A sós chips megvolt. A ropi megvolt. A salsa és a sajtszósz megvolt. Így eljött az ideje egy hagymás-tejfölös chips-tesztnek. Természetesen itt vártuk a legnagyobb ízorgiát.
Tesztünk fő szempontja, hogy megtaláljuk, melyikben mennyire szerepelnek jól az egyes névadó hozzávalók. Ismét kicsit vegyes lett a mezőny, került bele három hengerbe zárt verzió, melyek kis túlzással sorolhatóak csak a hagyományos chipsek közé. A másik nagy kakukktojás, ami keksz és chips is egyben.
Egyúttal próbáltuk azt is megtudni, hogy melyik bír annyira hagymás lenni, amitől úgy érezzük magunkat, mintha Böde Dani a földfelszín megízleléséhez segített volna minket a meccs közben.
Szárított burgonyára esküsznek a csomagolás oldalán lévő leírásban, viszont arról egyetlen adatot sem közölnek, hogy százalékosan mennyit jelent ez valójában. Illatra semmi, viszont kóstolásnál egy sós-tejfölös vonal ugrik ki belőle, szinte semmi hagymás íze nincsen. Ropogós, viszont nem olyan durván, hogy a szomszéd is hallja, ha ezt esszük.
Burgonyapüréből építkezik, amiből 41%-ot találunk benne. Nagy plusz pont ért, hogy az egyes szirmokon van külön-külön felszíni fűszerezés is. Mindegyikre egyenlően jutott, nagyoooon jó. Illatra is hozza a hagymát, ami igazolódik kóstolás után is. Lágyan ropog, hangzavart nem fog a fejünkben okozni. A tejfölös irányban ez sokkal visszafogottabb.
Szárított burgonya van ebben kérem szépen, nem kevesebb mint 60%. Egészen ízetlen, se tejföl, se hagyma, mintha üres chipset akarnánk ropogtatni nagy unalmunkban. Ehhez legalább valami mártogatós erősen javallott, mert önmagában iszonyat unalmas ezt rágcsálni.
A csomagolást pörgetve nem tudunk meg konkrétabb adatokat arról, hogy miből készül ez a chips. Nyitás után a tartósító gázokat ellegyezve inkább egy tejfölös illatot érezni. Kóstolásnál ez az élmény erősödik tovább, viszont még érdekesebb, hogy mekkora szirmok kerültek bele. Egy-egy darab akkora, akár egy kisebb gyerek feje. A hagymás jelleg inkább utóízben köszön csak be.
Nevében is sós, de a leírása alapján ez is hagymás-tejfölös kiadás. 60% burgonya és 6% hagymás-tejfölös ízesítésű keverék került bele. Illatra kifejezetten semleges, ám kóstolásnál borul minden. Tejfölös és hagymás ízekről nem igazán beszélhetünk, erős ömlesztett sajt íze van, mintha elcserélték volna a csomagolást a gyárban. A szeletek kellően vékonyak és ropogósak amúgy.
Vöröshagymára és joghurtporra is találunk vonatkozó adatokat, de azt nem árulják el mennyi a burgonya benne valójában. Natúr, semleges illatok, de amikor elkezdjük ropogtatni, akkor megérkezik egy kissé égett és olajos ízvilág, ami bizony nem túl kellemes. Nem csak pár szeletről van szó, az egész zacskó tartalma ilyen. Hagyma és tejföl? Sehol.
A szokásosnak nevezhető 60%-os burgonyatartalommal bír ez is. Kibontás után érezhetően a hagymás irányba indul. Extravékony szeletek, melyek méretre sem óriásiak, cserébe viszont vadul ropognak és igazán jó chips-élményt nyújtanak. Ízre a tejföl egészen csenevész benne, sokkal karakteresebb a hagyma, ami folyamatosan ott van szánkban.
A szokásos kakukktojás-tényezőt ebben a tesztben a Detki „Kexchips” nevű terméke nyújtja. Más állaga van teljesen, az emberek döntő többsége egészen biztos, hogy nem azonosítaná chipsként. Egy nagyon vékony kekszre hasonlít, ami picit mégis chipses és ropogós. Ízre bombasztikusan jó, egyszerre lágyan tejfölös és hagymás, amely végig érződik minden falatnál. Az egész mindenfajta utóíztől mentes egyben.
Kékes árnyalat, amin Messi fog egy darab chipset. Böde Dani lágy arcéleivel egészen biztosan csábítóbb lenne a csomagolás, főleg ha netán még egy hozzá köthető, mély életbölcseletet is idéznének rá. Hagymás helyett ez snidlinges a tejföl mellett, ennyi még belefér. Ízre egy savanykásan tejfölös és sós élményt nyújt, a snidlingnek nem igazán találni nyomát. Vékony, jól ropogó szeletek alkotják a zacskó tartalmát. Szívünk szerint felterjesztenénk újrakeresztelésre (snidlinges-sós).
Csúcstámadás, mivel ebben 61% burgonya rejtőzik. Kibontás után illatra annyira semmi, hogy még a gázok jellegzetesen kellemetlen illata sincsen meg. Kóstolva kiderül, hogy kicsit vastagabb szeletekre támaszkodik, de még ezek is jól ropognak a fogaink között. A másik, ami azonnal kiderül, hogy ennek semmi íze, nem csak az illata üres. Olyan, mintha egy natúr, sómentes kiadást vettünk volna le a polcról.
Ők is féltve őrzik azt a titkot, hogy mennyi burgonyát használnak fel pontosan a hagymás-tejfölös chipsük elkészítése során. Állagra a nagy chipsfüggők ezt biztosan felismerik, a Chio valahogy más mint a többi, de ebben ez annyira jellegzetes is, hogy vakon kiszúrjuk. Ízre sokkal inkább a hagyma jön elő, a tejföl nagyon csekély mennyiségben érződik rajta. A vékony szeletek közepesen ropognak.
A hengeres trióból egyértelműen a Tesco terméke nyert, ami így alázza a legendás kategóriamogult, a Pringlest. Nem értjük, hogy miért kellett ennyire agyonsózni ezt az ízesítést ez utóbbi esetében.
Zacskós fronton más a helyzet. Abban az esetben, ha kifejezetten a hagymás-fejfölös élményt akarjuk átélni, akkor hezitálás nélkül a Detki termékét vegyük le a polcról (viszont itt nem a megszokott chips-élményt kapjuk).
A klasszikus értelemben vett termékek közül nem egyszerű totális győztest hirdetni. Ha szigorúan a hagymás élvezeteket hajszoljuk, akkor a Tesco, Chio márkákat keressük a polcokon. Tejfölös hatásra vadászva pedig inkább a Lay’s, ami nyerőnek számít. A maradék nem szerepelt túl fényesen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.