Ha érik az alma

Ez az igazán sokoldalúan felhasználható gyümölcs szinte mindig jól jön: reggelire a müzlibe aprítva, frissen ropogtatva tízóraira vagy uzsonnára, vacsora után, de gyakran különböző desszertekben és a feledhetetlenül otthonos pitékben teljesedik ki igazán.

Az almás pite megunhatatlan klasszikus – ki vékony, ki vastagabb tésztalapok közé szórja az almát reszelve, szeletelve, kockázva, párolva vagy előzetesen cukrozva és alaposan kinyomkodva. Kisebb vagy nagyobb kockákban tálra rendezve azok közé a gyümölcsös desszertek közé tartozik, amelyet még azok is szívesen fogyasztanak, akik nem igazán hívei az édességeknek.

Akár az őszi iskolakezdéssel vagy a nappalok szemmel látható rövidülésével járó feszültség is enyhíthető olyan édes falatokkal, amelyek ízei az indián nyár és a kora ősz hangulatát, színei pedig a felszabadult vidámságot idézik – diákoknak, volt diákoknak, szülőknek és nagyszülőknek egyaránt.

Születésnapi tortához szereztem be a színes cukormáz-kollekciót, amelyből persze bőven maradt, így mostanában sorra készülnek olyan csinosan pettyezett apróságok, amelyek már pusztán a dekorációnak köszönhetően is egészen új finomságokká alakulnak, legyen szó egy egyszerű linzerről vagy épp pohárkrémről – jóllehet alapvetően a természetes ízesítők híve vagyok, néha kifejezetten jólesik engedni a színek és a játék csábításának.

A kora őszi almából ezúttal olyan pitét sütöttem, amelyben aromás marcipán hozzáadásával könnyű krémmé alakult a gyümölcs. A hagyományos porcukorfátyol helyett pedig színes és vidám cukormáz koronázta a süteményt. Igazi móka már a készítése is!

Almás-marcipánkrémes pite

Hozzávalók egy közepes méretű gáztepsihez:

A tésztához:
35 dkg finomliszt
18 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 egész tojás
2 teáskanál főzőtejszín
1 csipet só

A töltelékhez:
75 dkg alma
15 dkg nyers marcipánmassza
10 dkg kristálycukor

A dekorációhoz:
kevés színes cukormáz

Elkészítés: A lisztet mély tálba szitálom, hozzáadom a cukrot és a csipet sót, alaposan összekeverem. Nagylyukú reszelőn hozzáreszelem a hideg vajat, majd gyors mozdulatokkal összemorzsolom a hozzávalókat. A tojást a tejszínnel egy kis tálkában elkeverem, hozzáöntöm a morzsaállagú tésztához, majd gyorsan homogén tésztává dolgozom. Kissé ellapítom, és két fólialap közé zárom. Fél órát pihentetem a hűtőszekrényben.
Közben elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházukat eltávolítom, nagyobb gerezdekre vágom. A 10 dkg cukorral (ha az alma savasabb, vagy valaki édesebben szereti, a cukor mennyisége növelhető) együtt nagyobb lábosban, folyamatos keverés mellett párolni kezdem. 6-8 perc elteltével félrehúzom a tűzhelyről. A marcipánmasszát felkockázom, a meleg almához adom, és botmixerrel krémesre keverem. Szobahőmérsékletűre hűtöm.
A gáztepsit sütőpapírral bélelem, a sütőt 175 fokra előmelegítem.
A pihentetett tésztát kettévágom, hideg konyhai felületen az egyiket vékony, kb. 3 mm-es lappá nyújtom, kibélelem vele az előkészített tepsit. A tölteléket egyenletesen rákanalazom, majd a maradék tésztát is vékony lappá nyújtom, ezzel borítom a tölteléket. Villával kissé megszurkálom, 35-38 perc alatt világosra sütöm.

A pitét a sütőben hagyom hűlni, majd a cukormázból előbb rácsokat, majd kis köröket és pontokat rajzolok a tetejére. Hidegen 4 X 4 cm-es kockákra vágva tálalom.

A hagyományos almás pite otthonos hangulata és a marcipánnak köszönhető összetéveszthetetlen aroma igencsak szerencsés találkozása egy biztos sikerre ítélt finomságban.