Jamie Oliver, a megváltó

Jamie valósággal beleszületett, ha nem is a konyhába, de a vendéglátóiparba. Szülei pubjában nőtt fel, és ott leste el az alapokat. Tizenhat évesen már séf iskolába járt. Mondhatnánk, hogy egyenes volt az útja a világhírig, de akkor hazudnánk. Jamie életében is volt kitérő. Tizenhét évesen zenekart alapított, és dobolni kezdett. Aki halotta már zenekarát, a Scarlet Divisiont, tanúsíthatja, hogy mindannyian jobban jártunk, hogy a dobverőt habverőre cserélte, és kitartott az eredeti cél mellett!

A jóképű, kisfiús és laza Jamie-t 1996-ban, a „Christmas at the River Café” című dokumentumfilmben láthatta először a nagyközönség. Ezzel vette kezdetét a média pályafutás, amit az sem nehezített, hogy a feltörekvő, ifjú séf, ha nem is bántó, de jellegzetes beszédhibával küzd. Sőt, lehet, hogy ez sikerének egyik titka. Nem tökéletes, nem „megkreált” személyiség, hanem természetes, barátságos és közvetlen.

Műsorainak sikerét két dolognak köszönheti, az egyik személyes sármja, a másik a főzésről alkotott nézőpontja. Ő az, aki a fiatalok felé is hitelesen tudja képviselni azt, hogy a főzés nem bonyolult. Nem sok hozzávaló összetett technológiával megvalósuló elegyítése, kvázi patikusi, mérnöki munka, hanem igazi buli. „Fogsz egy kicsit ebből, dobsz rá valamennyi azt, végül az egészet nyakon öntöd, és jól összekevered! Aztán már falhatjátok is, te meg a haverok!”

Jamie képes elhitetni a fiatal nemzedék tagjaival, hogy a főzés nem a háziasszonyok kényszerű feladata, nem az anyák és nagyanyák kötelessége, hanem laza és trendi dolog. Összejönni a barátokkal és összedobni valami egyszerűt, de mégis jót, már önmagában szórakoztató. Aztán lehet kezdeni a partit!

De Jamie nem állt meg annál, hogy „Buli az élet, buli a főzés!”, holott már ezzel is világsztár lett és milliomos. Tudatában volt annak, hogy számára a hírnév csak eszköz, és nem cél. Mikor már ismert és elismert médiasztár-szakács volt, fordított egyet az események folyásán, és saját boldogulásán kívül mások boldogulását is igyekezett elősegíteni.

Megnyitotta saját éttermét, amiben tizenöt olyan fiatalt foglalkoztatott, akik nehéz körülmények közül érkeztek, és komoly odafordulás nélkül feltehetően elkallódtak volna. Ezzel nem csak munkát, hanem perspektívát és életcélt is próbált nyújtani az alkalmazottaknak. Ráadásul étterme kizárólag ökológiailag ártalmatlan alapanyagokat, technológiákat használ.

Jamie következő társadalmi célú és társadalmi méretű projektje a brit iskolák menzájának reformja volt. Ismertségét és befolyását arra használta, hogy a brit kormánynál elérje: egészségesebb és táplálóbb élelmiszereket kapjanak a gyerekek. Sült krumpli és hús helyett több zöldséget, gyümölcsöt, korszerű, de mégis egyszerű ételeket, melyek jobban szolgálják fejlődésüket.
Az akció kezdetben nagy sikernek tűnt, ám később kiderült, nem olyan könnyű a rögzült szokásokat megváltoztatni, még a gyerekek körében sem. A kevésbé sós, kevésbé zsíros, kevésbé nehéz ételek hosszabb távon nem arattak sikert! Egyre szaporodtak a tiltakozó hangok, nem sikerült megváltoztatni az ízlést! Egyes szülők valóságos mentőakciót indítottak gyermekeik érdekében, és napközben az iskola kerítésén keresztül csempészték be a chips-et és a hamburgert.

Végül a politikusok közül is egyre többen fordultak a reform ellen, és foglaltak állást az olcsóbb, hagyományos menza mellett.

Mindez azonban Jamie kedvét nem vette el! Tevékenységéből jól látszik a társadalom iránti felelősségvállalás és a jobbító szándék igénye.

Szakácsok, akiket még szeretünk:

Nigella

Gordon Ramsay

Julia Child