A tojás és a tojással készült ételek hagyományosan kötődnek a tavaszhoz, a megújuláshoz, az újjászületéshez. Aligha akad még egy olyan fogás, amely annyira kifejezné ezt az évszakot, mint a zsenge salátával kínált tojásos nokedli. De valóban magyar specialitás ez az étel?
A szabálytalan alakú, mégis inkább kerekded formájú, gyorsan és költségtakarékosan elkészíthető galuska vagy nokedli nem magyar találmány. Hosszúkásabb variációi Spätzle, Chnöpfli vagy épp Knepfli néven közkedveltek Németországban, Svájcban és persze a szomszédos Ausztriában. Nyugati szomszédaink északi és keleti tartományaiban Nockerlként is emlegetik a mi nokedlinkre hajszálpontosan emlékeztető tésztafélét, de közeli rokonaként halusky kerül a szlovákok tányérjára, a horvátok pedig knedlát tálalnak. Gnocchiként rajonganak burgonyás tésztából készült rokonáért Itália-szerte.
Megoszlanak a vélemények, hogy az egykor csupán liszttel, vízzel készült laktató, ám szerény eledel Mátyás király feleségének, az itáliai Beatrixnek köszönhetően került a magyar konyhába a gnocchi leegyszerűsített variációjaként, vagy német területekről érkezett hozzánk. Maga a nokedli a német Nock (’kavics’) szóból eredeztethető. A magyar nyelvbe úgy plántálódott át, hogy bajor és osztrák területeken a víz felszínére bukkanó kis gömbölyded kavics jelentését kiaknázva alakult ki a Nockerl, nokedli jelentésű szó, amelyet szülőhazájában ma jórészt más típusú galuskákra használnak (elegendő a salzburgi galuskára, vagy a mi somlói galuskánkra gondolni, hogy érzékelhető legyen a különbség). Mivel nyelvészeti kutatásokból tudható, hogy maga a Nockerl szó sem régi keletű, nagy valószínűséggel az általunk ismert nokedli igazán a 19. század folyamán honosodhatott meg hazánkban.
Régebben önmagában fogyasztották, de ha akadt a háztartásban némi tejföl, túró, azzal is házasították, idővel pedig népszerű köretté nőtte ki magát – a pörköltek, tejfölös-paprikás húsok, tejszínes mártással készült gombaraguk kísérője lett.
Hogy a tojásos nokedlit ki találta fel, az rejtély. Minden bizonnyal egy leleményes, ám ismeretlen szakács vagy szakácsnő zseniális ötletéből született ez a máig töretlenül népszerű fogás.
Azt is nehéz lenne kibogozni, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia mely települése lehetett a tojásos nokedli szülőhazája, de az kétségtelen, hogy mi, magyarok, a sajátunkénak érezzük. Aki azonban ellátogat egy hagyományos bécsi kisvendéglőbe – egy igazi Beislbe –, meglepve tapasztalja, hogy ott is nemzeti specialitásként kínálják a miénkkel pontosan egyező fogást Eiernockerl néven. Olyannyira így van ez, hogy útikönyvek sokasága hívja fel a figyelmet a bécsi konyha eme specialitására. Hozzá pedig ott sem kínálnak mást, mint idehaza: cukros-ecetes lével készített fejes salátát, vagy egy - nálunk elsősorban Vas megyében népszerű - variációját, a tökmagolajos öntetbe forgatott salátát.
Ki tudná eldönteni, hogy magyar szakácsnők honosították-e meg a fogást a császárvárosban, vagy pedig az onnan hazatérők idehaza? Akárhogy is volt, a tojásos nokedli olyan klasszikus, amelyen nem fog az idő, az pedig csak előnyére válik, hogy az osztrák és a magyar konyha egyaránt büszke rá.
Jó tudni, hogy az Eiernockerl nem azonos a számos német nyelvterületen kínált Eierspätzlével, amelynek a tésztája ugyan hasonlóan készül, hosszúkás alakja és pontos receptje azonban kissé különbözik a mi tojásos nokedlinkétől.
A tökéletes nokedli titka - sok egyéb fogáshoz hasonlóan - a jó minőségű alapanyagokban rejlik. Az elkészítése olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekifoghatnak. A jó házi galuska vagy nokedli se nem lágy, se nem kemény, hanem könnyen szaggatható, illetve ha nagyobbakat szeretnénk, késsel könnyedén a forró vízbe metélhető. Ezt úgy érhetjük el, hogy a tésztát fakanállal alaposan kidolgozzuk. Nem érdemes spórolni a tojással sem!
Egykor ugyan a költségtakarékosság jegyében 50 dkg lisztre mindössze 1 tojást számoltak, de könnyebb, légiesebb eredményt kapunk, ha megnöveljük a tojások számát, amelynek persze a minősége sem utolsó. Ha csak lehet, érdemes szabadon tartott tyúkok tojásait használni. A kereskedelmi forgalomban kapható mélyhűtött vagy előhűtött galuskák meg sem közelítik a házit, és a magunk által készített frissessége is lekörözhetetlen.
A 20. század első felében még számos háztartásban úgy tartották, az igazán jó galuskát a szakácsnő, háziasszony deszkáról, késsel szaggatja a forrásban lévő vízbe. Ma már szinte mindenütt az erre a célra kifejlesztett szaggatóval készül. Akinek azonban van kedve, próbálja ki a nagyobb méretű, de rendkívül ízletes, hagyományosan késsel szaggatott variációt is – el se hinnénk, mennyire ízletes!
Aki azt gondolná, nincs különbség a kész tojásrántottába forgatott galuska és a tojással szinte együtt tökéletesre piruló tojásos galuska között, még nem kóstolta az igazit. Csupán egy kis odafigyelést igényel az elkészítése, de megéri azt a néhány percet!
Talán túlzásnak tűnik a tökéletes jelző, és a fűszerezést is ki-ki kedvére igazíthatja, mégis érdemes elsajátítani a tökéletes eredményhez vezető módszert, mert márciustól júniusig, amíg a primőr salátákból szabadföldi kerekedik, és egyre jobban esnek a tartalmas, mégsem megterhelő ételek, gyakran kerülhet a tányérra ez az egyszerű, de remek fogás.
Nagyanyáink még liba- vagy épp sertészsírral készítették, de a mai ízlésnek és egészségtudatosabb táplálkozásnak megfelelően átalakított receptúrában már olaj szerepel.
Hozzávalók 4 személyre:
A főzéshez:
Mivel a tökéletes tojásos galuskához tökéletes fejes saláta dukál – friss és minden szennyeződéstől alaposan megtisztított salátával dolgozzunk. Ha zsenge, kis salátáink vannak, személyenként ½, ha nagyobbak, személyenként ¼ fej az általános porció, amelyen ki-ki kedvére változtathat. A levelek falatnyira is tépkedhetők, de a tojásos nokedli alapvetően egy rusztikus, egyszerűségében nagyszerű fogás, amelynek a hagyományos felfogásban tálalt, elkészítésében is mindenféle extavaganciát nélkülöző saláta a leghitelesebb és legotthonosabb kísérője.
Alapszabály, hogy a friss fejes salátát mindig tálalás előtt készítsük el (állás közben összeesik), amíg a galuskánk fő, könnyedén megleszünk vele.
Hozzávalók 4 személyre:
Elkészítés: Az öntet hozzávalóit kanalazzuk egy csavaros tetejű üvegbe, és alaposan rázzuk össze, hogy a só és cukor egyaránt feloldódjon. A salátákat alaposan mossuk meg, mérettől függően vágjuk 2 vagy 4 részre. Rendezzük el egy salátástálon, tálalás előtt locsoljuk meg az öntettel!
Mint minden kiváló étel, a tojásos nokedli lényege is az egyszerűségében rejlik, épp ezért aztán sokféle változata létezik – szinte ahány ház, annyiféle tojásos nokedli. Van, aki a tésztát 1-2 teáskanál tejföllel gazdagítja, hogy még könnyebb legyen a végeredmény, mások 1 vagy 2 tojást tesznek csupán a tésztába, de akadnak, akik pirított szalonnakockát is adagolnak a nokedlire kerülő tojáshoz. Aki pedig szívesen kísérletezik a konyhában, az önmagában is tökéletes fogáson itt-ott alakíthat egy keveset.
Ha a fenti receptben megadott hozzávalókat 2 nagy csokor finomra aprított petrezselyemmel gazdagítjuk, és így keverjük ki a tésztát, apró élénkzöld pöttyökkel és friss tavaszi ízekkel gazdagított nokedlit kapunk. Hasonló eredményre jutunk 1 evőkanál parajpüré hozzáadásával.
Könnyedén készíthetünk piros nokedlit, ha a tésztához 1 evőkanál paradicsompürét keverünk.
A klasszikusok nagyszerű tulajdonsága amellett, hogy megunhatatlanok, hogy kis fantáziával igen sokfélévé alakíthatók.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.