2005. nov.7. A kert nyugovóra tér

A kerti munka más, mint a hagyományos házimunka, noha legalább annyira kemény. De az ember mégis csak levegőn van, friss levegőt szívhat be, és feltöltekezhet egy kis napfénnyel. Ká és én nagy lelkesedéssel ügyködtünk a kis kertben, ami annak ellenére, hogy lecsupaszodott, egyre gondozottabban néz ki. És a babafüvünk is egyre erősödik, így meglehet, jövő tavaszra már igazi ősgyepünk lesz!

Csak Gróf Titusz hiányzott a csapatból. Az Öregúr ugyanis egy hete Ká anyukájához költözött a fővárosba. 17 éve ridegtartásban él: tavasztól őszig a kisházban, az év hátralévő részében pedig a jó meleg lakásban lakik. Az utazást azonban nagyon nehezen viseli. Ká és én egész úton nyugtatgattuk, de Gróf Titusz folyamatosan méltatlankodott. Szegény, ekkor még nem is sejtette, hogy Ká anyukájánál milyen rettenetes program vár rá: a fürdetés. Egy lavórba langyos vizet és egy kis cicasampont tettünk, majd villámgyorsan lecsutakoltuk az Öregurat, vigyázva, nehogy a szemébe menjen a víz. Torka szakadtából ordított és panaszkodott Ká-nak, aki egy vastag törölközővel várta a "hattyúlány" partra szállását. A törölköző bugyraiból kiszabadulva a radiátorok felé vette az irányt, patázva átdobogott a szobán, és a sarokba kucorodva tovább ordított, mintegy kifejezve: mára már elég volt belőletek!

Nagyon hiányzott az Öregúr. Szinte magam előtt láttam, ahogy hunyorogva a padlásra menekül a füst elől, és onnan óbégat felém. Megőőőőőőrültél, Mirza?
Régebben, otthon, Apával égettük a leveleket, a kis házban azonban már rám várt a tüzelés. Összegereblyéztem a faleveleket, és kopkáról kopkára a reggel 8 órakor begyújtott máglyámra dobáltam. A füst azonban terveimmel ellenben nem fölfelé szállt, hanem percek alatt beterítette a kertet, Ká-t és engem. No és a kert végében kiteregetett, frissen mosott ruhákat...

Az ebek roppant boldogok voltak, izgatottan rohangálnak körülöttünk, és figyelték a kertészkedés minden mozzanatát. A szürke paplanként gomolygó füsttől azonban inukba szállt a bátorságuk, és mindannyian Ká mögé menekültek. Való igaz, a kert alig 10 perc alatt úgy nézett ki, mintha sűrű, skóciai köd lepte volna el. Szinte az orrom hegyéig sem láttam. Ká pedig a gödörben ásott és dünnyögött. Mirza, ne őrjíts meg, megfulladunk.
De olyan jó illata volt a füstnek! Arról pedig nem én tehetek, hogy a mi füstünk nem felfelé száll, nem? De. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy 26 talicskányi levelet égettem el. Ha mindezt zsákokba gyömöszöltem volna, vajon elvitték volna a kukások?

Ká sem tétlenkedett eközben: nekiállt kiásni a kerti csapunkat, ugyanis elromlott a lábszelep, és ahhoz, hogy meg lehessen szerelni, szabaddá kellett tenni körülötte a területet. Szegény, reggel állt neki az ásásnak, és bőven túl voltunk már az ebédidőn, mire elkészült. Először térdig állt a gödörben, majd derékig, aztán mellkasig... még viccelődtem is vele, hogy ha ez ennyire jól megy neki, akkor talán egyszer a házalapot is kiáshatja. De Ká akkor már teljesen KO volt, így hidegen hagyták a vicceim. Mint a legtöbb férfi, ő is derékfájós, ezért alig bírt kikecmeregni a gödörből. Azzal vigasztaltam, hogy majd a főztömtől erőt kap.

Gyors ebédet terveztem, mivel nem akartam időt vesztegetni azzal, hogy a konyhában ácsorgok, miközben mindenki odakint dolgozik. (Ugyanis a szülők is besegítettek a kerti munkákban). Indiai sáfrányos zöldborsós burgonyalevest főztem, ami annyira jól sikerült, hogy mindenki kétszer evett belőle. Hozzávalók: 2 nagyobb burgonya kockára vágva, 12 dkg zöldborsó, 1 nagyobb hagyma felkockázva, 2 gerezd fokhagyma kinyomva, 1 liter erőleves, 1-1,5 dl tejföl, olaj, sáfrány, só, bors, petrezselyem
Elkészítés: A burgonyát és a hagymát meghámozzuk, kockára vágjuk. Egy leveses edényben kevés (2-3 evőkanál) olajat forrósítunk, rászórjuk a kockára vágott burgonyát, hagymát és a 2 db kinyomott fokhagyma gerezdet, és takaréklángon legalább 5 percig kevergetjük. Lehúzzuk a lábast a tűzről, megszórjuk a zöldségeket sóval, borssal és annyi sáfránnyal, hogy szép sárga legyen, és jól összekeverjük. 1 perc alatt átpirítjuk az egészet, majd 1 liter erőlevessel felöntjük. Felforraljuk, majd takarék lángon kb. 18-20 perc alatt megfőzzük. (Akkor jó, ha a burgonya megpuhult). Belekeverjük a zöldborsót, és még 5 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről. Egy nagy bögrébe beleöntjük a tejfölt, és hozzámerünk egy merőkanálnyi levest. Habverővel simára keverjük, majd megint hozzákeverünk egy merőkanálnyi lét. Ismét simára keverjük, majd a tejfölös lét óvatosan a leveshez keverjük. Megsózzuk, borsozzuk, és forrón tálaljuk. Megszórhatjuk friss bazsalikom vagy koriander levelekkel.

Második fogásként kinéztem a szakácskönyvemben egy hallal megrakott burgonyás lepényt, de annyira kevésnek találtam a tölteléket, hogy egy picit felturbóztam a receptet. Tonhalas-fehérbabos burgonyás lepénynek neveztem el. Hozzávalók: A tésztához: 50 dkg áttört burgonya, 6-8 evőkanál liszt, 3 dkg vaj, só. A töltelékhez: 2 doboz aprított tonhal sós vagy natúr lében, 1 doboz fehérbab konzerv, 1 hagyma, 1 paprika, 1-2 gerezd fokhagyma, 3 tojás, 1,5 dl tej, 6 dkg füstölt sajt, kevés olaj, só, bors, petrezselyem
Elkészítés: A burgonyát megtisztítjuk, csónakokra vágjuk és forró, sós vízben puhára főzzük. Forrón áttörjük, majd hagyjuk kihűlni. Hozzákeverünk 8 evőkanál lisztet (ha kevésbé lédús a krumpli, elég 6 kanál liszt is), és a 3 dkg vajat, megsózzuk, és tésztává dolgozzuk. Kibélelünk vele egy kerek (kb. 20 cm átmérőjű) sütőformát, majd az alját villával megszurkáljuk és előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütjük.

Elkészítjük a tölteléket. Kevés olajon üvegesre pirítjuk a megtisztított, kockára vágott hagymát, rátesszük a kockára vágott paprikát és a kinyomott fokhagymát. A halkonzervekről leöntjük a levet, a halat a paprikás-hagymához keverjük és átpirítjuk. Végül hozzáadjuk a megmosott, lecsepegtetett fehérbabot is, és alaposan összekeverjük. Ha nagyon száraznak találnánk a tölteléket, hozzáönthetünk egy kis sós levet a halkonzervből, hogy picit szaftosabb legyen. Begyújtjuk a sütőt, és amíg előmelegszik, a tonhalas-fehérbabos tölteléket kisimítjuk a burgonyás lepényre. A 3 tojást felverjük egy tálban és hozzákeverjük habverővel a másfél dl tejet, végül egyenletesen a lepényre öntjük. Megszórjuk reszelt füstölt sajttal és a sütőbe tesszük. Kb. 17-20 perc alatt aranybarnára sütjük, petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>