2006. február 10. Erdő, erdő, erdő,

Gyerekkorom egyik legszebb emlékei közé tartozik ez a magyar népdal (amit Anya oly sokszor elénekelt nekünk), és a konyhánkból áradó, semmivel sem összetéveszthető, édes kalácsillat. Kiskoromban a sütőből kikelő, kövér, csillogó, mazsolaszemű madárkákat egyfajta varázslatnak képzeltem, amelyet az én kis misztikus világomban csakis az én mágus-anyukám tudott elkészíteni.
Emlékszem, barátaim tátott szájjal bámultak, amikor elmeséltem nekik a madarak keltetésének és születésének történetét az oviban. Ezután persze az összes gyerek hozzánk akart jönni babazsúrozni, hogy megcsodálhassák a madarainkat. Nem is kellett sokat várniuk, hiszen tavaszi gyermek lévén márciusban mindig nagy születésnapi zsúrt csaptunk. Anya nem volt rest, és megsütött vagy három tucat madarat a népes társaságnak, a gyerekek pedig kipirulva nézegették a ropogós kaláccsal teli tálakat, majd mindenki félszegen kiválasztott egy-egy állatot. A madárkák azonban olyan szépen sikerültek, hogy csak hosszas győzködés után tudtuk rávenni vendégeinket, hogy ne csak nézzék, de egyék is meg ajándékaikat.
Azóta több mint 25 év telt el, de családunkban a madársütés hagyománya megmaradt, a kis kalácsok sikere pedig töretlen. A legnagyobb örömet azonban ma is a gyermekeknek, így Zsigmondnak és Árpinak okozhatunk velük, pláne ha a kalács mellé habos kakaót is szervírozunk!

A titkos recept a következő: Madárkák (kb. 12-14 db lesz belőle). Hozzávalók: 50 dkg liszt, 5 dkg élesztő, 1 csapott teáskanál só, 6 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 3-4 dl tej, a díszítéshez kb. 28 szem mazsola, a kenéshez 1 db felvert tojás
Elkészítés:
1.) Az 5 dkg élesztőt egy pohárba morzsoljuk, megszórjuk egy csipet cukorral, és ráöntünk kb. 1,5 dl langyos tejet. (ezt a hozzávalókban megadott 4 dl tejből vesszük el). A poharat lefedjük az élesztő papírjával vagy egy kis darab fóliával. Az élesztőt megfuttatjuk.
2.) A lisztet egy keverőtálba tesszük, amibe egy mélyedést nyomunk. A mélyedésbe beleöntjük a felfuttatott élesztőt, beleszórjuk a porcukrot, és apránként beledolgozzuk a maradék langyos tejet.
3.) A tésztát kézzel alaposan átgyúrjuk, majd konyhai robotgéppel simára dagasztjuk. Lassan hozzáadagoljuk a megolvasztott langyos vajat, és fényesre gyúrjuk. A tálat letakarjuk egy tiszta konyharuhával, lefedjük egy párnával, és langyos helyen kb. 45-50 percig minimum duplájára kelesztjük.
4.) Lisztezett gyúródeszkán a megkelt tésztából karvastagságú hengert sodrunk, és kb. ujjnyi vastag darabokra vágjuk. Minden darabkából kis rudakat sodrunk, és boggá kötjük.
5.) A bog egyik végén egy fejecskét alakítunk ki, kis csőrrel, és két oldalt 2 mazsola-szemmel. (A madárka fejét meg kell kenni egy kis felvert tojással, úgy könnyebben beleragad a mazsola!) A bog másik felét ujjunkkal szétnyomkodjuk, és késsel 2 oldalról bevágjuk, majd farktollakká alakítjuk a tésztát.
6.) Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a madarakat (egymástól néhány centi távolságra, mivel a madarak a melegben meg fognak nőni), és kissé kelni hagyjuk kb. 10 percig, amíg bemelegszik a sütő.
7.) A madarakat felvert tojással megkenjük, és az előmelegített sütőben, a kislángnál egy kicsit nagyobb lángon kb. 10 perc alatt aranyszínűre sütjük.

A kalácsok sikerének titka nem pusztán abban rejlik, hogy gyönyörűek, illatosak, foszlósak és egyben ropogósak, hanem abban is, hogy remekül eltarthatóak. Ha szeretnénk eltenni belőlük ínségesebb időkre (vagy azért, hogy bármikor kedvünkre kényeztethessük vele szüleinket, gyermekeinket, barátainkat), egyszerűen lefagyaszthatjuk őket, és felengedés után is ugyanolyan finomak lesznek, mintha épp akkor sütöttük volna őket. Lekvárral, vajjal, hidegen-langyosan (mert forrón nem szabad kelt tésztát enni!), tejjel, kakaóval vagy teával is kitűnő!

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>