Vajban és tojásban gazdag kenyérféle. Általában több cukrot tartalmaz, mint a kenyér, így ízre édeskés.
Az édes péksütemény már a római korban is ismert volt, de a mai kalácsnak - feltételezések szerint - a normandiai eredetű, helyi minőségi vajjal gazdagított tészta, illetve a zsidó háztartások ünnepi kenyere, a challah, más néven barchesz lehetett az őse. Ez utóbbi olyan hatással volt a környező nem zsidó lakosságra, hogy egész Európát meghódította a kalács. Manapság leginkább a franciáknál, a lengyeleknél, a magyaroknál és a kelet-európai országokban lehet a pékségekben kalácsra bukkanni.
A felsorolásból talán annyira nem látszik, de Magyarország élenjáró a kalácsfogyasztásban. Kalácsot leggyakrabban reggelihez, tízóraira vagy vacsorára eszünk. Egy jó kalács magában is tökéletes, de az élmény fokozható egy kis vajjal vagy házi lekvárral.
Olaszországban a karácsonyi panettone után húsvétkor is kalács kerül az asztalra. Ilyenkor a Colomba Pasquale (húsvéti galamb) nevű tejes, tojásban gazdag kalácsszerűséget sütik, amit általában citrushéjjal gazdagítanak, és jégcukorral, valamint mandulával szórnak meg.
A tésztát magát sokszor kakaóporral szoktuk gazdagítani. Ilyenkor vagy az egész tésztát színezzük, vagy félbeszedjük, csak a feléhez adunk kakaóport, és a kétféle tésztacsíkokat fonjuk össze.
Bizonyos alapanyagokat akár magukban a tésztába is gyúrhatunk, de töltelékként is tökéletesen megállják a helyüket, ilyen a dió, a mák és a túró.
Ízesíthetjük citromhéjjal, narancshéjjal a tésztát, mehet bele egy rúd vanília kikapart belseje, mazsola, őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg.
Ha gazdagabb tésztájú kalácsot szeretnénk, akkor a receptben szereplő tej mennyiségének a felét le lehet cserélni tejszínre, így kicsit tartalmasabb lesz a kalács.
A kalácshoz a lisztet minden esetben érdemes átszitálni, egyrészt hátha lakik benne valaki… másrészt így sokkal több levegő kerül a lisztszemcsék közé, ezáltal a tésztánk is sokkal könnyedebb, légiesebb lesz. Ennek érdekében még egy kevés sikérrel (2 dkg/50 dkg liszt) is gazdagíthatjuk a lisztet. A foszlósság érdekében a fonás közben magukat a fonni kívánt szálakat is meg-meg kell csavarni. Így lesznek a tésztában azok a szép, hosszú levegőcsíkok.
S ami a legfontosabb: tegyünk egy csipet sót a tésztába, hogy kiemeljük az ízeket. S mivel ez fordítva is működik, így talán érthető, hogy miért olyan népszerű a kalács-sonka párosítás.
Fonhatjuk, hajthatjuk, tekerhetjük, csigavonalban feltekerhetjük. Süthetjük sütőlapon, vagy akár kuglóf- vagy bármilyen más formában is. Lehet klasszikus kalács, készülhet belőle kontyos briós, de kiflinek - vagy bármilyen fantáziánk szülte formára - alakíthatjuk.
A kalácstésztából készülhet bukta, mákos vagy diós rúd, lepény és béles, mákos fityisz, sőt sok helyen - tévedésből – pacsnit is készítenek belőle. De lehet belőle kakaós csiga vagy mákos guba is...
Elhabart tojással, csak tojássárgájával, tejjel vagy tejjel elkevert tojássárgájával, esetleg tejszínnel lehet lekenni a megkelt kalácsot. Ezután a sütőbe készülő tésztát érdemes megszórni darálatlan mákkal, szezámmaggal, esetleg jégcukorral.
Ellentmondásnak tűnik, de egy kis ügyességgel készíthetünk egészséges kalácsot. Lehet készíteni tojásmenteset, de akár a lisztet is lecserélhetjük tönkölylisztre, sőt a tejre érzékenyek nyugodtan készíthetik margarinnal is.
Hozzávalók:
38 dkg finomliszt
8 dkg vaj
1,25 dl langyos tej
5 dkg porcukor
1 tojás
2,5 dkg friss élesztő
csipet só
1 evőkanál vaníliás cukor
Elkészítés: A cukrot a tejhez adom, majd ebbe belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. A lisztet és a vajat kimérem, hozzáöntöm a felfutott élesztőt, a tojást, picit sózom, és vaníliás cukorral ízesítem. A tésztát alaposan átdolgozom vagy kézzel, vagy gépi segítség igénybevételével. Amikor már jó, akkor lisztezett tálba teszem, konyharuhával letakarom, és jó fél órát hagyom kelni. Ezután vékonyan lisztezett deszkára borítom, és téglalap alakúra kinyújtom. Fél üvegnyi (10 dkg) diólekvárral megkenem. Többet is kibír, de már ettől a mennyiségtől is kellemes íze és árnyalt belseje lesz.
Szorosan feltekerem, majd a tésztakígyómat félbevágom, és a két felet összecsavarom. Sütőpapíros tepsire fektetem, és hagyom 20 percet kelni, lehetőleg meleg helyen. Ezután tejjel lekenem, és 190 fokon megsütöm.
Ízletes, napokig friss tészta.
Hozzávalók:
1 dl tejföl
0,5 dl joghurt
1 tojás
2 dkg friss élesztő
30 dkg finomliszt
1 evőkanál sikér
1 csipet só
7 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál holland kakaópor
Elkészítés: A kalácstésztát a szokott módon (lásd előző recept) elkészítem, ám a pihentetés előtt a homogén tésztát kettészedem, és az egyik adaghoz hozzáadom a kis vízzel elkevert kakaóport. A tésztákat ezután pihenni hagyom.
A pihentetés után a natúr tésztát hosszúkás téglalapra nyújtom, így járok el a szerecsen verzióval is. A kettőt egymásra fektetem, felsodrom, és 2-3 ujjnyi széles karikákra metélem. A kikent muffinforma kelyheibe elfektetem a csigákat, picit hagyom őket kelni, majd 180 fokra előmelegített sütőben szép barnára sütöm.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.