Lassan eltűnik a barack a zöldséges pultokból, de a jó hír, hogy ez a leves igazából konzerv barackból is tökéletes. Marci fiam szerint csakis abból jó, szerinte a friss barack nem olyan fincsi benne, szóval rátok bízom, hogy melyiket választjátok, de a lényeg, hogy a konzerv is tökéletes választás ehhez a leveshez.
Ami igazából nem is leves, én sokkal inkább desszertnek tartom. Valamikor iskolás koromban anyukám barátnője csinálta ezt a levest, (vagy legalábbis valami hasonlót) és egyszerűen imádtam!
Pedig nem szeretem a hagyományos gyümölcslevest, valahogy ez a főzés meg tejszín dolog nekem tetszik nekem.
Ezt a fogást főzés nélkül, pikkpakk el tudjátok készíteni, és borzasztó nagy sikeretek lesz vele!
És ami a legjobb, hogy a gyerekek úgy isszák meg ebben a narancslevet, hogy észre sem veszik. Szóval kicsit át is verhetjük vele őket, hogy kicsit több folyadékot vigyenek be a szervezetükbe.
Hozzávalók (4 személyre):
A boltból:
500 ml tej
200 g tejföl
1 kg őszibarack
A kamrából:
1 tasak vaníliaízű puding (főzés nélküli)
1 l 100%-os narancslé
2 ek kristálycukor
1. A pudingport keverjük simára a narancslével és a cukorral, majd adjuk hozzá a tejet a tejföllel együtt.
2. Forgassuk a pudingos keverékbe a meghámozott, kimagozott, felkockázott barackot. Végül tegyük a levest a hűtőbe kb. 1 órára, hogy az ízek összeérjenek.
Elkészítési idő: 25 perc + hűtés
A recept a Fanny konyha 2015/7. számában jelent meg!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra. Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :) A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.