Az évszázadok folyamán Európa több pontján is kialakultak a lecsóhoz hasonló ételek. A magyar konyhára minden bizonnyal a Szerbiában igen népszerű gyuvecs volt igen nagy befolyással.
A lecsó magyar története valamikor a 20. század elején kezdődhetett, amikor a nálunk korábban kevéssé használt, 200-300 évvel korábban megérkezett alapanyagok elérhetővé váltak a lakosság számára, s a háziasszonyok egyszerre nagyobb mennyiséget viszonylag olcsón képesek voltak beszerezni. Ezek a feltételek a bolgár kertészeknek köszönhetően a 20. század elejére adottak voltak.
A magyar lecsó nagyon hamar különvált a rác gyuvecstől. Egyrészt a gyuvecs nevét adó agyagedény hiánya miatt nem sütve, hanem szabad tűzön készült a magyar lecsó, másrészt a szerbeknél állandó alapanyagként szereplő rizs is opcionálissá vált.
A szerbekkel ellentétben a magyar lecsóba nem hús, hanem feldolgozott termékek kerültek: szárazkolbász, lecsókolbász, virsli, krinolin, szalonna vagy a megmaradt pörkölt, szafttal együtt. Ezen kívül a rizst feledve más sűrítésre, léfelszívásra alkalmas elemekkel is gazdagították. A rizs mellett megjelent a tészta, a tarhonya, a nokedli és a tojás, bár a lecsó mellé a legjobb a vastagra szelt, ropogós héjú fehér kenyér.
Az idő haladtával és a piaci kínálat bővülésével a távoli rokonnak tekinthető francia ratatouille recept is befolyással bírtak a magyar lecsóra. A 17. században kialakult ratatouille receptjeiben megjelent a cukkini és a padlizsán, a hagyma mellett a fokhagyma is szerephez jutott. A cukkinin és a padlizsánon kívül a lecsóban gyakori vendég a tök és a zöldbab is.
A magyar lecsót egy idő után már a franciák által oly kedvelt provence-i fűszerek is gazdagították a pirospaprika és a só mellett. Ezeken kívül a lecsót fűszerezhetjük erős paprikával, chilivel vagy akár egy darabka fahéjjal is.
A magyar lecsóra igaz, hogy ahány ház, annyi lecsó. A lecsó tipikusan fejből, megírt receptúra nélkül főzött étel, aminek az összetevőit befolyásolja a kamra és a hűtő tartalma, valamint a lecsót készítő egyéni ízlése. Nem is nagyon készül kétszer ugyanolyan lecsó.
A benne lévő zöldségek, a fűszerezés és az étel gazdagítása mellett a lecsó esetében kardinális kérdés, hogy milyen zsiradékon készül. A lecsóhoz használt zsiradék lehet olaj vagy szalonna. A szalonnánál nem csak a zsír számít, hanem az az íz is, amit a lecsónak kölcsönöz, de az olívaolajon pirított zöldségek íze sem megvetendő.
Ha a lecsóhoz választunk alapanyagokat, a következőre figyeljünk oda. A lecsóhoz jobb az apróbb paprika, mint a tölteni való. Paradicsomból érettet, de ne túl érettet vegyünk, s ha szezonban készítjük az ételt, akkor inkább ne használjunk paradicsomkonzervet. A padlizsánból mindig közepes, sértetlen, kemény példányokat válasszunk. A cukkiniből soha ne vegyünk fonnyadtat, a paprikánál érdemes nem túl vastag héjút venni, s olyat, amelyiken nincs puha folt.
Lecsót nem csak ebédre vagy vacsorára érdemes készíteni, hanem jól befőzhető a téli hónapokra is.
Hozzávalók:
10 dkg füstölt szalonna
50 dkg vöröshagyma
1 kg zöldpaprika
50 dkg paradicsom
őrölt pirospaprika
só
Elkészítés: A szalonnát felkockázom, a hagymát apróra vágom. A paprikát felkarikázom és a paradicsomot negyedelem. A szalonnát egy mély serpenyőben kiolvasztom, és megdinsztelem a hagymát. A serpenyőt félrehúzom, kis pirospaprikát adok hozzá, majd a paprikakarikákat elkezdem fonnyasztani. Amikor már összeesett, akkor hozzáadom a paradicsomokat. Sózom, és fedő alatt párolom. A végén tojással vagy rizzsel, esetleg húsfélével gazdagítom.
Hozzávalók:
5 közepes cukkini
2 nagy fej lilahagyma
2 nagyobb padlizsán
5 gerezd fokhagyma
3-4 színesbe hajló paprika
olívaolaj
majoranna
petrezselyem
só
frissen őrölt bors
40 dkg paradicsomsűrítmény
2 darabka fahéj
Elkészítés: A hagymákat vékony karikára szelem, majd egy mély serpenyőbe dobom egy kevés olívaolajra, utánaeresztem a szintén vékonyra vágott fokhagymagerezdeket. Kicsit összepárolom, majd a serpenyőbe teszem a kockákra vágott padlizsánt, a karikára szelt cukkinit, paprikát. Nyakon öntöm a paradicsommal, beleteszem a fahéjdarabokat, sózom, fűszerezem. Takarékon, fedő alatt párolom egy jó órát. Kenyérrel tálalom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.