Két nagyon szigorú követelménynek kellett a termékeknek megfelelniük, hogy bebocsátást nyerjenek a laborba. Az egyik, hogy vanília ízesítésűek legyenek, a másik pedig, hogy ne sima puding legyen csak önmagában, hanem az egész meg legyen bolondítva némi tejszínhabbal. Ennek a kritériumnak összesen 10 különböző termék felelt, így ennyi résztvevővel indult a nagy vaníliapuding tesztünk.
A feladat most kifejezetten egyszerű, két alkotóelem ízét és állagát figyeltük. Az előírásokat szigorúan betartva, az összeset a megfelelő hőmérsékleten támadtuk meg.
11% tejszín és 89% rejtély alkotja a Zott vaníliapudingját. Egészen pontosan vanília ízű tejszínhabos desszert a becsületes neve. Dizájnról nem tudunk beszélni, mert az egész pohár átlátszó, és átüt rajta a sárga vaníliaszín. Fergeteges tejszínhabillatot varázsol az orrunkba, mintha csak a Gerbeaud-ban lennénk. Könnyed, lágy, tiszta tejszínhabot érzünk az elején, majd egy diszkrét műanyagos vonulat kerül elő. Mélyebbre ásva és egy jó emberes adagot kóstolva már fel lehet ismerni a vaníliát, de sokkal inkább hasonlít a menzán osztogatott vaníliaszerű öntetre. Egyébként az egészből nem sajnálták a cukrot, édességben nincs hiány.
Nos, nevet nem nagyon találni a következő terméken, mindössze annyi biztos, hogy egy Intersparból szállt le közénk. Az egész poháron végigfut körben egy hatalmas vonalkód, de a laborban leolvasó híján nem tudjuk meghatározni, hogy ki és milyen célból állította ezt elő. Felette pedig egy akár dátumnak is nézhető számsort találunk: 20040109. Reméljük, nem a lejáratot jelöli. Egyébként 20% zsírt találunk benne, amely mellé csapódik 13% tejszín. Végül kiderül, hogy a gyártásért egy Regensburgi vállalat a felelős. Kifejezetten homogén, illatmentes tejszínhabbal találjuk magunkat szemben, amely állagra sokkal masszívabb, sűrűbb is. A pudingnak is sokkal masszívabb az állaga, cserébe nem sok íze van. Az egész csak egy édes, kocsonyásan rezgő massza vanílianyomok nélkül.
Zsírszegény tejből 20% bombázza a testünket, emellett pedig természetes Bourbon vaníliaaroma, illetve őrölt Bourbon vanília is van benne. Ez utóbbit már a csomagoláson keresztül, szabad szemmel, mikroszkóp nélkül is észre lehet venni. Egyébként egy Lidl-féle weblapcímet találtunk még a csomagoláson. A tejszín a klasszikus, flakonból kinyomható fajta, ami mellé érkezik egy kellemetlen mellékzönge. Ízre egyébként talán egy fokkal vaníliásabb az egész, de messze nem dobjuk el agyunkat, őrölt vanília ide, Bourbon vaníliaaroma oda. Ízében egyébként eltér a többitől, az édesebb vonalat erősíti.
A Tesco Value terméke színre egy laza sárgás árnyalatot kapott egy fehér háttéren, ami jóformán olvashatatlanná és értelmezhetetlenné teszi a leírást. Azért az kiderül, hogy van benne hab, nem kevesebb, mint 7%, ami ja, tuti jó. Nem vicceltek, ebben tényleg kevesebb hab van láthatóan, mint az eddigiekben. Ízre viszont a hab nem is rossz! Nem egy friss csoda, de elviselhető és utóízektől mentes. A pudingnak van egy megfoghatatlan nyálkás tulajdonsága. Egy kevéske vanília kibukik belőle, de gond nélkül ebben is megvan a fél kémialabor utóíze, ami kifejezetten rossz.
A mezőny kifordított fiúja. A hab az alján van és nem a tetején, amit azonnal vázolnak a fóliára festett illusztráción is. Igaz, a puding jobban hasonlít egy mosogatószivacsra, de összességében egészen kulturáltan mutatja magát, látszik, hogy törődtek a dizájnnal rgy kicsit. A leírásból megtudni, hogy van benne 16% tejszín, de mást nagyon nem árulnak el a receptúrából. A puding íze nem rossz, kifejezetten kevés műanyag mellékíz csúszik ki belőle. A vaníliát egészen lágyan hozza. Állagra tényleg buborékos, ahogy a kép mutatta, de szerencsére kóstolásnál nem olyan, mint a szivacs. A tejszínhab gyúrós fajta, nem hiába bír el a hátán közel 100 gramm pudingot zokszó nélkül. Állagra sűrű, az íze pedig tejszínhabhoz méltó. Összességében ez jó.
A dietetikusok legnagyobb barátja mostanában a pudingpiacon is hódít. A fólián egy gyönyörű vaníliavirágot látunk tündökölni, ami szolidan fogja le a pudingot és a habot. Az oldalfalán olvasható a leírás, ami zöld betűkkel van nyomtatva egy áttetsző műanyag felületre, aminek hátterében a sárba puding lapul. Egyszerre brazilos és olvashatatlan, sebaj. Tartalmát illetően annyit árulnak el közösen a Mizóval, hogy 20% benne a tej. Plafonig van tejszínhabbal, alig van hely a fólia és a hab között. Ízre nem egy bajnok, eléggé műízű, amiből sok minden kiérződik, csak a tejszínhab nem. Viccből nevezhetnénk vaníliásnak a pudingot, de nem az. Viszont kevésbé kocsonyás állagra, mint a versenytársai.
Egy ilyen névvel csakis olyat kaphatunk, ami a mezőny elejében fog végzni. Vagy a másik lehetőség, hogy a keresztelő előtt nem kóstolták meg a terméket, csak bíztak az ösztönökben. A kék és a sárga harmóniájára építették a dizájnt, amit feldob egy vaníliavirág. 20% tejszínhab van jelen a kis tégelyekben, emellett őrölt Bourbon vaníliarúd is lakozik benne, illetve természetesen a szokásos őrölt Bourbon vaníliaaroma is megtalálható benne. A tejszínhabról, ami leginkább elmondható, hogy ha tehetjük, akkor kerüljük ki. Ugyanaz a flakonos tejszínhabíz, amihez itt is jön a kellemetlen, zavaró mellékíz. A vanília itt sem mutatja meg magát, dacára a nagy „Bourbon” szavaknak. Egyébként koppra ugyanolyan íze van, mint a KingFraisnak.
Már a neve is hirdeti, hogy ez lesz az egyetemisták legjobb barátja az 5 év alatt. Nem mégsem, az a sör kellene, hogy legyen. Mindenesetre így nevezték el a következő versenyzőt, melynek csomagolása a már-már szokásosnak mondható fehér, sárga és kék színekben pompázik. 13% tejszín lapul a pohárban, melyet kizárólag a Penny Market polcairól tudunk leemelni. Nyitásnak már a tejszín is rendelkezik némi édességgel és ízzel, de legalább nem annyira zavaró, mint egy-két másik versenyzőnél. A puding teljes jogú tagja a felejthető kategóriának, sem ízében, sem állagában nem tud felnőni a mezőny amúgy sem magas szintjéhez.
Bordó fedőfólia, teljes képzavar az eddigiekhez mérve. Nem tudjuk, miért kapta ezt az árnyalatot, míg a mezőny többi tagja azért a sárgát választotta magának. Szabó Ignácné igazi élelmiszernepper Siófokról, akár a tejszeletet, ezt is ő varázsolta nekünk a boltok polcaira. A leírásból megtudni, hogy mindössze 9% a habtartalma, ami azért inkább sereghajtónak számít. A tejszínhab egészen jó tartással van megáldva, de íze az tökéletesen semmi. A puding nem vaníliás, viszont volt egy pillanat, amíg epres aromát árasztott magából, amit tényleg lehetetlen megmagyarázni, de majd az X-akták 11. évada megoldja. Igazi kaméleon, sárga és vaníliás elvileg, de minden másnak szívesebben mutatja magát.
A szokásos sárgás csomagolása, semmi extrát nem tudott a végére már tartogatni. A fólia iszonyat minimalista dizájnt kapott, nincsen túlgondolva. A leírásból megtudjuk, hogy 14% tejszínhabbal van szerencsénk találkozni, a többiről szokás szerint semmit nem árulnak el. A tejszínhab alaposan dúsított, ízre pedig egy kicsit hajaz a valódi, rendes, minőségi testvérére. A puding hasonlít egy trópusi gyümölcs ízére egy pillanatig, de nehéz megfejteni, hogy pontosan melyikre is hajaz. A vaníliát nyugodtan felejtsük el, kár is áltatnunk magunkat.
A mezőny egyértelmű győztese a Dr. Oetker Felhőcske nevű produkciója, kétség nélkül ez alázta az egész mezőnyt egyedül. Ennek a pudingja és tejszínhabja is a helyén van, mégis a legnagyobb előnye, hogy nincs műanyag utóíze.
Abban az esetben, ha a tejszínhab miatt akarnánk csak ilyen csodákat venni, akkor a lehető legnagyobb ívben az Elite és a KingFrais termékeit kerüljük, mivel ezekben a tejszínhab vallatásra alkalmas vegyi fegyvernek bizonyult.
A maradékból kiemelni bármit aligha lehet. Egységesen büntet mindegyiknél a förtelmes utóíz, amit a vaníliás puding áraszt magából. Ezekből egy pohárnál többet fogyasztani kifejezetten felelőtlenség. Nehezen értjük azokat, akik ezeket önszántukból megveszik, de biztos kell hozzá egy bizonyos lelkiállapot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.