A francia melegszendvics

Croque Monsieur-t (kiejtve: krok möszjő). Később megjelenik ex-férje, és befalja a maradékot, nosztalgiával gondolva a régi szép időkre, amikor még otthon rendszeresen ehetett ilyet.

A Croque Madame tulajdonképpen egy egyszerű melegszendvics, amit Franciaországban minden bisztróban ehetünk. Egyszerű melegszendvics, de általában úgy csinálják, hogy nem közönséges táplálkozást, hanem gasztronómiai élményt jelent elfogyasztása. Eredetéről azt mesélik, hogy egy munkás egyszer a kemencén felejtette uzsonnára vitt sajtos-sonkás szendvicsét, és így keletkezett a nagy találmány: kicsit megolvasztva még jobb lett.

Nem nehéz itthon sem elkészíteni. Fontos, hogy jó alapanyagokat használjunk. A kenyér ne a szokásos hajszálvékony francia pirítós legyen, hanem emberesebb szeletek.

Készítünk egy jó sűrű besamelmártást. Nehogy csomós legyen! Ez Párizsban főben járó bűnnek számít! Amikor kezd kihűlni, belekeverünk egy kis mustárt (lehetőleg csípős dijonit) és 1 tojássárgáját, fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval. Ezután összeállítjuk a szendvicset: egy kenyérszeletre besamelt kenünk, rá 1 szelet vagy reszelt sajtot (sajtot, aminek íze is van, nem trappistát, nem háromszögű mackófélét, hanem legalább emmentálit, de legjobb, amit a franciák általában használnak: gruyere-t), aztán 1 szelet sonkát (sonkát, valóban sonkát, nem sonka néven árult felvágottat!), és a tetejére még egy besameles kenyeret. Lehet belül két réteg sajt és sonka is. Ezután kicsit összenyomkodjuk, hogy ne folyjon ki a közepe, és serpenyőben kevés vajban megsütjük, vagy bevajazzuk a tetejét, és a sütőben barnára sütjük.

Ennyi az egész, már lehet is enni a nap bármely szakában. Kis salátával vacsorának is kitűnő. Ha jól sikerült, kívül ropogós a kenyér, ezt jelenti az elnevezés első szava. Croquer = ropogtatni. Belül viszont olvad az ízes sajt, keveredik a sonka és a mártás ízével.

Az élvezet fokozásához létezik egy női változata is, a Croque Madame. Nem azért lesz még finomabb, mert hölgytársaságban fogyasztjuk, hanem mert a tetejére még egy tükörtojást is teszünk. Ez a névadót annak idején, vagyis jó 100 évvel ezelőtt a korabeli divatos kalapviseletre emlékeztette.

Bármelyik változatát próbáljuk, ahhoz, hogy igazán finom legyen: ne feledkezzünk meg hozzá egy pohárka friss, fehér vagy rozé borról!