2007. május 2. Anyák napi szakkör

De menjünk csak szép sorban! Anya jobb lábát csütörtökön műtötték. A műtét jól sikerült, bár lényegesen tovább tartott, mint elsőre gondolták. Az érfalai ugyanis gyengébbnek bizonyultak a kelleténél, és az operáció során sorra beszakadtak. Összesen ötvenvalahány "lyukat fúrtak" a lábán, amelyek mentén kihúzgálták a rosszul viselkedő visszereket. Eztán a sebekre gézlapokat tettek és betekerték egy húszméteres fáslival. Mumifikálták a lábát.:o) A neheze azonban a hazaszállítás után következett, ugyanis visszérműtét után tilos a fekvés (a trombózisveszély miatt), így sántán és lassan, de Anyának sétálgatnia kell. Persze, amikor leül, fel kell polcolnia a lábát, de alapból menni, menni és mennie kell. Holnap lesz a varratkiszedés, és ha minden jól megy, 6 hét múlva, az esküvőnkön már táncra is perdülhet. :o)

A műtétet követő napon, 2007. április 27-én betöltötte második születésnapját a Morzsáló. Bár tortát és ünnepséget terveztem, végül egész más dolgokat készítettem. (Idén a nyomtatás is elmaradt, pedig be szerettem volna köttetni az elmúlt évet az összes családtagunknak. De ami késik, nem múlik...)

Kolbászos zöldségegytál rózsakenyérrel
Hozzávalók: egy kis darab (kb. 6-7 dkg) mangalica szalonna, 25 dkg mangalica kolbász, fél csomag szárzeller, 3 sárgarépa, 2 fehérrépa, kis darab zeller, 1 zsenge karalábé, egy csomag spárga, 2 vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, kb. 15 dkg (fagyasztott) zöldbab, 1 nagy csokor kapor, erőleveskocka, 1 (2 dl)doboz főzőtejszín, só, bors, ételízesítő, szerecsendió
Elkészítés:
1.) A mangalicazsírt egy mély levesesfazékban megolvasztjuk. Rátesszük a karikára vágott kolbászokat és jól megpirítjuk.
2.) A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk. A sárgarépát karikára, a vöröshagymát negyedekbe, a fokhagymát, a zellert és a fehérrépát félbe, a spárgát és a karalábét hasábokra vágjuk.
3.) A zöldségeket (a fagyasztott zöldbab és a petrezselyem kivételével) a kolbászkarikákra tesszük, és néhány perc alatt megpirítjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy kellemesen sűrű levest kapjunk, és kb. 30 perc alatt, takarékon, fedő alatt az egészet puhára főzzük.
4.) A főzési idő vége előtt 10 perccel a leveshez adjuk a fagyasztott zöldbabot, majd ha az is megfőtt, főzőtejszínnel besűrítjük a levest. (Egy nagyobb bögrébe öntjük a tejszínt, és néhány merőkanál forró levest merünk hozzá. Habverővel simára keverjük, majd lehúzzuk a levest a gázról, és a bögre tartalmát lassan hozzákeverjük, ügyelve arra, hogy ne csomósodjon be a lé.)
5.) Tálalás előtt egyet rottyantunk a levesen, majd beletesszük az apróra vágott kaprot (amit én közönséges papírvágó ollóval szoktam belevagdalni), és forrón, a frissen kisült rózsakenyérrel tálaljuk a levest.
Nagyon laktató, ízletes leves, felér egy kiadós egytálétellel. :o)

A leveshez készített Rózsakenyér mind ízében, mind állagában hasonlít a Hébeknédihez, viszont lényegesen könnyebb elkészíteni.
Hozzávalók: 3, 75 dl víz, 1 teáskanál cukor, 2 teáskanál só, 80 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
A kenéshez: 6 evőkanál puha vaj és 1 tojássárgája
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben a kenyérsütő gépbe tesszük és beállítjuk úgy a gépet, hogy sütés nélkül bedagassza és kétszeresére kelessze a tésztát.
2.) Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, és jól átgyúrjuk, majd 30 percig pihentetjük.
3.) A tésztát lisztezett konyharuhán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk és megkenjük olvasztott vajjal, majd felcsavarjuk, mint egy bejglit. (Ebben segítségünkre lesz a konyharuha.)
4.) A tekercset kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük - vágási felülettel felfelé. Egy tojás sárgáját vízzel összekeverünk, és megkenjük a "rózsákat".
5.) Előmelegített tepsiben 190 fokon 35-40 perc alatt megsütjük a rózsakenyeret. Tálalás előtt hagyjuk teljesen kihűlni!

Mivel terveim szerint mindenki jóllakott a levessel és a rózsakenyérrel, nem főztem második fogást, csak egy süteményt, amit csak később, a délutáni teával tálaltam.

Az Aszalt szilvás rizzsel töltött batyu ötlete onnan jött, hogy mindenki mást szeret a családban. Ká és Anya a lekvárt, apa a rizskochot, Ká anyukája az aszalt gyümölcsöket, én pedig a fahéjat, így aztán arra gondoltam, mi lenne, ha mindezt egybekutyulnám, és beletölteném valami finom tésztába?
Hozzávalók: 3 dl tej, 1 evőkanál cukor, 2 tojássárgája, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 kávéskanál só, 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő
A töltelékhez: 1 csomag (125 gramm) előfőzött rizs, 1 tojás, 3-4 evőkanál lekvár, 1 csomag (2kb. 25 dkg) apróra vágott aszalt szilva, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg porcukor, fahéj, őrölt szegfűszeg, 1 citrom reszelt héja
A kenéshez: 1 tojás
Elkészítés:
1.) A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gépbe tesszük, megdagasztjuk és duplájára kelesztjük.
2.) A zacskós rizst 10 perc alatt puhára főzzük, lecsepegtetjük, kihűtjük és összedolgozzuk a többi töltelék-hozzávalóval.
3.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk és 10 X 10 cm-es négyzetekre vágjuk.
4.) Minden négyzet közepébe egy evőkanálnyi tölteléket teszünk, majd a tészta négy sarkát egymásra hajtjuk. (Nagyon jó állagú a tészta, így a csücskök összetapadnak, de ha mégsem, akkor vízbe áztatott fogpiszkálóval összetűzzük őket. Ezt majd tálalás előtt kihúzgáljuk belőlük.)
5.) A batyukat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben 180 fokon pirosra sütjük őket. Porcukorral megszórva, lekvárral vagy anélkül tálaljuk.

És most jöjjön a szakkör. :o) Tekintve, hogy hétvégén anyák napja lesz, szombaton megtartottuk a második kézműves szakkörünket, amely keretében a gyerekek az édesanyjuknak kézzel festett és szalvétával díszített virágcserepeket készítettek.

Elsősorban natúr virágcserepeket használtunk, amelyeket először temperával megfestettünk, majd fehér alapozófesték használata után szalvétával dísztettünk.

A szalvétázás titka abban rejlik, hogy a 3-rétegű szalvéta legfelső rétegét kell csak felhasználni. A kiválasztott felületet (legyen az kerámia, üveg vagy fa alapanyagú tárgy) először kifestjük (például színes, mintás szegélyt készítünk a peremére), majd hagyjuk, hogy teljesen megszáradjon, ugyanis mind a tempera, mind a decoupage-ragasztó vízbázisú, így könnyen feloldanák egymást. (Persze nem kötelező festeni, a cserép akkor is szép lesz, ha csak szalvétamotívumokkal díszítjük.)

Ezután kiválasztunk a cserépen egy natúr felületet, és ráillesztjük az egyrétegű, korábban kivágott ábrát. Vékonyan, belülről kifelé haladva megkenjük decoupage-ragasztóval, ügyelve arra, hogy a szalvéta alatt ne maradjanak levegőbuborékok, majd hagyjuk kiszáradni. Első pillantásra csúnyának tűnhet a fehér ragasztóban tucsogó szinte kivehetetlennek tűnő ábra, de nincs miért aggódni. A sűrű, tejfölszerű ragasztó száradás után átlátszóvá válik, a minta pedig olyan lesz, mintha kézzel festettük volna.

A gyerekek ezúttal is nagyon lelkesek, kreatívak és szorgalmasak voltak. Érdekes módon egyiküknek sem kellett ötleteket adni, hogy mit fessenek a cserepeikre. Ki az édesanyja kedvenc színét választotta, ki pedig a mama legkedvesebb virágát próbálta a cserépre varázsolni. Rövid időn belül minden gyerek könyékig a temperában tucsogva ugyan, de elmélyült figyelemmel forgatta az ecseteket. Csattogtak az ollók, készültek az anyák napi meglepetések.

A szakkörnek volt egy különösen szívbemarkoló momentuma. Az egyik kislány kezében koromfekete cserép volt születendőben. A komor, fekete festék alatt szinte eltűnt a kerámiacserép életteli barnasága. Ká és én megdöbbenve figyeltük a kislányt, aki észrevéve pillantásunkat, mosolyogva így szólt.
- Tudjátok, ezt a fekete cserepet a dédimnek festem. Hétvégén, anyák napján megyünk hozzá a temetőbe. Biztosan örülni fog, hogy saját kezűleg készített ajándékot viszek neki.

Szóhoz sem jutottunk, pedig a kislánynak igaza volt. A nagymamák és dédmamák is édesanyák, akár köztünk vannak, akár az égből vigyáznak már ránk. Ne feledkezzünk meg róluk sem május első vasárnapján!

A Morzsáló 1. születésnapja >>>

Az első kézműves szakkörünk >>>

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>