2010. február 1. Hószörny a kertben

A séták eddig is szerves részét képezték a napjainknak, de most, hogy ilyen nagy hó van, egyfajta élménytúrának tűnnek a megszokott kis útvonalaink. A környező utcákban ugyanis senki nem lapátolta el a havat az úrtól, így jobbára az autók nyomvonalában lehet haladni - ha nem akarunk a lábszárközépig érő hóban gázolni.

Éppen ezért lassan haladunk, hiszen a rét felé közeledve a hó egyre magasabb, és Dorkának komoly terepgyaloglást jelent végigmenni egy-egy ilyen útszakaszon. Tegnap hasra is esett a mély szűz hóban, aztán meglepetten pislogott, ahogy felült, és a friss hótól pirospozsgássá vált kis arcán és a hosszú szempilláin tovább hintáztak a vidám kis hópelyhek.
- Hideg volt nagyon? - kérdeztem.
Bólintott.
- ... és azt tudtad, hogy aki friss hóban arcot mos, annak örökre megszépülnek a vonásai?
Erre elmosolyodott. :-)

Napok óta terveztük, hogy hóembert építünk Dorkával a kertben, valami jól látható helyre, hogy ne csak mi, de a szomszéd gyerekek is jól láthassák. Összeszedtük a szükséges kellékeket: kalapnak-piros fazék, szemnek-játékgolyók, orrnak-gomb, és egy szájnak való régi cumi. Seprű helyett két szál virág. Nagyon ígéretesnek tűnt a tev, így jó melegen beöltöztünk, kimentünk a kertbe, és nekiláttunk a munkának.
Gyúrtuk a golyókat, és görgettük, de a hó egyszerűen nem tapadt rájuk. Kesztyű nélkül folytattuk, gondolván, hogy csak egy kis hőre van szüksége a hónak, de a golyók így sem indultak növekedésnek. Váltottunk, és tapasztani próbáltuk a golyókat. Így már jobban ment, de egy-egy erősebb mozdulatnál félbetörtek, szétporladtak.
- A porhó miatt van - állapította meg Ká. - Várjunk néhány napot, és ha egy picit olvadni kezd, könnyen megépítjük a hóembert.
- Ó, ne adjuk fel! - unszoltam. - Megígértük Dorkának, és mindent összekészítettem!
- De látod, hogy nem megy...
- Nnnna, akkor figyeljetek! Majd Anya megépíti! :-))
És nekiálltam. A hó továbbra sem tapadt, ezt be kellett volna látnom, de ketten is néztek, nem maradhattam szégyenben. A kezeim jéggé fagytak, de azért lelkesen tapasztottam. A hó totálisan formázhatatlan volt, szegény hóemberem újra és újra szétesett. De nem adtam fel, csak építettem, miközben Ká megállás nélkül vihogott - a formátlan teremtménytől.
Lemondtam arról, hogy a hóember teste golyókból álljon, így egyfajta mignon-alakot építettem neki. A feje tetejére biggyesztettem a fazekat, majd belenyomkodtam volna a további kellékeket... de a hó azonnal repedni kezdtek, és úgy tűnt, pillanatok alatt szétesik az alkotásom. Így aztán oda tapasztottam a gombokat, ahova a hó engedte. Az eredmény... hmmm... magáért beszél. :-))))
Életem legrondább hóemberét sikerült megépítenem, akit a férjem Hószörnynek nevezett el. Dorkának mindenesetre elmagyaráztam, hogy általában a hóemberek nem így néznek ki, csak most így sikerült - mire ő nagyvonalúan mosolygott rám.

Azért, hogy biztosan ne kapjon kultúrsokkot a gyerek szegény Hószörnytől, séta közben különös figyelmet szenteltünk a környéken épült hóembereknek. Hogy-hogynem, mind nagyon szép volt. Biztos apukák építették... :-))))
Hogy ti se álmodjatok rosszakat a Hószörny miatt, megmutatunk nektek néhány hóembert a szomszédból. Nagyon helyesek. :-)

És ha már a szomszédokról beszéltünk, rögtön átvezethetem a témát a Titok című filme és a gasztronómiára. Történt ugyanis, hogy tegnap megnéztük a fent említett filmet. Nem először és nem is utoljára néztük meg, ahogy a témáról szóló könyvet sem egyszer forgattuk már át. A titok arról szór, hogy BÁRMIT megálmodhatunk, ha eléggé hiszünk benne, megvalósul. Sarkítva: "kérjetek és megadatik". Életünk során ezerszer és ezerszer megtapasztaltuk már, hogy a vonzás törvénye valóban így működik, hiszen naponta élünk meg csodákat. De nagyon nehéz mindig pozitívnak lenni, mindig mindent maradéktalanul elhinni - pedig ezen múlik minden. A film nagyon nagy energiákat mozgat meg az emberben, amely utána - nyilván személyiségünktől és érzelmeinktől függően napokig, hetekig, de jobb esetben akár hónapokig, évekig is eltarthat.

Szóval, az történt, hogy kb. 3-4 napja könnyű nyárias kis holmikat vadásztam Dorkának a neten, különféle aukciós piactereken, amiket más anyukák árulnak. Persze nem eszetlenül vásároltam, csak a szükséges darabokat vettem meg. Ugyanakkor képzeletben sok szép kis ruha álmodozásra késztetett, és mint gyógyíthatatlan idealista, elképzeltem, hogy mi lenne, ha... ezt is, azt is, és amazt is megvehetném a Kicsinek. És elmondhatatlan boldogságot éreztem. :-)
Közben finomakat főztem, de kicsit aggasztott, hogy már (kis eltéréssel ugyan), de mindkét hétvégi receptem szerepelt itt, a MME-n... aztán arra gondoltam, nem számít, így is jó lesz. :-)

Ma délben csöngettek. Nem vártam senkit, ezért kíváncsian szaladtam az ajtóhoz. A szomszédunk ácsorgott a küszöbön, kipirosodott arcán kedves mosollyal - kismama, ezért most eleve nagyonnagyon szép. :-))
- Összeszedtem Dorkának egy csomó tavaszi és nyári ruhát, amit a lányok kinőttek, és épp a ti méretetek. Bőven kinövitek, mire a legkisebb babánknak jók lesznek. Tessék - és a kezembe nyomott 4 (!) nagy zsák babaruhát.
Tátott szájjal bámultam, mukkanni sem bírtam, mivel azonnal belémhasított, hogy mi történt - testet öltött egy álom! De mielőtt szóra nyithattam volna a szám, egy doboz sütit nyújtott felém, majd könnyedén hozzátette - a receptet a ruhák tetején találod!
- Köszönöm szépen - hebegtem kábultan, és betántorogtam az ajtón.
- Kááááá - ordítottam fel az emeletre. - Gyere gyorsan!
Egyesével kinyitottuk a zsákokat. Szebbnél-szebb kis ruhák, mackónadrágok, könnyű kis felsők, pólók, kardigánok, zoknik, harisnyák, sortok, kánikularuhák sorakoztak egymáson, baba-illatúan. Alig bírtam nyelni a meghatottságtól. Egytől egyig olyan ruhácskák voltak, mint amiket a neten nézegettem - csak sokkal több. :D
Hát így működik a titok. (Persze kellenek hozzá ilyen cuki szomszédok is - Földangyaloknak hívják az ilyen embereket.)

Fodros tészta (ez volt a dobozban) :-)

Hozzávalók: 5 egész tojás, 16-18 dkg kristálycukor, 15 dkg langyos olvasztott margarin/vaj, 2 db kefir, 1 tejföl, 2 csomag vaníliás cukor, fél liter tej, 25 dkg fodros gyermelyi tészta
Elkészítés:
1.) A masszát összekeverjük a gyermelyi száraz tésztával és kivajazott, zsemlemorzsával megszórt tepsiben megsütjük. Kb. 30 perc a sütési idő.

Azért nem csak álmodozással töltöttem a hétvégét. Töltött paprikát és töltött karalábét főztem. Utóbbiból csomagoltam a Földangyaloknak is. :-)
A töltött paprikát azért készítettem, mert úgy volt, a szüleink meglátogatnak minket vasárnap, és gondoltam, jól fog esni egy forró egytálétel. Aztán leesett a hó, és a szüleink úgy döntöttek, nem ülnek autóba. Ránk maradt egy óriási tál - mennyei - töltött paprika, amit, miután lemeóztunk, 2 dobozban lefagyasztottam.

A töltött paprika receptjét itt találjátok >>>
(... és előfőzött rizsből készítettem - hibátlan lett!)

A töltött karalábét majd jövő héten dokumentálom, nehogy hó-sokkot kapjatok tőlünk. :-) Érdekessége, hogy sajtos besamell van rajta, és hogy Dorka volt a főkukta...