A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.
Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt. A keresztények ezen a héten ünneplik Jézus megkeresztelkedését is a Jordánban. Így lett január eleje a vízszentelés időszaka, eredetére utal a Vízkereszt kifejezés. A néphit szerint a hazavitt szentelt víz embereken és állatokon is segített a betegségek ellen.
Vízkeresztkor még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették. Egy ágacskát megtartottak, és a szentkép mögé tűztek, hogy így védekezzenek a gonosz ellen. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: "Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad."
Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.
Ennek a napnak nálunk nincs kifejezetten gasztronómiai hagyománya, előírásos menüje. Európában Olaszországban és Franciaországban van külön hagyománya a vízkeresztkor elkészített süteménynek. A galette des rois fogyasztásához Franciaországban érdekes és aranyos szokás kapcsolódik. A sütemény neve “királyok sütije”, “királyok tortája” jelentéssel bír, és ez érthető is, ha tudjuk, hogy ezt vízkeresztkor, vagyis a három királyok ünnepén fogyasztják. Mielőtt a második tésztaréteget ráborítják a süteményre, a frangipán krémben eldugnak egy szem babot vagy apró porcelán figurát. Ez együtt sül a sütivel, és amikor elkészül már senki sem tudja, hogy hol van. A család legkisebb tagja elbújik az asztal alatt, miközben valamelyik felnőtt a sütit szeleteli, és az apróság mondja meg, hogy melyik szeletet ki kapja. Akinek a meglepetés – a bab vagy porcelánfigura – jut, ő lesz azon a napon a király vagy királynő. Felteheti a papírból készült aranykoronát, és nemcsak aznap, de az elkövetkező hetekben is büszkén járhat a többiek között.
Ha szeretnéd elkészíteni a galette des rois-t, azaz a háromkirályok pitéjét, íme egy recept!
Az alaphoz:
A töltelékhez:
A kenéshez:
Valamint:
(Borítókép: Shutterstock)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.