3+1 szuper recept az őszi mindennapokra

Kilenc teljes éve nem volt részem ebben. És nem mondom, hogy bánom (dehogy bánom!), de egy ideje már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez az idő.
Már csak néhány nap, és mind a három fiam egyszerre lesz iskolában, egyszerre mennek, egyszerre jönnek – ráadásul egy, a korábbi iskolánál közelebbi helyre!

Iskolaváltás

Igen, igen, annyira megtetszett nekünk Flóris iskolája, hogy még gyorsan, mielőtt belemelegedtek volna a fiúk a tanévbe, átírattuk Sebőt és Kelét is ide.

Körültekintőek voltunk, óvatosan puhatoltuk, hogy tetszene nekik Flóris helye. S, mikor kiderült, hogy nagyon kedvükre volna az új iskola, még egy próbanapot is csináltunk: eljöttek egy délutánra, megnézték, együtt tanultak a leendő osztálytársaikkal. Simán ment minden. Onnantól kezdve, hogy kipattant a fejünkből ez a gondolat, csupán 10 nap telt el, és már az új iskolában kapták a házi feladatot.

Sok szempontból jó dolog ez nekünk. Például elejét vettük a későbbi komplikációknak, amikor valamilyen szülői programon egyszerre két különböző helyen kellett volna megjelenni (mert biztos lett volna ilyen), nem beszélve a problémás iskolába - és hazaszállításról. Az előző iskola barátságos, otthonos hely volt – ez a mostani rendezettebbnek, fegyelmezettebbnek látszik, tanulmányi szempontból magasabb besorolású iskola. Szerettük a régit, de épp eljött az ideje, hogy a két nagy fiú komolyabb kihívások elé nézzen.

Flórisnak is nagyon jót tesz, hogy a két bátyja is ugyanabba az iskolába jár. Elvileg nem számít, de a valóságban nagyon is: Flóris most kezd csak angolul beszélni. A meséknek, felolvasásoknak, magyarázatoknak, osztálynak feltett kérdéseknek csak a töredékét érti, válaszolni pedig egyáltalán nem tud még ezekre. A többieknek az ábécét tanítják, ő meg most tanulja azokat a szavakat, amiket a többiek 2,5 évvel ezelőtt… Persze, mindenki tudja, hogy ő már beszél egy másik nyelvet, de nincs róla tapasztalatuk. Tavaly, az óvodában láttuk, mennyire megváltozott a gyerek megítélése azután, hogy 5-6 hetente eljárt hozzá a magyar óvónéni, hallották őt beszélni, fecsegni, látták kinyílni, és a fordításon keresztül az is világossá vált, hogy értelmes kisgyerek, s ennek megfelelően kell fejleszteni.

Idén már nem jön magyar pedagógus, - nem is kell. Szépen megtanul majd angolul, mint a többiek. De addig nem árt, ha mellette áll a két talpraesett és okos bátyja, hogy példát mutassanak. Hogy mindenkinek egészen világos legyen: attól, hogy még nem beszél úgy, mint a többiek, és nem tud részt venni úgy a foglalkozásokon, ahogy az angol anyanyelvűek, attól még az értelmi képességei nincsenek elmaradva a többiekétől – csak ezt még nem tudja megmutatni. Mutatják helyette a testvérei.
Én pedig sokkal, sokkal nyugodtabb vagyok ebben az új helyzetben: rengeteget számít a tudat, hogy a gyerekeim egy helyen vannak, számíthatnak egymásra, ha kell, és számíthatnak rám is, mert ide gyalogosan is át tudok menni, ha bármi hirtelen helyzet adódik.

Szóval mindenki boldog – kivéve a régi iskolát. Ott tanárok és osztálytársak egyaránt megkönnyezték őket. Kelemen sorra kapta a marasztaló leveleket – még akkor is, mikor már nem is járt oda.
Illően elbúcsúztunk. Sütöttem három süteményt: egyet a tanároknak, egyet-egyet a fiúk osztályának. Ajándékoztunk az iskola könyvtárának egy igazán szép magyar könyvet is emlékbe – habár nem hiszem, hogy elfejtenék a fiainkat.

Az elmúlt két hét még nagyon forgalmas volt. Időbe telt minden, míg beindult: az iskolai ebéd, a busz, és még Flóris beszoktatása sem ért véget. Naponta három alkalommal kellett megjárnom a szomszéd faluban levő iskoláig az utat (oda-vissza), és a főzés rovására se mehetett, mert csak itthon ettek főtt ételt. És persze próbálunk megmaradni az egészséges ételeknél: hét közben továbbra is iskolabarát süteményeket sütöm a hétvégén azonban gyakran „ápoljuk a hagyományokat”, és a régi fajta, cukros, lisztes süteményeket kerülnek sorra. Mutatok is egy nagyon jól bevált vendégváró sütemény az írás végén.

Betakarítás

Érik a szeder, a bodza, látogatjuk is rendszeresen a tavaly megtalált lelőhelyeket, szemezzük a bodzát, főzzük a lekvárt. Sőt, még ajándékokat is kapunk.

A férjem egyik munkatársa sorra hozza be az iskolába a kertjében termett gyümölcsöket: a múltkor szilvát, most almát. De nem kell senkinek, mindig a férjem hozza haza a nap végén. Hiába, csak Mrs. Tahin ér rá ilyesmivel bíbelődni...

És így is van: már van néhány üveg szilvalekvárunk (egyet elküldtem a gazdának, akitől a gyümölcsök származnak, kilenced gyanánt), s tegnap is kaptunk egy szatyrot tele óriási főzni/sünivaló almákkal.
Három elég is volt egy (nem hagyományos) kalács elkészítéséhez.

Mazsolás almás kalács nyírfacukorral >>>

Nem lesz nagyon édes, senki ne várja – nem is savanyú, senki ne ijedjen meg! Egyszerűen finom. Mi is most tanuljuk, hogy észrevegyük és értékeljük a különböző ízeket, amiket máskor a cukor elfeded. Paradicsomleves mellé második fogásnak tokéletes volt!

Régi recept az almáriumból

Hogy ne csak mindig a sütéssel legyünk elfoglalva, mutatok egy régi receptet a saját egyetemi repertoáromból. Ezt a receptet magam kísérleteztem ki vagy 20 évvel ezelőtt. Ennek megfelelően régebben ismerjük egymást, mint a kis családomban bárkit. Az egyik kedvencem volt, „zöldfészeknek” neveztem annak idején. Gyors, mégis, tökéletes főtt étel egy hosszú, előadásokkal teli vagy könyvtárban töltött nap után. Csak friss kenyér kell mellé, semmi több.

Most, két iskolába rohanás között eszembe jutott ismét: meg is főztem. S mivel már nem vagyok egyetemista, magam sütöttem a kenyeret mellé. Mindkettő receptjét leírom.

"Zöldfészek" azaz zöldbabos tojás magos tönkölykenyérrel >>>

Ha nincs otthon hajdinalisztünk, ne aggódjunk! A recept csak tönkölyliszttel is működik, de mikor lemértem a hozzávalókat, nekem épp nem volt elegendő tönkölyöm.

Túrótorta, ahogy kell

És akkor jöjjön a tuti túrós süti receptje! Ebből mindent teszek bele, amit kell, nem sajnálom a lisztet, a cukrot, sőt az időt sem - mert ő így tökéletes. Viktóriának hívom, mert mindig „győz”, mindig nagy sikert arat. Ki ne szeretné, ha megdicsérik…? Ha vendéget várunk, és van elég időm előtte, mi mást süthetnék…?

Viktória túrótorta >>>

Egy korszaknak lesz vége néhány napon belül. Már most nosztalgikus hangulatba kerülök ettől a gondolattól – de még minden porcikámmal várom!