4 perc alatt írt áriát és istenien főzött - itt az egyik világhírű Rossini-recept!

A maestro igazi ínyenc volt, egész életét végigkísérte a jó ételek és borok szeretete. Állítása szerint háromszor sírt életében: amikor kifütyülték első operáját, amikor meghallotta Paganini játékát és amikor egy tengeri kiránduláson vízbe esett a szarvasgombával töltött pulykája.

Ételhez kötődik a Tankréd című korai operájában felcsendülő Di tanti palpiti kezdetű ária is, amely világsláger lett, pedig a bemutató előtti napon született, miután a címszerep alakítója hatásosabb belépőt követelt magának.

Állítólag úgy történt, hogy amikor a komponista Velencében hazatért a fogadójába, a szakács feltette neki a szokásos kérdést: Főzhetem a rizst? Lombardiában ugyanis minden estebéd egy tál rizzsel kezdődött, és tálalás előtt négy perccel kezdték el főzni, hogy al dente kerüljön az asztalra. Mire megpárolódott volna, el is készült a műalkotás, amelyet ezért rizsáriának – aria dei rizi – hívnak.

Párizsba költözve szeretett éttermekbe járni, továbbá ételkülönlegességeket talált ki és nevezett el operáinak szereplőiről vagy a bemutatók helyszínéről. Ezeket el is készíttette. Így született pl. a penne Armida vagy a borjúérmék La Scala módra (Scaloppine di vitello La Scala). Szombatonként estélyeket adott a házában, ilyenkor szívesen odaállt a tűzhely mellé, hogy meglepje a barátait valamilyen finomsággal. Több saját receptje is fennmaradt (pl. Rossini módra készült tojás). Rajongott a libamájért, a szarvasgombáért és a madeiraborért.

Az Olasz Színház intendánsaként gyakran találkozott Stendhallal, aki egyaránt avatott tollal írt zenéről és gasztronómiáról. Az ő feljegyzéseiből tudjuk, hogy Rossini törzsvendég volt a Café des Anglais-ben, amelynek séfje örömmel elkészítette a zeneszerző által elképzelt fogásokat. A libamájjal borított, szarvasgombával megbolondított és madeiramártással megöntözött bélszínszeletet azonban olyan szokatlan kombinációnak találta, hogy letakarva küldte ki azt a konyhából, sőt meghagyta a pincérnek, hogy a többi vendég háta mögött vigye ki és tálalja fel a maestrónak. Stendhal innen eredezteti a tournedos Rossini elnevezést. (Franciául a tourner le dos egyik jelentése: hátat fordítani.)

Egy másik gasztronómiai anekdota szerint Rossini a szakácsát utasította, hogy a serpenyőben egyszer fordítsa meg a félangolosra sütött bélszínszeleteket, azután helyezze zsemlekrutonra, díszítse libamáj- és szarvasgombaszeletekkel, majd öntse le madeirás barnamártással és szalmaburgonyával körítve adja fel. (A tourner le dos visszafordít értelemben is használatos.)

Bárhogy történt is, a Rossini-féle fogások közül ma ez a leghíresebb, és világszerte szerepel éttermek étlapján.