Jó barátunk, a kenyérsütőgép

A kenyérsütőgép vásárlásakor mindenki a reggeli ébredéskor illatozó friss kenyérre vágyik. Arra, hogy reggel az este bekészített alapanyagokból kisült kenyerére kanyaríthassa a vajat, vagy egy kis lekvárt tegyen a még langyos kalácsra.

A kenyérsütőgéppel és némi gyakorlattal mindez könnyedén kivitelezhető. De: ahány kenyérsütő, annyi lelkület. Így aztán hiába mondanak bármit is a barátnők, írnak a szakanyagok és állít a sütőhöz adott prospektus, a sütő igazi próbája az első tíz benne sütött kenyér.

Ezalatt kiderülnek a sütő sajátosságai. A teszteléshez érdemes egy jól bevált fehér kenyér receptet választani. Először azonnali elkészítésben gondolkodjunk, nézzük, hogyan dolgozik a gép, figyeljük, hogy a kiírt lisztmennyiséghez elegendő-e a megadott folyadék, ergo: teszteljük a receptet is.

A hozzávalók adagolásánál az üstöt minden esetben vegyük ki, mert ha egy másik tálból próbáljuk belebűvészkedni a hozzávalókat a sütőben lévő üstbe, nagy a valószínűsége, hogy valami mellémegy, s maga a gép igen nehezen takarítható (arról nem beszélve, hogy a fűtőszálnak köszönhetően igen hamar oda is ég, amit mellészórtunk/öntöttünk). A folyadékot javasolt a már mozgásban lévő szárazanyagokra tölteni, így egyenletesebben oszlik el a nedvesség, s homogénebb lesz a tészta. Ha többféle nedves összetevő van (tej, tojás, olvasztott vaj, olaj), akkor ezeket előzőleg szintén érdemes egymással elkeverni.

Ezután jöhet a gép programozása. A legtöbb masinán a kenyér milyensége mellett beállítható a súly, illetve a kívánt héjszín is. Általában a közepes héjszínnél kapunk nem túl vastag, de jó árnyalatú kenyérhéjat.

A kenyerek mellett nagyon finom kalácsokat is készíthetünk a sütővel. Kísérletezhetünk a különféle, erre szakosodott programok használatával, de a sima kenyérprogramon is tökéletes kalács süthető. A különféle programok előnye az a bizonyos pittyegés, ami jelzi, hogy a massza összeállt, s jöhetnek a kalácsba/kenyérbe az extra hozzávalók.

Miután mindent beletettünk az üstbe, s a megfelelő program is elindult már, nincs más dolgunk, csak várni, hogy kisüljön a péksüteményünk. A sütésnél fontos szempont, hogy mennyire jól zár a masina fedele. Ha a kenyér héjszíne sokkal halványabb a tetején, mint az oldalán (elvileg mindig kicsit halványabb lesz, hiszen a fűtőszálak az edény oldalán futnak), akkor érdemes a kelesztési fázist követően a kenyérsütő tetejét egy összehajtott konyharuhával lefedni.

Ha kész a kenyér, akkor ügyesen - konyharuhával vagy edényfogóval - szedjük ki az üstöt, s egy konyharuhával letakart asztalra borítsuk. Abban az esetben, ha a kenyér ragaszkodik az üsthöz, érdemes egy széles fejű, lapos fakanállal meglazítani az oldalain. A lapátok csavarjainak forgatása is eredményre vezethet, de egyrészt ezek az alkatrészek tűzforróak, másrészt ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a lapátok miatt amúgy is csonka szeleteink számát csak növeljük ezzel a roncsolással.

Abban az esetben, ha időzítéssel készítjük a kenyeret, ügyeljünk arra, hogy a folyadék semmilyen módon ne érintkezzen az élesztővel, s az élesztő ne találkozzék a cukorral sem. A leggyakrabban azt javasolják, hogy a folyadékba kerüljön a cukor, arra pedig építsünk lisztvárat, aminek a tetejére ültetjük az élesztőt.

A kenyérsütő azonban nem csak sütésre alkalmas. Csodálatos mód megkeleszti számunkra a pogácsának valót, a fánktésztát, illetve bármilyen más sós és édes kelt tésztát az adott kelesztőprogram használatával. Ilyenkor nincs más dolgunk, csak a jól bevált családi recept alapján összeállítani a hozzávalókat, majd először a szárazanyagokat az üstbe szórni, végezetül hozzáadni a folyadékot, s közel másfél óra után a deszkára borítani a tökéletesen megkelt, könnyű, levegős tésztánkat.

A kenyérsütőben kelt, de sütőben sütött tészta talán a legtökéletesebb megoldás. Mindenki azt teszi hozzá, amihez a legjobban ért. A kenyérsütő verhetetlen a tészta kidolgozásában, egyenletes melegítéssel való kelesztésében, a sütő meg lehetőséget ad nekünk, hogy kompromisszummentes kenyeret készítsünk. Olyat, aminek nincsenek lukak az aljában, amelynek formáját mi magunk választhatjuk meg.

Olívás-fűszeres kenyér

Hozzávalók:
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
40 dkg tönköly rétesliszt
2 evőkanál olívaolaj
1 dl fehér félédes/édes bor
2 dl langyos víz
1/2 teáskanál frissen őrölt bors
1 teáskanál cukor
7 g szárított élesztő
1 evőkanál só
2 teáskanál szárított oregano
10 dkg olívabogyó

Elkészítés: Összeöntöm a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe, s a kenyérsütő programon hagyom sülni. Érdemes olyan programot keresni, amely a második dagasztásnál pittyeg, mert ilyenkor kell hozzáadni az olívabogyót.

Paradicsomos-bazsalikomos kenyér

Hozzávalók:
10-15 dkg paradicsom (részemről apró, fürtös)
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 bő teáskanál sikér
2 evőkanál olívaolaj
3 dl langyos tej
3 teáskanál cukor
2 teáskanál só
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál bazsalikom

Elkészítés: A paradicsomot tepsibe teszem, egy kis olajat (receptben nem szereplő mennyiség) öntök alá, majd fél órát sütöm 170 fokon. Mikor kihűlt, a felsorolt hozzávalókkal egyetemben beleöntöm a masinámba és megsütöm.

Kukoricás kenyér

Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
1 teáskanál sikér
1 evőkanál vaj
30 dkg lecsöpögtetett konzerv kukorica
2,5 dl tej (benne a kukorica lecsöpögött leve is)
2 teáskanál só
2 teáskanál cukor
2,5 dkg élesztő

Elkészítés: Az alapanyagokból a standard kenyérprogram használatával rugalmas, jó állagú kenyeret sütök.