Az alkotója a Gundel-dinasztiát létrehozó Johann Gundel, azaz Gundel János. Johann 1857-ben indult el Bajorországból, hogy szerencsét próbáljon Magyarországon. Hihetetlen gyors és nagy ívű karriert futott be, 1867-ben már őt kérték fel, hogy Ferenc József magyar királlyá történő koronázásakor megszervezze a díszétkezést, s két évvel később saját éttermet vezetett.
Majd - nem egészen 10 év múlva - a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnökévé választották. Egyik éttermet követte a másik, azután pedig szállodákat üzemeltetett. Így lehetett, hogy az István Főherceg Szálloda éttermében valami egészen különleges ételt szolgáltak fel.
Gundel sikeréhez hozzátartozott, hogy vendégköre a kor prominens személyiségeiből állt. Szívesen étkezett nála Lotz Károly, Tisza Kálmán, Tisza István, Liszt Ferenc, Klapka György, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is. Idáig tartanak a tények, s e ponton átveszi helyüket a pesti legendárium, amely több változatban is őrzi a palócleves létrejöttének mozzanatait. Állandó szereplői Gundel és a nagy palócként titulált Mikszáth.
Az egyik történet szerint Mikszáth kérte meg Gundelt, hogy alkosson valami olyan ételt, ami igazán ínyére lenne. Más elbeszélések szerint Gundel Mikszáth egyik születésnapjára készült efféle meglepetéssel, egy harmadik elgondolás szerint pedig az István Főherceg Szállóban 1894-ben kialakított különterem, avagy a Mikszáth-szoba avatására készült el ez az egyedülálló, a Felföld ízeit magéban hordózó, egytálételnek is beillő leves.
Gundel János mindenesetre nagyszerű fogást alkotott: zöldbabos, krumplis ürülevest, tejföllel habarva, kaporral meghintve. Ha lehet hinni a legendáknak az avatás alkalmával Mikszáthnak annyira ízlett – a menükártyán már palóclevesként aposztrofált - étel, hogy azon nyomban két tányérral is szedett magának, s nem csupán udvariasságból.
Bárhogy is történt, Gundel fogása bevonult a magyar gasztronómia történelmébe és sokak számára valós felföldi fogásként él a mindennapokban. Az eredeti recept szerint az ürühúsból készített pörkölt alapon kell nyugodni a levesnek, de aki ódzkodik a faggyús hús ízétől, az nyugodtan készítheti marhahúsból vagy akár sertésből is. A marha esetében érdemes lábszárból dolgozni, illetve sertéshúsnál a comb javasolt. Persze ebben az esetben az eredeti ízharmónia elvész, de helyette újak születnek.
Hozzávalók:
70 dkg ürühús
40 dkg krumpli
40 dkg zöldbab
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 evőkanál zsír
pirospaprika
2 babérlevél
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál köménymag
1 csokor kapor
só
csontlé vagy húsleves
Elkészítés: A húst megtisztítom és pörköltnek való kockákra vágom. A hagymát apróra vágom, és egy lábasban, zsíron megdinsztelem. Amikor már üveges a hagyma, akkor félrehúzom, pirospaprikával meghintem. Majd a húst rádobom, átforgatom, sóval, babérlevéllel fűszerezem. Csontlével felöntöm, épp csak annyira, hogy fedje a húst, majd lassú tűzön, fedő alatt párolom. Amíg fő a hús, addig megpucolom a krumplit és a zöldbabot, apróra vágom és egy-egy lábasba, sós vízben odateszem főni. Amikor már majdnem jó a hús, akkor zúzott fokhagymát és köményt adok hozzá, és ezután levükkel együtt a leveshez kerülnek a zöldségek is. Ha kell, csontlével felengedem, majd tejfölös habarással besűrítem, és tálaláskor friss kaporral hintem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.