Merthogy Kőbánya a magyar sörfőzés központja, origója, nélkülözhetetlen tartópillére. Amúgy Budapest mértani középpontja is a tizedik kerületben található, de ez most kevésbé érdekes, az már annál inkább, hogy a bevezetőben említett két sörfőzde három villamosmegállóra található egymástól, de a közös történelmük során eddig kevés ponton találkoztak azon kívül, hogy sört gyártanak.
És akkor röviden tegyük rendbe azt, hogy egy átlagembert mennyire mozgat meg ez a nagy- meg kisüzemi bohóckodás: amíg a Dreher egy nappali boltban 250 forintos eladási áron tud produkálni fél liter prémium sört – a prémium jelen esetben a főzde legnemesebb termékpalettáját jelöli –, addig a kicsik termékét 500 forintos ár alatt nem nagyon kapjuk meg – náluk igazából minden prémium, mint a Balaton Sound. És a kisüzemieknél valószínűleg inkább 3 decis kiszerelés jön ki egy ötszázasból, de a határ ugye a csillagos ég üstökössel.
A költséghatékony, nagy volumenű termelés és a minőségi kompromisszumkészség teszi elérhetővé mindenki számára az „olcsó” sört, aztán léteznek persze olyan emberek, akik inkább kiadnak több pénzt, és megisszák a legjobb alapanyagból készült, régen még „kézművesnek” titulált, ma már inkább kraftnak nevezett malátakoktélt. De a magyar áfabevételek nyilván utóbbitől ugranak nagyot.
Ezekhez az okoskodásokhoz nehéz képet passzolni, szóval már megint a bevezetőre utalva végre kifejthetjük, hogy igazából annyi történt, hogy mixelték/blendelték/keverték a két sörgyári tudást és termelést: a Dreher és a Mad Scientist emberei összedugták a fejüket 9 hónapja, és az úgynevezett kollaborációs – általában alkalmi – sörfőzésen túllépve a komoly szándék jeleként fiftififtiben megalapították a Kőbánya X nevű márkát. Kis bennfentes infóként annyit hozzátennénk, hogy a nagy főzde kereste meg a picit, és nagyjából mindenben hallgattak rájuk, nem akadályozták meg őket a kibontakozásban. Ettől függetlenül persze még ugyanúgy dolgoznak a saját söreiken, nem kell félni: nem tűnik el a Rocky Cellar és a Jam72 a boltok polcairól.
Mielőtt belemennénk az előnyökbe: egy magyar ember ízléséhez maximálisan passzoló lagert és egy komolyabb súlyú, ámde könnyed stoutot dobtak piacra. Előbbit 400, utóbbit 800 forintos ajánlott fogyasztói áron értékesítik majd 0,33-as dobozokban, hogy egy másik esszenciális kérdést megválaszoljunk. Olcsónak egyik sem olcsó, de a szándék óriási: a lagert a Dreher főzi a saját gyárában 50 ezer literes adagokban, és csak hogy a mértékeket érzékeltessük, a stoutot az őrült tudósok „mindössze” 2400 literes adagokban gyártják.
Ennek a Kőbányai X-es koprodukciónak nem csak a közös receptalkotás az előnye, ahol a kicsi nem engedett a szigorú minőségi követelményeikből, hanem hogy egy kisüzem végre nagy volumenben gyárthat – és itt most az időközben „kicsivé” visszaminősített Pécsi Sörfőzdét nem számoljuk. És hogy fontos mondatokat is olvashassunk, idézzük a két főzde legnagyobb embereitől:
„Amikor megkeresett minket a Dreher Sörgyárak azzal az ötlettel, hogy készítsünk közösen sörös recepteket, rögtön tudtuk, hogy ez a lehetőségünk arra, hogy ne csak egy szűkebb célközönséghez jussunk el a magyar piacon, hanem egy jóval nagyobb fogyasztói körnek is bemutatkozhassunk. Itthon biztosan nem volt, de nemzetközi szinten sem nagyon hallottunk még ilyen kezdeményezésről. Nem csak a sörök megalkotásánál, de a bevezetés előkészítésénél is egyenrangú partnerként vett részt mindkét oldal. A teljes folyamatban a közös alkotás és az együttműködés dominált. Az elkészült termékekre és magára az új márkára is nagyon büszkék vagyunk” – mondta Szilágyi Tamás, a Mad Scientist Sörfőzde alapító-tulajdonosa.
„A nagyvállalati innovációknak megvan a saját folyamatuk, ami korlátokat is jelent egyben. Azután, hogy egy sor új ötletet valósítottunk meg, az elmúlt két évben szerettünk volna kitörni ezekből a korlátokból, eltérni a hétköznapi működéstől és a megszokottnál szabadabban gondolkodni. Több hónappal ezelőtt, ehhez a kihíváshoz kerestünk egy olyan partnert, akinek az újításait és az azokból adódó eredményeit is nagyra tartjuk. A Mad Scientist egy olyan magyar kisfőzde, amely termékeivel az egész világon sikeresen szólítja meg a különlegességeket kereső sörrajongókat. Az pedig, hogy mindkét cég kőbányai gyökerekkel bír, még inkább építi a kőbányai sörgyártás történelmét ” – ezt pedig Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatója nyilatkozta.
De igazából hazánkban minden együttműködésnek örülni lehet. A Kőbánya X lehet nem váltja meg a világot, de közelebb hozza a „munkának vége, kijössz a gyárból, egy lagertől erős vagy és bátor” sörivótípust a triplaszaltónaszaltháromszorérlelt, umamiágyonnyolcszorkomlózott ipákat ivó, akár sörsznoboknak is nevezhető réteghez, akik a világ minden tájáról megrendelik a legdrágább söröket, csakhogy új tételeket csekkolhassanak be az Untappd nevű alkalmazásban.
Ja, és ha valaki esetleg izgulna, várható még, hogy újabb söröket dobnak piacra, de a járványhelyzet ennek az újító szándéknak sem tett jót.
Míg a kisüzem gyártás kis volumenét kihasználva a Mad Scientist hetente jön ki egy új sörrel, a Dreher ritkábban ugorja meg ezt a lécet – itt a marketing, a piackutatás és a profitelemzés fontosabb az újításnál. Ennek ellenére, vagy egyszerűen hallgatva az idők szavára idén már két új sörrel is előrukkoltak a fiúk Kőbányán: a tavasszal bemutatott Dreher IPA egy elég jól komlózott, közepesen keserű ízélményt adó felső erjesztésű sör. A nyarat viszont egy fanyar, diszkréten édes meggyes sörrel, a Dreher Szilaj Meggyel rúgták be, amely az egységsugarú nagyüzemi limonádés sörökkel ellentétben semennyire sem gejl. Mindkettő erősen ajánlott!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.