citrusosság jellemzi a süteményt - a hozzáadott skót whisky még karakteresebbé teszi.

Ha lehetőségünk adódik rá, akkor a megszegést megelőző napon süssük, a skót pékek szerint a sütemény egyik titka, hogy egy ideig hagyjuk állni.

A torta körüli legendák száma viszonylag csekély. A környékben lakók megegyeznek abban, hogy a torta születése Mária királyné idejére tehető, széleskörű elterjedéséért pedig a Keiller-família tehető felelőssé, akik - a narancslekvár készítés mellett - a sütemény nagyüzemi gyártását is elindították.

Dundee cake gazdagon

Hozzávalók:
15 dkg lágy vaj
15 dkg barna cukor
3 nagy tojás
1 narancs reszelt héja
22,5 dkg finomliszt
2 teáskanál sütőpor
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
15 dkg mazsola
15 dkg datolya
15 dkg aranymazsola
5 dkg kandírozott narancshéj
5 dkg kandírozott cseresznye
1 bő evőkanál whisky
12 dkg hámozott mandula

Elkészítés: A sütőt 160 fokra előmelegítem, egy 22 cm-es sütőformát sütőpapírral kibélelek. 
A lisztet kimérem, hozzáadom a fűszert és a sütőport. A datolyát nagyobb darabokra vágom, egy tálba teszem, hozzáadom a cseresznyét, a narancshéjat és a mazsolákat. 
A vajat egy nagyobb üstbe teszem, hozzáadom a kimért cukrot és habverővel habosra keverem. Egyesével hozzáadom a tojást is, és homogén krémmé keverem. Ezután apránként beleszórom a lisztet, majd a kész masszához hozzáadom a gyümölcsöket és a whisky-t. 
A krémet a tortaformába simítom, majd beteszem az előmelegített sütőbe. Egy órát sütöm, majd kiszedem, a mandulaszemeket a torta tetejére helyezem, és utána tovább sütöm a tortát egészen addig, amíg szép, aranybarna színe nem lesz. A kész tortát rácson hagyom kihűlni, legjobb, ha egy napot pihen tálalás előtt.

Whoopie pie

Amerika is kész számunkra új süteményeket adni. Az egyszerű, mutatós, falatnyi, jól variálható és könnyen elkészíthető Whoopie pie igazi főnyeremény.

Több történet kering a Whoopie pie születéséről. Sokan úgy vélik, ez egy igazi amish sütemény, amely valamikor Pennsylvaniában született, s nevét a desszertet felfedező gyerekek felkiáltásáról kapta. Mások szerint az amish-oknak vajmi kevés közük van a süteményhez, amely sokkal inkább tekinthető az 1929-es világválság termékének. Bárhogy is történt, a Whoopie pie a mai napig sokak ajkára csalja az elragadtatott felkiáltást.

A Whoopie pie a végtelenségig egyszerű sütemény, a csavar csupán a tálalásban van. Az aprócska kevert tésztás piskótarétegek közt krém pihen, az egész alkotás olyan, mint egy falatnyi torta, ami személyre szabott, ránk méretezett.

Formáját tekintve igen engedékeny, nincsenek tökéletes körök, hibátlan élek, inkább a házi süteményekre oly jellemző szertelen, egyformaságra törekvés jelenik meg minden egyes falatban. A Whoopie pie süteményszendvics hagyományos változata kakaós tésztájú, a két tésztaréteg között mályvacukorból készített krém vagy édes tejszínhab pihen.

Természetesen a sütemény adta tág keretek minden házi cukrászt arra ösztökélnek, hogy tovább variálja ezt a süteményt. A Whoopie pie jó lehetőséget kínál, hogy piciben elkészítsük a nagyobb kedvenceket. Kis alakítással könnyedén készíthetünk olyan szendvicssüteményt, amely ízében magában hordozza a Dobos tortát vagy a Rigó Jancsit, de szabadon engedett fantáziával könnyedén kitalálhatunk, megtervezhetünk egy saját Whoopie pie-t is.

Egyetlen dologra kell odafigyelni: a szaftos, de nem túl omlós tészta és a benne pihenő krém együttesen jól harapható falat legyen, tényleg olyan kis komplex fogás, amely megfelel az édes szendvics kitételnek.

Whoopie pie mascarpone-krémmel

Hozzávalók kb. 30 sütihez:
25 dkg liszt
12,5 dkg cukor
1 dl tej
10 dkg lágy vaj
1 tojás
1 evőkanál tejföl
csipet só
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
1 kávéskanál vanília-esszencia
1 kávéskanál sütőpor
½ kávéskanál szódabikarbóna
A krémhez:
20 dkg mascarpone
3 evőkanál porcukor
1 dl tejszín
1 kávéskanál vanília-esszencia

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást, a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet is, valamint a sót, a vaníliát, a kakaót, a tejet és a tejfölt is, krémesre, simára keverem.
A tésztából kanállal vagy kinyomózsákból kis kupacokat képezek sütőpapírral bélelt sütőlemezre, és az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütöm, majd hagyom teljesen kihűlni.
A krémhez a mascarponét a porcukorral és a vanília-esszenciával jól kikeverem, majd lazítom a felvert tejszínhabbal. A kihűlt korongokat kettesével betöltöm a krémmel, majd hűtőbe teszem 1-2 órára tálalás előtt.

Scone

Igazi angol klasszikus a scone, amelynek megszületése egybeforrt az angol teázási szokások megváltozásával, pontosabban az ötórai tea, mint műfaj létrejöttével. Anne Russel bedfordi hercegnőnek köszönhető a könnyed délutáni étkezés egyik elengedhetetlen kelléke, a scone, ami formájában és tömörségében leginkább a mi pogácsánkra emlékeztet, íze azonban édes vagy inkább semleges.

A scone ideális hátteret biztosít szinte az összes lekvár, csokoládé-, mogyoró- vagy karamellkrém számára, azonban legtöbb esetben málnalekvárral és frissen felvert tejszínhabbal kínálják, akárcsak a Viktória tortát.

A tejszínhabbal és lekvárral házasított sütemény igen mélyen gyökeredzik az angol gasztronómiában, a scone-ban és a Viktória tortában megjelenő hármas – X. századi kézikönyvek tanúsága szerint – már akkortájt is kedvelt volt, például a viking támadás után, Devonban a helyi apátság felújítását végző munkásokat is ilyen finomsággal jutalmazták a helyiek.

A scone-t először 1513-ban említik. A sütemény nevének eredete ugyan nem tisztázott, de két lehetséges felmenője is van. Az egyik gael term sgonn szóösszetétel, amelynek jelentése nagy falat, illetve a közép-holland finom fehér kenyeret jelentő schoonbrood.

Az eredet végülis szinte lényegtelen, az ízig-vérig angol scone megkerülhetetlen eleme az ötórai teának, de baráti kávézások, forralt borozások mellé is ideális, jól variálható falat.

Scone

Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
8 dkg rétesliszt
7,5 dkg vaj
2 teáskanál sütőpor
1 tojás
1,2 dl tejszín
5 dkg vaníliás cukor
csipet só

Elkészítés: Egy nagy tálba beleszitálom a liszteket, hozzáadom a cukrot, a csipetnyi sót és a sütőport. Átkeverem, majd elmorzsolom a hideg vajjal. A morzsához hozzáöntöm a tejszínt és az enyhén elhabart tojást, majd tésztává gyúrom az egészet. A tésztát egy finoman lisztes deszkán kétujjnyi vékonyra nyújtom, majd egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggatom.
A pogácsákat sütőpapíros tepsire ültetem, egy kis tejszínnel megkenem a tetejüket, majd 190 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyed óra alatt készre sütöm. Hűtőrácson hagyom teljesen kihűlni, majd vajjal, tejszínhabbal és lekvárral kínálom.