Brokkolikrémleves, ahogyan mi szeretjük
Kijevi csirkemell rizibizivel
Babgulyás
Zsemlegombóc
Csupacsokis brownie
Rakott zöldbab darált hússal
Káposztás tészta egyszerűen
Rigójancsi, ahogy mi szeretjük
Klasszikus császármorzsa baracklekvárral
Sárgaborsóleves füstölt hússal
A legfinomabb sütőtökkrémleves
Kínai szezámmagos csirke
Vadas marha
Krémes spenótfőzelék
Dödölle - az eredeti recept
Mézes-mustáros csirkemell
Tojásos nokedli fejes salátával
Klasszikus túrógombóc fahéjas tejföllel
Körömpörkölt csülökkel
Finomfőzelék
Érdekességek

Ételmesék: A nyereg alatt puhított hús és a tatár bifsztek

Valójában miért raktak nyers húst a nyereg alá a nomád népek? És miért hívják a tatár bifszteket amerikai steaknek a franciák? Kezdetben a nyers húst pácolás nélkül, fellógatva érlelték, majd darálás helyett egészen apróra vagdalták vagy a puha részeket késsel kikapargatták a kis inak közül.

A barbár nomádok nyeregben evési szokásával kapcsolatos hiedelmet a 4. században megalapozó Ammianus Marcellinus római történetíró így jellemezte a rettegett hunokat: „...oly durváknak mutatkoznak, hogy nincs szükségük sem tűzre, sem ízletesen elkészített ételekre, hanem vadon termő növények gyökereivel és mindenféle állatok nyers húsával táplálkoznak, amelyet combjuk alá, lovuk hátára tesznek, és így kissé megmelegítenek.”

Ezt a legendát kötötte a tatárokhoz Johann Schiltberger (1380–1440), a német Marco Polónak titulált világutazó, aki a Timur Lenk (más néven Tamerlán) birodalmában szerzett tapasztalatait írta le útikönyvében: „Azt is láttam már, amikor az úton pihenőt tartottak, hogy húst vesznek elő, vékonyra szeletelik, a nyereg alá helyezik és lovagolnak tovább. Aztán eszik, amikor éhesek. De először besózzák…”

Benjamin Bergmann (1772–1856) lelkipásztor Nomád kalandozások a kalmüköknél című, németül kiadott úti beszámolójában szintén találunk említést nyereg alá tett nyers húsról, ám ezt kizárólag sebgyógyításra használta a cári Oroszországban élő mongol eredetű népcsoport, amikor a kemény favázas nyereg feltörte egy ló hátát.

A mai értelemben vett tatár bifszteket egy orosz szakács találhatta ki, aki vélhetően a nyereg alatti puhítás legendájából merített ötletet, és nyersen tálalt fel megfűszerezett húsvagdalékot. A módszert ellesték a németek, aztán a 19. században egész Európában elterjedt az étel, és amerikai német éttermekben is feltűnt. A fűszerezése eltérő volt, de a mustár nem maradhatott ki, és kerülhetett bele konyak vagy barna sör is. Az első „hivatalos” leírás 1903-ban jelent meg Auguste Escoffier, a francia konyha megújítójának Le Guide Culinaire című receptgyűjteményében Steack à l’Americaine néven.

Elkészítés

Hozzávalók (4 személyre):

  • 40 dkg érlelt marhabélszín
  • 1 db nyers tojássárgája
  • 1 kis fej reszelt vöröshagyma
  • őrölt pirospaprika
  • törött bors
  • mustár
  • ketchup
  • szardíniaolaj (elhagyható)

1.

A bélszínt lehetőleg közvetlenül a tálalás és a bekeverés előtt éles késsel aprítsuk finomra, esetleg daráljuk le. (Nem kell kétszer, mert a nemes hús pépesen elveszíti a jellegét, továbbá a harapható állag jobb ízt ad.)

2.

Az előkészített húst tegyük tálba, nyomjunk mélyedést a közepébe, és üssük bele a tojássárgáját. Külön kis halmokban, illetve tálkákban rakjuk köré a fűszereket, és villával alaposan keverjük össze a vendégek előtt. Akkor jó, ha erősen fűszerezett, enyhén csípős az íze. Forró pirítóssal kínáljuk.

Elkészítési idő: kb. 20 perc

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Hozzászólások (0)

LegfrissebbTörlés
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Friss sztorik

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.