A maestro igazi ínyenc volt, egész életét végigkísérte a jó ételek és borok szeretete. Állítása szerint háromszor sírt életében: amikor kifütyülték első operáját, amikor meghallotta Paganini játékát és amikor egy tengeri kiránduláson vízbe esett a szarvasgombával töltött pulykája.
Ételhez kötődik a Tankréd című korai operájában felcsendülő Di tanti palpiti kezdetű ária is, amely világsláger lett, pedig a bemutató előtti napon született, miután a címszerep alakítója hatásosabb belépőt követelt magának.
Állítólag úgy történt, hogy amikor a komponista Velencében hazatért a fogadójába, a szakács feltette neki a szokásos kérdést: Főzhetem a rizst? Lombardiában ugyanis minden estebéd egy tál rizzsel kezdődött, és tálalás előtt négy perccel kezdték el főzni, hogy al dente kerüljön az asztalra. Mire megpárolódott volna, el is készült a műalkotás, amelyet ezért rizsáriának – aria dei rizi – hívnak.
Párizsba költözve szeretett éttermekbe járni, továbbá ételkülönlegességeket talált ki és nevezett el operáinak szereplőiről vagy a bemutatók helyszínéről. Ezeket el is készíttette. Így született pl. a penne Armida vagy a borjúérmék La Scala módra (Scaloppine di vitello La Scala). Szombatonként estélyeket adott a házában, ilyenkor szívesen odaállt a tűzhely mellé, hogy meglepje a barátait valamilyen finomsággal. Több saját receptje is fennmaradt (pl. Rossini módra készült tojás). Rajongott a libamájért, a szarvasgombáért és a madeiraborért.
Az Olasz Színház intendánsaként gyakran találkozott Stendhallal, aki egyaránt avatott tollal írt zenéről és gasztronómiáról. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy Rossini törzsvendég volt a Café des Anglais-ben, amelynek séfje örömmel elkészítette a zeneszerző által elképzelt fogásokat. A libamájjal borított, szarvasgombával megbolondított és madeiramártással megöntözött bélszínszeletet azonban olyan szokatlan kombinációnak találta, hogy letakarva küldte ki azt a konyhából, sőt meghagyta a pincérnek, hogy a többi vendég háta mögött vigye ki és tálalja fel a maestrónak. Stendhal innen eredezteti a tournedos Rossini elnevezést. (Franciául a tourner le dos egyik jelentése: hátat fordítani.)
Egy másik gasztronómiai anekdota szerint Rossini a szakácsát utasította, hogy a serpenyőben egyszer fordítsa meg a félangolosra sütött bélszínszeleteket, azután helyezze zsemlekrutonra, díszítse libamáj- és szarvasgombaszeletekkel, majd öntse le madeirás barnamártással és szalmaburgonyával körítve adja fel. (A tourner le dos visszafordít értelemben is használatos.)
Bárhogy történt is, a Rossini-féle fogások közül ma ez a leghíresebb, és világszerte szerepel éttermek étlapján.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.