2010. március 7. A huncut csillag

Az utazás, bár sokáig tartott, nem volt unalmas, hiszen a kisbaba sosem volt egyedül: leírhatatlan szépségű, jóságos angyalok szórakoztatták, tanították, és óvták a sötétség árnyaitól. S amikor eljött az idő, készen álltak, hogy segítsenek neki és az édesanyjának - majd örömmel üdvözölték a születés csodáját. A kisbabát a szülei egy csillag után nevezték el, nem is sejtve, hogy a névválasztást hallva, az éjjeli égbolt horizontján egy parányi csillag huncutul felragyog, és a kicsire kacsint.
- Mostantól minden évben, ezen a napon gondolj rám, jó? - suttogta halkan, s a babaszoba ablakában észrevétlenül megrebbent a virágos függöny. Láthatatlan szellő simogatta meg az épp álomba szenderülő kislány kerek arcocskáját, és csókot lehellt hosszú szempilláira. - Isten éltessen sokáig!

Szép hétvégém, és még annál is szebb 36. születésnapom volt. Ká egész héten nem hagyott főzni, így jobbára a fagyasztóból éltünk, hétvégén pedig egy közeli kis étteremben ebédeltünk: Ká pizzázott, Dorka mini carbonarát evett, én pedig egy kéksajtos-csirkés gnocchit rendeltem. Mesés volt mindegyik - ez az az étterem, ahol a múltkor megsúgták a cézár saláta titkos receptjét. :-))

Rendhagyó módon a mai blogbejegyzést nem a gasztronómiának, sokkal inkább az olvasásnak szentelem. 3 rövid kis tanmesét szeretnék megosztani veletek, remélem, tetszeni fognak! :-)

1.) Mire figyelsz?

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.
A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Valahol itt, a közelben egy tücsök ciripel.
- Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
- Ez őrültség- mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt.
Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
- Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

2.) A drágakő

Egy Indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
„Gondolkoztam…”– szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.

3.) Hol kezdődik a mennyország?

Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:
- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél.
- Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire a gondomat viseli - válaszolt a szent -, ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a Mennyországba való menetelt kissé elhalaszthatnám.
Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndesen és alázatosan eltűnt. A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha mi sem történt volna. Aztán még sok mindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent az angyal nála. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak:
- Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság biztosan tud még egy picikét várni rám!
Az angyal mosolygott és ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a munkálatokat a kertben, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie. A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen egy magas lázban szenvedő beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarta volna mondani:
- Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?
Amikor este a kis szent végre cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkákon, ijesztően öregnek érezte magát, sajgott a teste a fáradtságtól és így imádkozott:
- Ó Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a Mennyországban!
Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt az angyal az ágya mellett...
Így szólt hozzá a kis szent:
- Kész vagyok, hogy hazatérjek a Mennyországba!
Az angyal erre is bólintott egy nagyot, és csöndesen megszólalt:
- Mit gondolsz, barátom, egész idő alatt hol voltál?