Nigella a földszint 4-ből

Ha gyönyörűen illusztrált, új könyve jelenik meg, azonnal rohanunk, hogy beszerezzük a kincset. Annak ellenére, hogy tudjuk, Nigella nem gyakorló szakács és soha nem is volt az, mégis az egyik leghitelesebb médiasztár-szakács a világon! Hogyan csinálja?

Nigella hajnalban ér haza. Lerúgja csinos cipőjét, majd mezítláb, kezében fél üveg itallal besuhan barátságos konyhájába, és úgy, ahogy van, nekiáll főzni. Nem cifrázza, nem bűvészkedik: főz. És ezzel kezdetét veszi az igazi varázslat!

Arcáról egy pillanatra sem tűnik el a mosoly. Kedvesen, lágyan, érzékien magyarázza, hogy mit csinál, és minek mi lesz az eredménye. Illatok, ízek, színek elevenednek meg a szavaitól. A zöldség élénkebb színű, a fűszer illatosabb, a gyümölcs zamatosabb lesz, pusztán attól, hogy Nigella ezt állítja.

Aztán vágás: az étel elkészült. A sütőhöz lép, hogy kivegye a tepsit, de közben látjuk, hogy már túl van a zuhanyzáson, már nem abban a ruhában van, amiben hazaérkezett, hanem gyönyörű, selyem fürdőköpenyben. Laza, fesztelen, kedves. A vendégei vagyunk, nála, az otthonában.

Tálal magának egy adagot, és annak ellenére, hogy a késői óra miatt az összes fitnesz szakember felsikolt, jóízűen falatozni kezd. És ezzel nagyjából meg is fejtettük a varázslatot. De attól, hogy lelepleztük, ugyanúgy hat ránk!

Nigella Lawson annyira szép, hogy jólesik néznünk. De nem szép annyira, hogy a hölgyek féltékenykedni kezdenének, vagy az urak elveszítenék a fejüket. Érzékien beszél a főzésről, de nem erotikus képzetet keltve, hanem úgy, hogy mindannyiunk számára kiderül: az ízek és illatok miatt érdemes élni. Képes arra, hogy a televízión keresztül, a szemünkön és a fülünkön kívül a többi érzékünkre is hasson.

Nigella minden mozdulatából, minden szavából hat a vágy, hogy beleharapjon abba, amit éppen készít. Látszik, hogy nem az önmegvalósítás, a kihívás, a kísérletezés hajtja, nem a kreativitását akarja kiélni, és nem is a családjáról akar gondoskodni, egyetlen dologra vágyik: a kóstolásra, az ízlelésre, az evésre. Nem is tagadja, hivatásos evőnek tartja magát!

Képes arra, hogy közvetlenségével, kedvességével, nyitottságával utat nyisson az érzékeinkhez, és megmozgassa a fantáziánkat. Mi pedig hagyjuk, hogy elbájoljon, és sodródunk a vaníliás áradatban, lubickolunk a karamellás hömpölygésben.

Nem próbálja megújítani a főzős műsorok műfaját, de ő mindenki barátnője, barátja, anyja, szomszédja. Ő Nigella a földszint négyből, aki becsenget hozzánk, és kóstolót hoz az éppen elkészült süteményből. Lehuppan a kanapéra, felhúzza a térdeit, és már indul is a vidám, boldog, szellemes beszélgetés, bármeddig, hajnalig, örökké.

Kiváló, életvidám, pajkos, a savanyú, hideg és merev szabályokra fittyet hányó háziasszony, aki habzsolja az életet, és kicsit sem bánja, ha ettől teltebb, mint az aktuális szépségideál. Sőt! Emiatt hiszünk neki! Emiatt képes minket is megtanítani arra, mi fontos az életben. Az életben az apró dolgok okozta öröm a fontos! A jó étel, a jó ital és a remek társaság! Az életben az a fontos, hogy lehetőleg minden pillanatát élvezzük.

És Nigella ezt teszi! Szégyen és bűntudat nélkül! És minket is magával ragad, feloldoz, felszabadít. Mi pedig elhisszük, hogy nekünk is szabad, hogy lehet, mert éppen erre vártunk, mióta világ a világ. Arra, hogy valaki elég meggyőzően mondja.

Ki másnak hinnénk el, mint neki? A barátunknak, a barátnőnknek, anyánknak, szomszédunknak, akire mindig is vágytunk!