Szó szerint leginkább a ’piros kása’, ’vörös dara’ kifejezésekkel adható vissza a jelentése, de az idők folyamán megváltozott összetevői már kevéssé emlékeztetnek az egykori fő alapjaira, a durvára őrölt gabonafélékre (elsősorban búzadarát vagy gerslit tartalmazott). Merthogy ez a finomság is az idők során – igazodva a táplálkozási igények és szokások változásaihoz – komoly átalakuláson ment keresztül.
Kezdetben elsősorban a gabonakása ízesítését, színesítését szolgálták a nyáron termő bogyós gyümölcsök – döntően piros és fekete ribizli, valamint málna került a gabonaőrleményhez –, kívánatosabbá téve annak fogyasztását.
Később bővült a bogyósok köre az eperrel, majd a meggy, sőt néhol a fekete szeder, áfonya is belekerült – szinte bármely bogyós gyümölcsből készítik ma is.
A gabonakását pedig napjainkra felváltotta a kukoricakeményítő, helyenként a pudingpor, melyek már csak a sűrítésben kapnak szerepet. Észak-Németországban néhány tradicionális háztartásban ma is búzadarával készül, de a Rote Grütze elsősorban a piros gyümölcsökből álló ellenállhatatlan finomság.
A közkeletű receptek bogyós gyümölcsöt, gyümölcslevet, cukrot és sűrítőanyagot írnak elő. A mennyiségek eltérőek, de a felsorolás nagyjából tükrözi az arányokat: javarészt gyümölcs, azok cukortartalmától függően több-kevesebb gyümölcsszirup (lehet szörp is) vagy gyümölcslé, majd cukor, valamint a kívánt állag eléréséhez szükséges mennyiségű keményítésre alkalmas összetevő. Természetesen az állag tekintetében is igen sokféle ’vörös kása’ készülhet – vannak, akik a hígabb, szinte levesre emlékeztető variációra esküsznek, mások a sűrűbbre voksolnak. Az előbbit leveses tányérokban kínálják, míg az utóbbihoz a kisebb tálkák a tökéletesek.
A Rote Grütze több helyen könnyű nyári főételként kerül a terített asztalra, másutt a desszertszekció erőssége, de akad, aki reggelire kanalazgatja, sőt sütemények, palacsinták töltelékeként, kenyérrel tunkolva, péksüteménnyel mártogatva is elterjedt. A tálalásnál azonban közös elem, hogy a piros gyümölcsök savasságát valamiféle fehér vagy halvány színű tejes komponensű kiegészítő ellensúlyozza – persze látványnak sem rossz összeállítás! Ez hagyományosan lehet kis kancsóban kínált zsíros vagy sovány tej, sűrű tejszín, esetenként a Grützére öntött vaníliasodó vagy -krém, külön tálalt vaníliapuding, no és persze tejszínhab, sőt egy gombóc vaníliafagylalt is kerülhet a Grütze tetejére.
A fogás töretlen népszerűségét mutatja, hogy egyre több helyen lehet találkozni a Grüne és a Gelbe Grützével is. Az előbbit döntően zöld gyümölcsök: egres, kivi és lehetőség szerint mag nélküli fehér csemegeszőlő alkotja, míg az utóbbit főként sárgák: állhat sárga- és őszibarackból, (szezonban) sárgadinnyéből, télen ananászból, mangóból, de szinte bármely sárga húsú déli gyümölcsből elkészíthető, esetenként banán vagy alma is gazdagíthatja.
A saját receptemben a gyümölcsöket nem szörp vagy gyümölcslé, hanem egy őszi bogyós gyümölcsből készült alkoholos nedű, jóféle vörösbor egészíti ki. Nagyobb gyerekek is nyugodtan fogyaszthatják, mivel zamata belefő a ’kásába’, alkoholtartalma pedig a forralás során elillan. Sőt, hogy az ízek még intenzívebb egységet képezzenek, magam barnacukorból karamellt készítek, mielőtt még bármit is adnék a Grützéhez.
Hozzávalók:
50 dkg érett meggy
25 dkg piros ribizli
25 dkg málna
25 dkg eper
1,5 dl jó minőségű száraz vörösbor (pl. kékfrankos)
5-10 dkg barnacukor (a mennyiség a gyümölcsök cukortartalmától és ízléstől is függ)
1,5 teáskanál kukoricakeményítő (pudingporral is helyettesíthető)
A vaníliasodóhoz:
3 dl tej
2 tojássárgája
1,5 dkg kristálycukor
1 rúd vanília kikapart belseje (kivonattal is helyettesíthető)
1,5 dkg kukoricakeményítő
Elkészítés: A gyümölcsöket alaposan megmosom, a meggyet kimagozom, a ribizlit egy villa segítségével leszemezgetem, az epret nagyobb darabokra vagdosom. Minden gyümölcsből egy-egy szűk maréknyi mennyiséget félreteszek, a többit összetöröm. Ezt a legegyszerűbb botmixerrel végezni egy kellően mély tálban. Gyakorlatilag néhány másodperc alatt darabosra zúzódnak és levet eresztenek.
Egy vastag falú lábosba szóróm a barnacukrot, enyhén karamellizálom. Ez annyit tesz, hogy csak addig pirítom, míg a cukorkristályok folyékonyak lesznek. Ekkor óvatosan hozzáadom a szobahőmérsékletű vörösbort. Vigyázni kell vele, mert a forró karamell a hideg folyadék hatására határozottan fröcskölni kezd. Állandó kevergetés mellett felforralom, hogy ne ragadjon az edény aljára a cukor, és a két komponens híg sziruppá elegyedjen. Mikor már nincsenek fakanállal érezhető cukordarabok a lábosban, hozzáadom a durvára mixelt gyümölcsöket, melyek levéből egy evőkanálnyit visszatartok. A gyümölcsös keveréket felforralom.
A gyümölcslében elkeverem a keményítőt, majd hozzáadom a forrásban lévő anyagokhoz, végül hozzáadom az egészben maradt gyümölcsöket. Besűrítem. Ez néhány percet vesz igénybe, olyan állagot kell kapni a végén, mint egy lágy krémnél, pudingnál ajánlatos, mert a hűtés során még sűrűsödnek az összetevők. A kész Grützét lapos tálra szedem, hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.
Közben elkészítem a vaníliasodót. A vaníliarúd belsejét kikaparom, a tejet egy nyeles lábosba öntöm, hozzáadom a vaníliamagokat. Felforralom. Amíg kicsit hűl, a két tojássárgáját a cukorral és a keményítővel habosra keverem. Ráöntöm a vaníliás tejet. Ez azért fontos, mert így nem csapódik ki a tojásban lévő fehérje, és nem lesz csomós a végeredmény. Állandó kevergetés mellett elegyítem a két komponenst, majd visszaöntöm a lábosba, gyenge tűznél kb. 2-3 alatt besűrítem. Mivel ez sodó, az állaga önthető, folyékony marad. Lapos tálba öntöm, a tetejére folpackot feszítek, hogy ne bőrösödjön hűlés közben.
A szobahőmérsékletű Rote Grützét és vaníliasodót hűtőszekrénybe teszem és alaposan lehűtöm. Kis tálakba szedve tálalom, a vaníliasodóból mindenki annyit önt a piros zamatos gyümölcskása tetejére, amennyi jólesik.
A karamellizált cukor és a testes bor koncentrált ízei mélységet, a savanykás gyümölcsök aromás frissességet visznek ebbe a maga egyszerűségében nagyon különleges ízharmóniájú desszertbe, melyet a könnyű, hideg vaníliasodó remekül kiegészít. A mély bordó és halványsárga színek erős kontrasztja pedig szinte már a látvány erejével a tálhoz vonzza az első, a második… a sokadik kanálnyi Rote Grütze fogyasztását inspiráló kedvet.
Aki egyszer kipróbálja, szinte biztos, hogy felveszi a nyári finomságok gyakran készítendő sorába!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.