2007. január 24. Az első házi leveles tésztám

Múlt hétvégén az egyik szakácskönyvemben találtam egy fejezetet, ami arról szólt, hogyan kell - különböző módokon - házi leveles tésztát készíteni. Mondanom sem kell, hogy a "Gyors leveles tészta" cím volt az egyetlen, ami magával ragadott, de bevallom, a recept leírásának ötödik soránál (valahol a félsűrű kovász készítésénél) fogtam, és félreraktam a könyvet. Ez lenne a gyors recept? Akkor milyen a lassú? Ehhez nekem nincs türelmem, szögeztem le, és duzzogva távoztam. Inkább kitakarítom a fürdőszobát, füstölögtem magamban. Miért kell mindent ennyire megbonyolítani?

Aztán kádsikálás közben megvilágosodtam. Hiszen a hozzávalókat felhasználhatom, a kenyérsütőgépemben megdagaszthatom, meg is keleszthetem, aztán - ha ezen múlik - meghajtogatom néhányszor azt a tésztát. Persze nem biztos, hogy sikerül, de sebaj, legalább megpróbáltam. Ellenkező esetben a fagyasztott tésztalapokat házira cserélhetem. Káposztás csigákat fogok sütni, határoztam el magam, és azonnal munkához láttam: a hozzávalókat (először a folyékonyakat, majd a szilárdakat) a kenyérsütő gépbe tettem: 30 dkg zsír (mangalica zsírt használtam), 2 dl tej, 1 egész tojás és egy tojássárgája, 5 dkg cukor, 1 csipet só, 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
A gépet "Teig" programra állítottam, ami 1,5 óra alatt bedagasztja és megkeleszti a tésztát. Ezután rá sem néztem a gépre, csak Ká-t kérdezgettem a leveles tészta hogylétéről, aki időnként a kantin felé járt.
- Mondd csak, tészta alakja van?
- Hááát... nem nagyon. Szerintem ezt most nagyon elrontottad - mondta, miközben a gép átlátszó fedelén át gyanakodva meredt legújabb művemre. - Úgy néz ki, mint egy ronda nyákos agyaggolyó.
Ijedten ugrottam fel a kanapéról, és a géphez rohantam. Gyönyörű, párnaszerű, duzzadó cipót láttam a párás üveg mögött egyre magasabbra emelkedni. Ká csak nevetett. - Bevetted?

Miután a tésztám megkelt, lisztezett deszkára borítottam, és jól átgyúrtam. Jócskán meg kellett liszteznem, hogy kellemesen kezelhetővé váljon, de sikerült. Ezután kinyújtottam, félbe majd negyedbe hajtottam.
Ettől lesz leveles? Hmm... Aztán megint megliszteztem a tésztát és a deszkát is, és újra kinyújtottam, félbe majd negyedbe hajtottam. Ezután harmadszor is megismételtem a nyújtást és a hajtogatást.

Újra kinyújtottam a tésztát, és rátettem a korábban elkészített káposztás tölteléket: 1 közepes káposztát lereszeltem, besóztam, és 30 percig állni hagytam. Ezután néhány kanál olajon egy kevés cukrot karamelizáltam, majd rátettem a káposztát, megsóztam, megcukroztam, jól megborsoztam és zsemleszínűre pirítottam.
A tésztát ezután felcsavartam, mint egy bejglit, és egy éles késsel óvatos mozdulatokkal kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam.

A csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és utólag kicsit megigazgattam őket, hogy szép kerekek legyenek. A felszeletelés közben ugyanis kissé megnyomtam a tetejüket, így kissé oválisak lettek. Nem kentem meg semmivel a tésztát, mivel így is eléggé nedvesnek tűnt - gondolom a zsiradéktól. Előmelegített sütőben, 220 fokon 15-20 perc alatt készre sütöttem mind a két tepsit. Légkeverésre állítottam a sütőt, és félidőben megcseréltem a két tepsit, így minden csiga szépen megpirult.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>