Rétegezve, sok porcukorral - meglepő mióta készítenek rétest a Kárpát-medencében!

A rétes neve a réteges szóból ered, és már a 16. század óta készítik a Kárpát-medencében és környékén. Az alapanyagként szolgáló hajszálvékony tészta közeli rokona a görögök és törökök által is kedvelt ún. fillo tésztának, amelyet például a baklavához használnak. Kezdetben úgy készült a sütemény, hogy sok réteget egymásra halmozva kemencében megsütötték, majd porcukorral megszórva tálalták.

A töltött változat a 17. századtól ismert. A rétes a 18. században terjedt el a Habsburg Birodalomban. Az első írásos rétesrecept 1696-ból származik, és a Bécsi Városi Könyvtárban őrzik. Magyarországon a töltött rétes a falusi ünnepek jellegzetes étele lett. Miután egyre jobb minőségű lisztekhez lehetett jutni, már a hétköznapokon is készítették az asszonyok. A töltelékek egyes vidékekhez köthetőek. Így a kölesből, rizsből, hajdinából készült kásák a Dunántúlon és az Alföldön terjedtek el, a káposzta, főzelékrépa, tök, tökös-mákos tölt elék, mák, túró sósan, lekvár, alma, szilva, aszalt szilva, mazsola, meggy, tökmag, dió, mogyoró az ország északi részén lett a rétes tölteléke, míg a soproni poncichterek babos rétestölteléket is készítettek.

A rétestészta készítéséhez magas sikértartalmú búzalisztre van szükség. Az ebből gyúrt tészta jól nyúlik, és valóban olyan vékonyra nyújtható egy letakart asztalon, hogy azt mondták, az alatta lévő levelet is el lehet olvasni rajta keresztül. Ha a liszt nem megfelelő, néhány csepp ecettel vagy citromlével lehet fokozni a tészta nyújthatóságát.

Nézd meg hogyan készíthetsz házi rétestésztát!

Szőlős rétes >>>

Almás-mákos rétes >>>

A cikk a 2018/18-as Mindmegette magazinban jelent meg. A magazint megtalálod minden csütörtökön 13 megyei napilapban!