A jó idő beköszöntével alig várjuk már a dinnyeszezont. Nincs annál jobb, amikor a nagy nyári forróságban hideg, édes dinnyével csillapítjuk a szomjunkat, éhségünket. Ám bizonyára sokakkal előfordult már, hogy télen is szívesen ettek volna görögdinnyét. A boltokban persze a hazai dinnyeszezon előtt és után is lehet kapni dinnyét, de télen így is ritkán jutunk hozzá, nem beszélve arról, hogy a nyári hónapokon kívül aranyárban mérik ezt a gyümölcsöt.
Déd-és nagyszüleink asztalára azonban karácsonykor gyakran került dinnye. Mégis, hogy lehet ez? Nos, egy igencsak egyszerű praktikával éltek: nyáron az érett dinnyét vastagon bekenték mésszel, farudakra rakták és hűvös, kicsit párás, de száraz helyen tartottak. Decemberben aztán elővették a dinnyét, a héjáról lemosták a meszet, felvágták és már fogyasztották is. A dinnye ugyanolyan finom volt, mint nyáron.
Régen a házaknál szinte mindig volt mész. Egy évben legalább kétszer kimeszelték a házat. Ezt a feladatot sokszor az asszonyok végezték. A mész olcsó volt, a szobák falai szép fehérek lettek tőle, nem mellesleg fertőtlenített is. A dédszüleink, nagyszüleink leleményessége volt, hogy a meszet nemcsak festésre használták, hanem tartósításra is. Dinnyén kívül például a tojást is tartósították mésszel. A tojás sokáig elállt, ha oltott mész levébe rakták. Miután kiszedték a kifehéredett tojásokat és megszáradt rajtuk a vékony mészréteg, búzába rakták, ahol akár karácsonyig is friss maradt. Csak a Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) között megszedett tojások voltak erre alkalmasak - írja a sokszinuvidek.hu.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.