Sok képlet és több millió megkérdezett alany után végül arra jutottunk, hogy a dobozos vaníliafagyik kerülnek bonctermünk asztalára. Ezek között van, ami a bourbon vonalon mozog, de csempésztünk bele olyat is, amit mindössze ízesítettek. Kakukktojás nélkül nincs teszt, így tettünk bele egy klasszikust is, amiben a csokiréteg jelenti az extrát.
-18 fok alatt szeretnek ezek a desszertek élni, viszont vannak köztünk olyanok, akik kifejezetten úgy szeretik a fagyit, ha már kicsit megolvadt és puhább lesz, viszont mi vakon, csakis a hideg állapotot teszteltük, semmilyen módosításnak nem adtunk teret.
Igazi őselem a jégkrémpiacon, már erősen a 90-es évek elején elérhető volt kis hazánkban is. A leírását fürkészve nem tudunk meg semmi érdemlegeset, szóval semmi infónk arról, hogy mennyi vanília vagy csoki van benne pontosan. Ízre a vanília teljesen a csokis mögé húzódik, nem lehet azonnal rávágni, milyen az alap ízesítése. Állagra egészen krémes, már-már tejszínes.
Nem hiába lett ez a neve. Nincsen benne hozzáadott cukor, csak fruktóz és édesítőszer. Laktóz sincsen benne, szóval tényleg nagyon zero. Ízre az elején lágy, krémes vanília köszön be, de sajnos pár másodperccel később ez elillan, és egy ízetlen, vizes érzés lép a helyébe. Érezni lehet, hogy közel sincs benne annyi cukor, mint egy hagyományos verziókban.
A vödörben ezelőtt feltehetően vecsési káposzta volt, de legalább azt is tudjuk, hogy kerülhet bele akár fagylalt is. A leírása alapján megtudjuk, hogy ez egy krémes állagú, főzött fagylalt. Kóstolásnál a krémességtől elbúcsúzhatunk, sokkal keményebb állaga van, mint amit elvárna tőle az ember. Kifejezetten édes, szóval gyanúsan telepakolták cukorral, amit sokáig cuppogtatunk majd szánkban. A vaníliás íz mellett van egy kevésbé kellemes íz is, ami valahol a műanyagvödör és kínai cipő között mozog.
Madagaszkári vaníliából készült, ezt egyből megtudjuk, hogyha rápillantunk a dobozra. Reklámok hada hirdeti nyáron, hogy ez a legjobb fagyi, amivel kényeztethetjük felhevült testünket. Kóstolásnál kiderül, hogy egy rendkívül habos és krémes desszerttel van dolgunk. A vanília íze nem az arcunkba robban, hanem szépen, lassan dolgozik. Az édesség nincsen eltúlozva, de cukormentesnek sem nevezhetjük. Az íze sokáig kitart, szóval igencsak rendben van ez a fagylalt.
A brand már jó pár éve a piacon van, ami sejtet némi rutint. Vaníliakrémmel készült, de ez még belefér a mezőnybe. Állagra valóban krémes és ízben jól elkülöníthető a két fő alkotóelem. A vanília ízre nem túl harsány, egészen visszafogott. A tejszín lágyan fanyarkás ízével tekeri meg a dolgot, de végül az eredmény egy szolid, enyhén édes és vaníliás élmény.
Teszkó vályú, ahogy az első tesztalany fényezte. A megszokott minimál külső egy olyan tölteléket rejtett, ami a csapatot egészen megosztotta abban, hogy ehető-e vagy éppen bűn rossz. Az első pár kóstoló csendben hümmögött. Az egyik legérdekesebb leírás, hogy ez „tipikus parasztvanília”, amit úgy sikerült definiálni, hogy egy egészen édes és határozottan megjelenő ízélmény (ahogy azt egy ilyen ízesítőaromákkal teli terméknél gondolhatjuk).
Az ALDI fagyasztójából sikerült kivenni a visszafogott csomagolásba bújtatott 1 literes bourbon vaníliát. Egészen bíztató, ahogy a leírást fürkésszük a doboz alján. Látszanak a fekete szemek benne, ez tényleg nem csak vaníliaaromából készült. Ízre egy visszafogott, mégis kellemesen krémes vaníliás ízt nyújt, ami hosszú másodpercekig kitart. Édes, de nincsen túltolva, egészen sokáig lehet kanalazni anélkül, hogy felrobbannánk a cukormérgezéstől.
Lépjünk túl a külsőn, már immunisan kezeljük. A leírásából sok fontosat nem lehet kihámozni. Aromákban gazdag kivitel, de nem annyira fájóan intenzív, mint a Tesco terméke. A tiszta vaníliaíz közelébe azért nem jut, de egy édesebb utánzatnak teljesen elmegy. A csapat jelentős hányada rosszabbra számított, ez már szinte pozitív meglepetésként jegyezhető a SPAR Budget termékei között.
A LIDL fagyasztósorainak mélyéből sikerül kipecázni a nem aprócska bödönt, ami 2,5 liter bourbon vanília fagylaltot rejt magában. A leírás kivételesen ad némi extra infót, ezt tanulmányozva megtudjuk, hogy szintén tejszínes. Ennek fényében már nem olyan meglepő, hogy a fagyi állaga sokkal krémesebb, hiába lakott sokáig a mély mínuszok fogságában. Ízében is remekül érezni a tejszínes vonalat, de szerencsére a vaníliát nem tapossa el. Enyhén édes íze sokáig tűrhető, így akár a doboz felét is elvarázsolhatjuk egy forró, fülledt nyári délutánon.
Vaníliás jégkrém, ezt olvashatjuk a leírás elején, ez viszont már egy kicsit megkongatja gyomrunkban a vészharangokat, hiszen ami ízesített, az bizony többnyire kukapozitív termék. Felbontás után egy homogén, albínó vaníliás fagyival találjuk magunkat szemben. Kóstolásnál jön a stricimaflás csak igazán. Eszeveszetten édes, műanyag vaníliaíz, amiben csak úgy zubognak a mesterséges édesítőanyagok. Állagra krémes, de az sem segít a helyzeten.
Ami biztos, ha jót akarunk magunknak vagy éppen vendégeinknek, akkor csakis bourbon vaníliához közeli terméket vásároljunk. Ezek ugyanis egyértelműen jobban szerepeltek, mint azok, melyekben inkább az aromák dolgoznak. A Grandessa és a Gelatelli kifejezetten ajánlott, sőt bizony a nagy klasszikust, a Carte d’or-t is meg tudták előzni. Ezek hárman jutottak fel a dobogóra.
A kerülendő kategóriát egyértelműen a Ballino tölti meg, ennek íze valami egészen borzasztó, eszméletlen mű az egész. Kerüljük nagy ívben, ha jót szeretnénk visszahallani magunkról.
Meglepetés továbbá a SPAR és a Tesco terméke is, ezek is a kémialaborbeli elmerohanás végtermékei, mégis egészen elfogadhatóak, abban az esetben, ha nem akarjuk a gatyánkat is fagyira költeni.
A krémes kategóriában három induló volt, abból az egyik egyenesen a dobogóig repült (Gelatelli), de a Manhattan és a Viking még versenyben maradt. Kettőjük közül a Viking kellemetlen utóízével bukja a mutatványt.
A Häagen-Dazs átmeneti készlethiány miatt kimaradt a tesztből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.