A káposzta a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó növény. Több fajtája ismert. Hazánkban a XII.-XIII. század környéke óta termesztik. A fejes káposzta az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle, kutatások szerint már az i. e. II. évezredben ismerték és termesztették a Földközi-tenger partvidékén. Ma legelterjedtebb zöldségfélék közé tartozik. Rokona a kelkáposzta, a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a karalábé, a retek és a torma is.
A káposzta két évig élő növény. Az első évben terem a fej, azaz az ehető rész, ami nem más, mint egy óriási rügy. A szára az első évben néhány centit, a másodikban akár másfél métert is nő. Ha kevés fény éri, nagy fejet hoz, ha sok, akkor kicsit. A második évben a virágok a tövétől felfelé, folyamatosan nyílnak ki. Mindegyik épp 3 napig virágzik.
Különböző legendák is kötődnek hozzá. A görögöknél a káposzta nemcsak kedvelt, hanem szent növény is volt: úgy gondolták, hogy a gyermekágyban fekvő anyákat megvédelmezi a gonosz szellemektől. Franciaországban is összefüggésbe hozták a babákkal, de teljesen máshogyan. A gyerekeknek itt nem azt mondják, hogy a gólya hozza a kisbabát, hanem azt, hogy az anyukák káposztafejekben találják őket.
Nagyon gazdag vitaminokban, különösen C-vitaminban (100 gramm káposztában 40 milligramm C-vitamin van), de K- és B1-, valamint E-vitaminban is. A zöld levelekben sok béta-karotin található, aminek remek hatása van a légúti daganatos megbetegedések ellen és segíti a látást is. Gazdag élelmi rostokban, az ásványi anyagok közül pedig a kalcium mennyisége kiemelkedő és a vasé is jelentős. A káposztában lévő, csípős ízű mustárolaj antibakteriális hatású, ami természetes antibiotikumnak tekinthető. Tiocianátot is tartalmaz, amely gyomorfekély esetében jótékony hatású. Hatásos a gyomor, a bélrendszer, a tüdő, a mell és a petefészek rosszindulatú daganatos betegségeinek megelőzésében, sőt egyes vélemények szerint bizonyos esetekben a már kialakult rákot is képes gyógyítani.
Mindig csak sérülésmentes, fényes levelű, tömör fejű káposztákat vegyünk meg. A tárolása néhány napig lehetséges, de, ha hűtőbe tesszük, akár egy hétig is eláll. Vörös- vagy lilakáposzta esetében ügyeljünk rá, hogy csak rozsdamentes acélkéssel vágjuk, különben elszíneződik. A vöröskáposztához főzéskor is érdemes egy kis citromot adni, hogy megőrizze eredeti színét.
A káposzta igen változatos módon felhasználható, fogyasztható nyersen, friss salátaként, párolva remek köret, kolbásszal, apróhússal leves is lehet. De változatos főzelék, tésztaétel, sütemény, savanyúság is készíthető belőle. A dietetikusok kifejezetten ajánlják a gyakori fogyasztását, mert az ilyenkor felszabaduló glukózinolát képes semlegesíteni a húsok sütésekor keletkező káros, rákkeltő vegyületeket, így akár egy egyszerű káposztasaláta is egészségvédő hatású lehet.
Érdemes néhány szót ejteni a savanyú káposztáról is, aminek különleges előnye, hogy az erjedés során olyan savtermelő, jótékony baktériumok szaporodnak el benne, amelyek kedvező hatással vannak a bélflórára, megakadályozva más, káros mikrobák megtelepedését. Ráadásul a savanyítás megőrzi a káposzta C-vitamin tartalmát is, így a savanyúkáposzta télen is olcsó vitaminforrás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.