A babapiskóta készítéséhez kis gyakorlatra van szükség, de elég lehet a türelem és egy kis kézügyesség is. Az eredmény viszont magáért beszél: omlós, ropogós keksz a jutalmunk, amihez most diós és málnás krémet is készítünk.
Babapiskóta krémekkel
Hozzávalók:
6 tojás
18 dkg liszt
13 dkg cukor
2 dkg barna vaj
A krémekhez:
A diókrémhez:
20 dkg dió
14 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
2 cl diólikőr
2 tojássárga
8 dkg cukor
A málnakrémhez:
5 dl tejszín
22,5 dkg cukor
6 tojássárga
2 evőkanál málnalikőr vagy málnapálinka
10 dkg málna
Elkészítés: A tojások fehérjét 6 dkg cukorral. A tojások sárgáját 7 dkg cukorral keményre, fehérre keverjük. A vajat addig hevítjük óvatosan, gyenge lángon, amíg szép mogyoró színe és illata lesz, majd kihűtjük.
A felvert sárgájára szitáljuk a lisztet, nagyfejű fakanállal összeforgatjuk, majd hozzáadjuk a felvert fehérjét, és ezzel is óvatosan összeforgatjuk. Keverés közben óvatosan hozzácsorgatjuk a kihűlt vajat.
Habzsákba töltjük, és sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsire sima csővel babapiskóta formákat nyomunk.
180 fokos sütőben 10 percig, majd 140 fokon 15 percig sütjük.
A diókrémhez a tejszínt felverjük. A diót sütőben megpirítjuk, durvára daraboljuk, pár darabot félreteszünk a díszítéshez. A tojássárgát kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a durvára darabolt diót, a mascarponét, elkeverjük, végül beleforgatjuk a tejszínhabot. Poharakba töltjük, és 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A málnakrémhez felverjük a tejszínt. A málnát pépesítjük a cukorral, hozzáadjuk a likőrt vagy a pálinkát, hozzáadjuk a tojássárgákat, végül beleforgatjuk a felvert tejszínt. Poharakba szedjük, és legalább 1 órára a hűtőbe tesszük.
|
Ha nagyon szép babapiskótákat szeretnénk, ahhoz egy kevés kézügyesség szükségeltetik. Aki híján van az efféle képességekkel, az se adja fel, legfeljebb nem lesznek egyformák. Hol van az előírva, hogy az otthoni babapiskótának ugyanolyannak kell lenni formára? Sehol. Szerintem elég a törekvés. Zsolt kollégám ilyenkor csak annyit szokott mondani: csak az első tízezer a nehéz. És ebben az a vicc, hogy nem vicc.
|
Egy folyami hajón dolgoztam, amikor egy délután alatt kellett megtanulnom burgonyát faragni (turnírozni), vagyis egyenletes hordókat vágni, 6 oldallal 5 húzásra - és pont. Gondolom, mondanom sem kell, hogy azon a délutánon - és további hármon - felgyülemlett a burgonyapürének való nyesedék. Elhasználtam pár zsákkal, de megérte. Valahogy így vagyok a babapiskótával is: az ötödik tálca után kezdem élvezni.
A krémek pedig egyszerűen magukért beszélnek könnyűek frissek, és végtelen számban variálhatók. És a kombinálás, a variálás a konyhai munka evolúciója.
Nemrég ismét abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy ismét résztvevője lehettem (most vendégként) a hajdúszoboszlói Aqua Sol havonta megrendezésre kerülő gourmet vacsoráján. Tudom, nem kellene arcoskodnom azzal, hogy ilyen helyekre járok, így muszáj tudatnom, hogy az ehhez fogható események kuriózumnak számítanak (sajnos) az életemben, és kb. annyira várom, mint a gyerekek a karácsonyt.
Ismét egy fergeteges estét tölthettem kitűnő társaságban, a legkiválóbb ételek között, elképesztően lenyűgözve. Régebben már említettem, hogy „a világvégén” dolgozik egy szakács-csapat Németh László séf és Haizler Tamás étteremfőnök vezetésével, akik elképesztő alázattal, a klasszikus hotelétkezést havonta egyszer sutba dobva, hihetetlen ételkreációkkal rukkolnak elő. A tízfogásos menü ára egy budapesti Michelin csillagos étterem 1 db főételének felel meg, az élmény pedig tízszeres.
A vacsora közben megismerhetünk a legújabb konyhatechnológiákkal, az ételek parfümjeivel, a ritka, de bárki számára elérhető alapanyagokkal, különféle eljárásokkal, és közben végignézhettük egy óriásmonitoron, hogy a konyhai csapat miként mozog egyszerre. Mint egy jól megkoreografált balett előadás. A koreográfia a konyhán kívül, az étteremben is rendkívül fegyelmezett és komponált volt. A fogások között megismerkedhettünk a mínusz 196 fokos nitrogénnel, annak tulajdonságaival, segítségével fújhattunk „füstöt” az orrunkon keresztül, és megtudhatjuk, mi a száraz jég. Tudatosult bennünk, hogy a mai tudomány bármilyen illatot képes üvegbe zárni, és ezt a séf gondos alapossággal válogatva adta a menühöz. Az ételek íze maga a harmónia volt. A tálaláshoz felhasznált eszközök, tányérok tökéletes összhangban voltak a felszolgált ételekkel, és most figyeljenek: az étteremfőnök felkészült a menüben használt alapanyagok élettani hatásairól, mérnöki pontossággal pont akkor említette, amikor az ember épp bekapta és ízlelte a falatot.
Mi ez, ha nem a legmagasabb gasztronómia? És nem azért, mert csillogó a menüsor, hanem mert a szív, ami végigkíséri a vacsorát, csak a legjobbakban van meg. Ezért egyedi és megismételhetetlen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.