Általában a gyümölcsök közé sorolják a zamatos, C-vitaminban és karotinban gazdag paradicsomot, bár New Jersey-ben például 2005-ben zöldségként foglalták törvénybe. Tény, hogy leginkább sós ételként, és nem desszertként fogyasztjuk ezt a lédús finomságot, ezért a felhasználását tekintve valóban inkább zöldségről van szó.
Gyönyörű színét likopintartalmának köszönheti, amely erősíti az immunrendszert, és egyes rákfajták kialakulásának veszélyét is csökkentheti. Fontos tudni, hogy ez az anyag – a vitaminokkal ellentétben – hőkezelés hatására sokkal jobban hasznosul a szervezetben, mint a nyers példányok fogyasztását követően.
Bár színét tekintve a piros a leggyakoribb, egyre több fajta jelenik meg a szupermarketekben.
Sárga: Koktélméretű és nagyobb szemű egyaránt létezik belőle. Általában édesek, lédúsak, nem túl savasak. Nyersen fogyasztva a legfinomabbak. Hidegtálakon rendkívül mutatós a sárga szín.
Rózsaszín: A Monterosa fajta, bár a piroshoz szokott háziasszonyoknak ránézésre éretlennek tűnhet, fakó színe ellenére kimondottan édes, nagy szemű, vékony héjú, és kevés benne a mag.
Zöld: Néhány fajta éretten is zöldessárga színű marad. Ízük inkább savanykás, húsuk kissé kásás. A friss fogyasztáson kívül felhasználhatóak salátákhoz, levesekhez és mártásokhoz.
Fekete: Az elnevezés kicsit megtévesztő, mert valójában bordós-lilás-barnás a színük. Különleges fűszeres-édes ízük miatt egy szelet vajas kenyérnek is remek kísérői.
A mesterszakácsok is előszeretettel főznek konzerv, pl. hámozott-darabolt paradicsomból, mert a dobozokba csakis teljesen érett példányok kerülnek. Így szezonon kívül érdemes ezekhez nyúlni, ugyanis a tesztek azt mutatják, hogy a konzervparadicsomban több a C-vitamin, mint a sápatag melegházi példányokban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.