Kekszes desszertek

A különféle kekszek desszertekben, süteményekben való felhasználása meglepően széles. A gyerekkorunk klasszikus golyóbisai és csokirúdjai mellett mostanság főleg a sütés nélküli tortákhoz vagy különféle túrótortákhoz, puding- vagy joghurttortákhoz használjuk fel a kekszet.

A kekszalap, azért jó, mert általa megúszhatjuk a sütést. Egy jó bevált kekszalapra rengeteg sütemény megálmodható, s a mozsárban megtört keksszel legalább fél órát tudunk spórolni, ahhoz képest, ha omlós lapot vagy piskótát készítettünk volna a süteményhez. Sokan elősütik a kekszalapot, de alapvetően az is elégséges, ha a tortaformába vagy tepsibe öntött tört kekszet cukorral megszórjuk és olvasztott vajjal meglocsoljuk, így még tovább rövidül a süteménykészítés ideje.

A hozzáadott cukor és vaj mennyisége sokban függ a keksz milyenségétől. A keksz kiválasztásánál fontos figyelembe venni, hogy mihez fog alapot biztosítani. A kekszalapra simított krém nedvességét el kell, hogy bírja, így viszonylag sűrű, tartalmas kekszet érdemes választani. Ez az alap lehet teljes kiőrlésű, zabpehelyhes keksz is. A keksz ízesítésétől függően adhatunk az alaphoz nádcukrot, mézet, csokoládét, tört csonthéjast, apróra vágott aszalt gyümölcsöt. A kekszet a felhasználástól függően érdemes megtörni. Nem jó, ha túl apróra tört, szinte porszerű a keksz, hiszen így textúráját veszti. Jobb, ha kicsit darabosabb: ez nem lesz a sütemény kárára, a rá kerülő krémek pont annyira fogják meglágyítani, hogy a darabok szép, egységes réteggé álljon össze.

Az összetördelt vagy – a keksz sűrűségétől és vastagságától függően – egyben hagyott tészta nem csak a sütemény alján jelenhet meg, hanem tulajdonképpen rétegeket is képezhetünk vele, s kicsit átgondolva sokféle, sütést igénylő süteményt elkészíthetünk kekszesített változatban. Ennek az a titka, hogy a kekszrétegek közé kerülő krém elég jó tartást biztosítson a süteménynek, ne legyen benne túl sok nedvesség, de annyi igen, amennyi a keksznek szükséges. Erre az egyik legalkalmasabb matéria a mascarpone, amelyet könnyen ízesíthetünk, szépen terül, de nem folyik, és hűtést követően jó tartással rendelkezik. A mascarponén kívül használhatunk joghurtot, túrót, túrókrémet, tejfölt, pudingot is, illetve ezek különféle keverékét.

A keksz, mint réteg pohárkrémekben is megjelenhet. A keksz íze kiegészíti a krémet, textúrát és formát ad, esztétikussá és tartalmassá teszi a pohárkrémet. A pohárkrémek, pudingok, sütemények tetejére is kerülhet morzsolt keksz, ezt akár megkeverhetjük kevés kandiscukorral, színes szórócukorral vagy tört csonthéjassal, esetleg reszelt csokoládéval is. A pohárkrémek megszórására és ízesítésére tökéletesen alkalmas az olasz amaretti keksz, amely egyedi textúrájával is sokat lendít bármilyen pohárkrémen.

A keksz azonban nem csak a krémek mellett ideális versenyző, hanem különféle tortatöltelékekben, krémekben is megjelenhet. Ilyenkor főleg a krém állagának javítására szolgál, és ebben a feladatkörben az az ideális, ha olyan porított keksszel dolgozunk, mint amilyet a kókuszgolyónál, a kekszgolyónál és a többi kekszalapú aprósüteménynél szoktunk felhasználni.

A porított keksz felszívja a krémben lévő felesleges nedvességet, tartást ad neki, de ízvilágát jelentősen nem befolyásolja. A Rákóczi túrós töltelékében is sok receptnél megjelenik a kekszmorzsa, de mi magunk is kikísérletezhetjük, hogy melyek azok az ételeink, desszertjeink, amelyek töltelékét tovább szilárdíthatnánk némi kekszmorzsával.

A sok helyen porított formában kapható háztartási kekszből igazán izgalmas aprósüteményeket készíthetünk. A mindenki által kedvelt és ismert kókuszgolyó mellett számtalan saját kreációt készíthetünk, s megalkothatjuk ismert – olykor igen macerás sütemények – egyszerűbb, golyósított változatát is. Ennek az irányzatnak remek példája a zserbógolyó, amelynél negyed órányi munkát követően megkaphatjuk a süteményben lévő ízkombinációt, kekszgolyóbis formájában.

De nem csak teljesen porrá őrölt keksszel dolgozhatunk. Abban az esetben, ha a család elől el tudjuk titkolni a készülő finomságot és van ideje összeérni az ízeknek, megpuhulni a keksznek, akkor darabosabb keksszel is készíthetünk golyókat, vagy megpróbálkozhatunk nagyanyáink egyik kedvencével, a szocializmus múlásával kissé háttérbe szorult csokiszalámival. A csokoládészalámi lényegében nem más, mint a kókuszgolyó alapját képező massza, amelybe darabos kekszet rejtünk, majd hengeresre formálva hűtjük ki. Az eredmény metszete némi hasonlóságot mutat a szalámiéval - s ahhoz hasonlóan gyorsan fogy.

A többi kekszes édességhez hasonlóan a csokiszalámi is jól variálható. Kerülhet bele áztatott aszalt gyümölcs, tört dió, mogyoró, vagy épp egy kevés darált kávéval, likőrrel, rummal, különféle fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom) bolondíthatjuk meg a massza ízét. A rudat forgathatjuk kókuszreszelékbe, darált dióba vagy más csonthéjasba, porcukorba, kakaóporba vagy dekorcukorba is.

Míg a csokiszaláminál a keksz alapvetően a csokoládés masszának rendelődik alá, addig a csíkos szelet esetében a főszerep egyértelműen a kekszé. Ehhez a süteményhez általában nagyobb, kerek kekszek kellenek, tartalmasak, amelyek ugyan felszívják a krém nedvességét, de nem olvadnak fel a krémben. Keményebb háztartási típusú keksz tökéletesen alkalmas ehhez a süteményhez. Ugyanilyen módon készíthetünk különféle „pitéket” is, ahol az eredeti sütemény tésztarétegeit keksszel helyettesítve alkotjuk meg az édességet.

Zserbó-golyó

Hozzávalók:
25 dkg darált háztartási keksz
10 dkg darált dió
8 nagy evőkanál sárgabaracklekvár
25 dkg étcsokoládé
2-3 teáskanál olaj

Elkészítés: A kekszet egy nagyobb tálba kimérem, majd hozzáadom a darált diót és a lekvárt, alaposan összedolgozom. A masszából tetszőleges méretű golyókat készítek, és egy tálcára teszem, majd a hűtőben vagy hideg karmában hagyom, hogy szikkadjanak.
A csokoládét egy kisebb fémtálba töröm, forrásban lévő vízzel teli lábasra helyezem, így olvasztom fel a csokoládét. Miután felolvadt a csokoládé, kevés olajat adok hozzá, átkeverem, majd egy villa segítségével a golyókat megforgatom a csokoládéban. Rácsra helyezve hagyom, hogy a csokoládé megkössön.

Fehérke

Hozzávalók:
50 dkg omlós keksz
7 dl tejföl
2 dl tejszín
1 citrom
12 dkg cukor
1 rúd vanília kikapart belseje

Elkészítés: A tejfölhöz hozzáadom a cukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és kifacsart levét. A tejszínt felverem, majd a tejföllel óvatosan összekeverem. Egy nagyobb jénaiba leteszem a kekszet, erre rétegezem a citromos krémet, majd újabb réteg kekszet fektetek le, s erre megint kerül egy adag a krémből. Amikor elfogy a keksz is és a krém is, akkor a süteményt a hűtőbe teszem, és egy napot hagyom állni.