A kolbászon és a káposztán túl: íme Frankfurt pazar konyhája

Példának itt van mindjárt a Majna menti Frankfurt. Hessen tartomány székhelye nem csupán arról nevezetes, hogy itt született Goethe és itt választottak, illetve koronáztak meg több német császárt. A nemzetközi bankéletben kulcsszerepet játszó város adta a világnak a virslit, amelyről már 1562-ben, II. Miksa német-római császár koronázása kapcsán is megemlékeznek az írásos források.

A frankfurti

A földrajzi eredetvédettséget élvező hosszú kolbászfélét (Frankfurter Würstchen, röviden: Frankfurter) kizárólag sertés combhúsból készítik, hagyományosan juhbélbe töltik, bükkfa füstjével tartósítják, és fogyasztás előtt csak felmelegítik. Mustárral, tormával és kenyérrel, párosával tálalják.

HOL EGYÜNK, MIT EGYÜNK - NÉMETORSZÁGBAN? >>>

Sokan azt hiszik, hogy a frankfurti leves is a Majna menti városból származik, ám az elnevezés arra utal, hogy a szóban forgó leves virslit (vagyis Frankfurtert) tartalmaz.

Vitathatatlanul helyi specialitás azonban az Európa-szerte ismert zöld mártás frankfurti változata. Goethe kedvenc eledelének alapreceptjét hajdanán a rómaiak hozták magukkal a Közel-Keletről, Hessenbe csak a 17. században betelepülő hugenották közvetítésével jutott el. A piacokon manapság is előre összeállított adagokban árulják az elkészítéséhez szükséges hétféle friss fűszernövényt:

Borágó: A levelek íze leginkább az uborkáéra emlékeztet, de kissé kesernyés.

Kerti zsázsa: Mustárolaj-tartalma révén kellemesen csípős ízű. Vajas kenyérre szórva is kitűnő.

Kis vérfű: Apró levelei uborkaillatúak. (A magyar konyha is ismeri. Közkeletű neve csabaíre, mivel a monda szerint Csaba királyfi sebeket gyógyított vele.)

Petrezselyem: A sima levelű aromásabb, mint a fodros fajta.

Snidling: Mindig nyersen használd, mert kellemes hagymaíze a főzés során elillan!

Sóska: Üdítően savanykás leveleinek fogyasztása erősíti az immunrendszert. Hideg levesnek is kitűnő.

Turbolya: Ánizsillatú, édeskés levelei kora tavasszal salátába is kiválóak.

Almabor

Ülj be egy tradicionális frankfurti almaborkocsmába. A nemzeti italként elkönyvelt almabort (Ebbelwei, Schoppe vagy Stöffche) több mint 250 éve kék mintás kancsóban (Bembel) és recés falú üvegpohárban szolgálják fel. Ehhez perecet (Brezel) vagy kézzel gyúrt, köménymaggal, sóval, borssal ízesített ecet-olajos lében pácolt gomolyaszerű sajtot (Handkäs’ mit Musik) tesznek eléd, amit finomra vágott hagymával tálalnak. (A muzsika szó arra utal, hogy a gyomrod a sok hagyma miatt zenés fogadtatásban részesíti ezt a finomságot.)

Osztrák és német receptek >>>

Az étlapon szinte mindenütt szerepel frankfurti borda (almás) savanyú káposztával és tört burgonyával vagy krumlipürével, valamint frankfurti zöld mártás kemény tojással, esetleg tányérhússal is, valamint héjában főtt burgonyával.

Borbarátként augusztus 31. és szeptember 9. között érdemes ellátogatnod a Majna-parti metropoliszba, mert a 10 napig tartó Rheingau Weinmarkt elnevezésű rendezvényen 600 különféle nemes nedűt kóstoltatnak a közeli borvidék pincészetei, köztük a világhírű rheingaui rizlinget. Az almaborfesztivállal ellentétben ilyenkor nincsenek szórakoztató kísérőprogramok, mert minden a borokról szól.

Kóstolnál valami édeset is? Ha az étlapon nem találod a Dessert feliratot, lapozz a Fer Hinnedruff (hesseni nyelvjárásban: utána) részhez!

Az almaborkocsmákban stílusosan almás rétest vagy fahéjas cukorral meghintett sült almakarikát készítenek. A vajkrémes frankfurti koszorú kedvéért kénytelen leszel betérni egy cukrászdába vagy kávézóba, ha történetesen nem étteremben ebédelsz.

Utazz velünk a német gasztronómiába >>>

Frankfurti specialitás a marcipánból, mandulából, rózsavízből és porcukorból összegyúrt, apró kúpokká formált, Bethmännchennek nevezett sütemény is. Állítólag egy párizsi cukrász, Jean Jacques Gautenier keze alól került ki, aki munkaadóját, Simon Moritz von Bethmann bankárt akarta elkápráztatni alkotásával. A hagyomány szerint négyesével tálalták, mivel a bankárnak négy fia volt.