Sárgabarack marcipánnal a közepén – gombóc könnyedén

Természetesen nem csupán nekik, hisz a magyar kajszinak aligha akad párja – kerüljön friss gyümölcsként az asztalra, dzsemként vagy lekvárként az üvegbe, fagylaltként, sorbet-ként, sütemények, palacsinták, gyümölcssaláták alkotójaként a tányérra, biztos sikerre számíthat minden konyhában, nyaralóban, hétvégi házban!

Az apró szemű rózsabarack vagy más ízletes, kemény húsú fajták a szezon egyik klasszikusában, a barackos gombóc töltelékeként is igen közkedveltek.

Az év ezen időszakában hagyományos burgonyás tészta készítéséhez nem mindenki fog hozzá, a lisztes, szétfövő burgonyák az őszi, téli konyhák alapanyagai – a nagy melegben célszerű minél kevesebb időráfordítással működni a tűzhely környékén. Habliliom Könnyed Konyhájában igazi nyári fogásként a barackos gombóc könnyű, ricottás tésztával készül – szinte percek alatt!

Talán meglepő, de a gasztronómia kultúrtörténete által számon tartott első gombócok a mai Egyesült Királyság, ezen belül is Anglia konyháihoz, a pudingokhoz kötődnek. A 17. században Angliából Hamburgba érkező szakácsok és háziasszonyok ismertették meg ezzel a fogással a kontinens lakóit. Bár a könnyű angol puding nem tartalmazott sem kenyérféléket, sem a később alapvető táplálékká vált burgonyát, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva a receptúra (elsősorban takarékossági okokból) fokozatosan átalakult, s vált egyre népszerűbbé előbb Nyugat-, majd Kelet- és Közép-Európában.

A Klötze, a knédli a szegények konyhájának hétköznapi eledele lett. Bár különös kivételként fennmaradt olyan 16. századi német szakácskönyv, amely tartalmaz leírást a kendőbe kötött, vízben főzött, majd kemencében átsütött, szeletelt knédlifajtáról. Tésztájába hellyel-közzel apró húsokat is kevertek, jobbára azonban a kenyérrel gazdagított, húsmentes változat jellemezte a szegényebb néprétegek asztalaira került gombócféléket. A döntően német, morva területekről továbbterjedt 17-18. századi receptek ritkán tartalmaztak gazdag tölteléket: elsősorban az éhség csillapítására szolgáló, tápláló fogások voltak.

A társadalmi és kulturális átalakulások azonban a táplálkozási szokások és igények változását is magukkal hozták. A különböző húsokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel töltött, ízletes mártásokkal tálalt gombócok karrierje napjainkban is töretlen – a tészta és a töltelék is változik valamelyest, a népszerűségük azonban a kis konyháktól a csúcsgasztronómiáig töretlen.

A kánikulai időszak lehetőség szerint minimálisra csökkentett tűzhelyhasználata közel sem jelenti, hogy ne lehetne ilyenkor is szezonális, saját készítésű finomságokat tálalni.

A kemény húsú, apró sárgabarackok (a nagyobbakból úgyis dzsem vagy lekvár készül) szinte kínálkoznak a töltelék szerepére, ha magjukkal apró marcipándarabok cserélnek helyet, és könnyű tésztaköntösbe bújva, ropogós, aranyló morzsába hempergetve kerülnek a tányérra, nem is lehet nekik ellenállni!

Marcipánnal töltött sárgabarackos gombóc

Hozzávalók 4 személyre, 8 gombóchoz:

A tésztához:
25 dkg ricotta (jól behűtve)
12,5 dkg finomliszt
1 db közepes méretű tojás kissé felverve
1 kis csipetnyi só

A töltelékhez:
8 db apró, kemény sárgabarack
8 db marcipánburgonya (vagy 8 dkg marcipán apró golyóbisokká formálva)

A hempergetéshez:
15-18 dkg zsemlemorzsa
4 dkg jó minőségű vaj

A tálaláshoz: vaníliával kevert porcukor, sárgabarackpüré vagy lekvár, néhány szem marcipán

Elkészítés: A lisztet tálba szitálom, hozzáadom a hideg ricottát és a felvert tojást, csipetnyi sót. Gyors mozdulatokkal tésztává dolgozom az összetevőket. Vastagabb hengerré formálva frissentartó fóliába csomagolom, és 15-20 percre hűtőszekrénybe helyezem.

Közben elkészítem a tölteléket. A 8 apró barackot megmosom, félig felvágom és eltávolítom a magjukat. Minden mag helyére egy kis darab marcipánburgonyát töltök úgy, hogy kitöltse a gyümölcs teljes szabadon maradt részét.

A tésztát 8 azonos méretű szeletre vágom fel. Minden szeletet kissé ellapítok, és becsomagolom vele az előkészített barackokat, gyors mozdulatokkal gömbölyűre formálom.

Egy nagy lábosban mokkáskanálnyi sóval vizet forralok, a lobogva forró vízbe rakosgatom a méretes gombócokat úgy, hogy bőven maradjon hely a növekedésre. Amikor feljönnek a víz színére, még 3-4 percet főzöm, szűrőkanállal tálra szedem.

Egy nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, beleszórom a zsemlemorzsát, folyamatos keverés mellett aranyszínűre pirítom. Ebbe forgatom a gombócokat.

A még meleg gombócokat vaníliás cukorral meghintve, kevés frissen főzött sárgabaracklekvárral vagy hidegen turmixolt sárgabarackpürével és néhány apróra vágott marcipánburgonyával tálalom.

A könnyű tésztába rejtett marcipánnal töltött gyümölcs látványa sem elhanyagolható, tökéletesen harmonizáló ízei pedig inkább idézik az egykori főúri, mintsem a szegények konyhájának világát!