Ricotta: krémes, édes, tejtermék, de nem túró

A ricotta létrejöttének időpontja nehezen meghatározható, de annyi bizonyos, hogy a római időkben már ismert és kedvelt volt. A sajtkészítés során megmaradt savóból készített fehér masszát sokféle étel készítéséhez használták. A ricotta alapja ugyanis a sajt készítése során felmelegített tejből visszamaradt savó, amelyet újra felhevítenek, s amit ebből leszűrnek, az maga a ricotta. Neve is erre a dupla melegítésre utal, a ricotta név ugyanis a latin recocta szóból ered, ami azt jelenti, hogy kétszer főtt. A ricottát régen főleg juh- és kecsketejből készítették, manapság inkább tehéntejből készített ricottákat kapni.

A ricotta készítésénél bizonyos esetekben – a melegíteni kívánt savó tizedének megfelelő mennyiségű – teljes tejet is adnak a savóhoz a jobb minőség érdekében, majd a savót nagyjából 90 fokra hevítik, s ekkor nyerik ki belőle a ricottát.

A ricotta története

Egyes feltételezések szerint a véletlennek köszönhetően jött létre a ricotta, a sajtkészítés közben lángon hagyott savónak köszönhetően, de az sem elképzelhetetlen, hogy egy bölcs kísérlet eredményeként született, amely arra irányult, hogy a nagy mennyiségű savó ne vesszen kárba.

Ricottával készített étel receptúrája már az idősebb Cato által jegyzett De Agriculturában is megtalálható, amelyben a ricottát mézzel, tojással és liszttel keverve sütik tortává. Ezt a süteményt az ókori rómaiak savillumként emlegették, és minden valószínűség szerint ez a torta volt a ma ismert sajttorták egyik őse.

A ricotta római kori jelenlétének bizonyítékával szolgál a II. század végén született görög szerző, Athenaeus is, aki könyveiben említést tesz egy ricottára emlékeztető alapanyagról, amit Szicíliából hoztak be. A ricotta ugyanis valószínűleg először Szicíliában jelent meg, és onnan terjedt tovább egész Itáliába.

A ricotta igazi, itáliai gasztronómiai áttörése azonban nem a római korra tehető, hanem jóval későbbre. A XV. század legvégén, 1492-ben Ferdinánd király és Izabella spanyol királyné kiűzte a fennhatósága alá tartozó Szicíliából és Szardíniáról az ott élő zsidókat, akiknek egy jelentős része Rómába menekült, s velük együtt Rómába érkeztek a ricottás receptúrák is.

Ricotta-fajták

Bár a ricottát leggyakrabban frissen fogyasztják, azért léteznek tartósított formái is. Ilyen a kérges Ricotta Informata, amelynek sütés közben kialakított kérge sötétbarna, és leginkább Szardínián és Szicíliában ismert, vagy a Ricotta Affumicata, aminek általában tölgy- vagy gesztenyfa füstjével adják meg jellegzetes szürkés színét és sajátos ízvilágát. Ezen kívül létezik még az úgynevezett Ricotta Scanta, amelyet közel 100 napon keresztül érlelnek, s ennek eredményeként egy nagyon aromás, meglehetősen pikáns sajt születik.

A boltban kapható friss ricotta viszont biztosan nem bírja ki száz napig. A lejárati dátum mellett, azt is tartsuk szem előtt, hogy a friss ricotta nagyon könnyen megromlik, így csak hűtőben tartható, és felbontást követően lehetőleg 2-3 napon belül használjuk el.

Mire jó a ricotta?

A ricotta felhasználása igen szélekörű, nem csak sós, hanem édes fogások elkészítésére is alkalmas. A ricottát használhatjuk előételek készítéséhez, szószok, raguk készítéséhez, sűrítéséhez, ízesítéséhez, illetve maga a ricotta is főszereplője lehet bizonyos fogásoknak.

Az olasz konyhában a ricottát előszeretettel használják a tésztaételekhez, így lasagne, canelloni, ravioli, tortellini töltelékébe mind-mind kerülhet ricotta. Jó partnere a zöldségeknek, de egy kevés sajttal, fűszerekkel megbolondítva önmagában is tökéletes töltelék. A ricottás masszával tölthetünk gombát, cukkinit, tököt, esetleg articsókát, cukkinivirágot, vagy bármilyen más töltésre alkalmas zöldséget. A ricottát használhatjuk, mint pizzafeltétet, zöldséges, halas, húsos pizza esetében egyaránt jól alkalmazható.

A desszertek világában a korábban említett sajttorta egyik modernebb változatán, a crostata di ricottán kívül ricotta nélkül elképzelhetetlen a szicíliaiak kedvelt süteménye a cannoli, illetve a palermói eredetű cassata torta, amely húsvétkor kerül az olasz asztalokra. Ezen kívül gyakorta készítenek ricottával töltött palacsintát, illetve a különféle tortakrémekbe, pohárkrémekbe is sokszor kerül ez a tejtermék.

A ricotta ízesítésénél főleg az adott fogás ízvilága határozza meg, hogy milyen fűszert adjunk a ricottához, de ha némi fenyőmaggal, fokhagymával vagy szerecsendióval fűszerezzük, akkor már nagy hibát nem követhetünk el. Az édes krémek esetében a ricottához jól illik a citrusok íze, a méz, a vanília, a fahéj, a szegfűszeg, a csokoládé aromája, de aszalt gyümölcsökkel is jól társítható.

Sok esetben azt javasolják a receptúrák, hogy ricotta helyett túróval készítsük el az adott ételt. Formailag ugyan valamelyest hasonlít a két matéria egymásra, ám mégsem felcserélhető a kettő. A túróval ellentétben a ricotta szárazabb és szemcsésebb, ízében pedig egyáltalán nem emlékeztet a túróra. Szerencsére ma már a legtöbb szupermarketben és kisebb boltokban is szinte folyamatosan kapni ricottát, így könnyedén beszerezhető az adott ételhez valójában szükséges alapanyag.

Az alacsony zsírtartalmú ricotta ideális a diétázók számára, s ami nem mellékes, A-vitamin, kálcium és vas is található benne.

Parmezános ricottafánk fokhagymás paradicsommártással

Hozzávalók:
50 dkg ricotta
2 közepes tojás
7 dkg finomliszt
2 csipet só
2 csipetnyi őrölt szerecsendió
1 citrom héja
5 dkg reszelt parmezán
A szószhoz:
3 gerezd fokhagyma
5 dl paradicsompüré
só
frissen őrölt feketebors
bazsalikom

Elkészítés: A szószhoz a fokhagymát apróra vágom, és 1 bő evőkanálnyi olívaolajban megdinsztelem. Hozzáadom a paradicsompürét, finoman sózom, borsozom, és kis lángon hagyom rotyogni. Tálalás előtt friss bazsalikomot adok hozzá.
A fánkokhoz egy villával a ricottát a tojásokkal összekeverem, majd ráreszelem a citrom héját, hozzáadom a sót, a szerecsendiót és végezetül a parmezánt, valamint a lisztet. Az egészet alaposan átkeverem, és hagyom néhány percet állni. Egy nagyobb serpenyőbe ujjnyi olajat öntök, majd két evőkanál segítségével gombócokat formálok a tésztából, és közepesnél kicsit nagyobb lángon kisütöm. A kész fánkokat papírtörlőre szedem. 
Tálaláskor paradicsomszósszal alaposan meglocsolva kínálom.

Spenótos-ricottás quiche

Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
csipet só
1 tojás sárgája
3 evőkanál víz
A töltelékhez:
30 dkg ricotta
8 dkg zabpehely
3 egész tojás
1 dl tejszín
só
frissen őrölt bors
2 gerezd fokhagyma
45 dkg spenót

Hozzávalók: A lisztbe beleteszem a csipetnyi sót, majd elmorzsolom a vajjal. A tojás sárgájával és a vízzel jó állagú tésztává gyúrom, majd a tésztát alufóliába csomagolva 1 órára hűtőbe teszem. 
A ricottát elkeverem a tojásokkal, a tejszínnel, majd sózom, borsozom, belenyomom a fokhagymákat, végezetül elkeverem a zabpehellyel. Ezután hozzáadom a spenótot, s ha kell, még finoman fűszerezem.
A tésztát kinyújtom, pitetálba fektetem, majd ráhalmozom a tölteléket, elsimítom, s megszórom egy kevés fenyőmaggal. A pitét 190 fokos előmelegített sütőbe teszem, és addig sütöm, amíg a tészta és a magok kellemes színt nem kapnak (45-50 perc).

Narancsos ricottával töltött cannoli

Hozzávalók:
40 dkg liszt
8 dkg zsír
2 tojás
fél dl muskotályos fehérbor
1 csipet só
fél rúd vanília kikapart belseje vagy 1 csomag vaníliás cukor
25 dkg ricotta
18 dkg cukor
cukrozott narancshéj
olaj a sütéshez

Elkészítés: A lisztet deszkára öntöm, mélyedést formálok a közepébe, ide adagolom a zsírt, 3 dkg cukrot, a bort és a tojásokat. Összegyúrom, majd 1 órát pihentetem. 
Kinyújtom a tésztát, majd feldarabolom kb. 8x8 cm-es darabokra, kicsit még nyújtok rajta, majd habrolóhoz való fémcsövekre csavarom a tésztadarabokat.
Bőséges mennyiségű olajat melegítek, beleteszem a tésztával beburkolt csöveket, és aranybarnára sütöm. Papírtörlőre szedem, lecsúsztatom a tésztát a csövekről.
A töltelékhez összekeverem a ricottát 15 dkg cukorral és a vaníliapéppel, ha szükséges, 1-2 kanál tejszínt adok hozzá, hogy krémesebb legyen. Végül hozzáadom a cukrozott narancshéjat. Habzsákba kanalazom a krémet, majd megtöltöm vele a kihűlt tésztákat.