Emelje fel a kezét, aki nem szokott akár csak egy pillanatra is valami hasonlót vizionálni. A tél magával hozza a meleg iránti vágyunkat, amit nem csak ruhákkal, fűtött lakással próbálunk elérni, hanem néha belülről is szeretnénk megmelengetni magunkat. Erre az egyik legalkalmasabb édes nedü egy bögrényi fűszeres forralt bor.
A fűszeres bort már a rómaiak is nagyon kedvelték, így javították fel a nem annyira jó évjáratú hordókat. Részben ez az oka a mai napig az emberiség fűszeres bor iránt elkötelezettségének. A fűszeres bor fogyasztása az ókor után némileg feledésbe merült, ám a keresztes hadjáratok idején visszatért az európai gasztrokultúrába.
A középkori emberek számára Hippocras néven vált ismertté a fűszeres bor, aminek eredetét egészen Hippokratészig vezették vissza, mert úgy gondolták, a meleg ital véd a tél okozta lehetséges nyavalyáktól. Az első középkori írásos recept a Tractatus de Modóból, egy latin nyelvű kéziratból való. Az első angol nyelvű Hippocras (ypocrasse vagy ypocras) recept 1390-ből származik.
A 16. századi francia szakácskönyvekben többféle recept is létezik, amelyeknek az alapja a jó francia bor és a ma is használatos fűszerek: a vanília, a fahéj és a szegfűszeg. Azonban a franciák által készített forralt borban már a gyümölcsök is megjelentek a fűszerek mellett. Sőt pézsmával és ámbrával is illatosították az italt.
Angliában, 1723-ban olyan Hippocras recept jelent meg, amelyben tej és egy kis plusz brandy is szerepelt. Sőt a 18. századi Európában gyakorta írták elő az orvosok a forralt bort az emésztés támogatására. A nagyvonalú középkori receptekkel ellentétben, a kor dietetikusai igen pontosan megadták, hogy miből mennyinek kell kerülnie a borba.
A gyógyítás mellett komoly sikereket ért el a forralt bor a különböző szalonokban, bálokon is, Európa-szerte a leggyakrabban felszolgált ital volt a banketteken, még a Napkirály is szívesen ivott belőle.
Amíg Európában hódított a Hippocras, addig a skandináv országokban lakók glöggöt ittak. Ennek az italnak is fő összetevője a vörösbor, a cukor és a fűszerek, de a fahéj és szegfűszeg mellett náluk a kardamom, a gyömbér és narancs is gyakorta kerül az italba, az erősebb gabona- vagy gyümölcspárlatokról nem is beszélve. A glögg egyébként svédül felmelegítést, felmelegedést jelent, és az 1609 óta létező glödlat vin rövidítése. Arrafelé annyira nagy kultusza van ennek az italnak, hogy a legtöbb magára valamit is adó pincészet saját glöggöt is készít az ünnepekre.
A forralt bor leggyakoribb folyékony alkotórésze természetesen maga a bor. Ez lehet száraz, édes, fehér vagy vörös. Minőségi borból is készíthető, de a forralt bor csodája, hogy a gyengébb lőrékből is előállítható kevés fűszerrel és némi édesítéssel. A bor mellett ciderből (cidre, almasör vagy almabor), illetve sörből is készíthető melengető fűszeres ital. Lehet gyümölcslével vagy teával lazítani. Sőt az alkoholmentes forralt „borhoz” a fekete tea vagy az alma- és a ribizlilé alap is megfelelő.
Nagyon praktikus ital, mert előre elkészíthető, és a vendégek érkezésekor csak egy kis melegítésre van szükség. Jellemző fűszerei: fahéj, szegfűszeg, vanília, citrom, narancs, szerecsendió, kardamom. Édesíteni lehet mézzel, cukorral. Lehet gazdagítani gyümölcsökkel, érdemes aszalt gyümölcsöket is belefőzni, de egy-két almát is belekockázhatunk, hogy utána egy kis villával kiszedegessük az édes, illatos borral átitatott falatokat a bögre mélyéről. Sőt akár egy kis tejet is tehetünk bele.
A forralt borhoz remekül illenek a fűszeres karácsonyi sütemények, hiszen ezek kellően tartalmasak és szárazak a bor felszívásához.
Hozzávalók
Hozzávalók 6 főre
A bort 20-25 percig nem túl nagy lángon főzzük a fűszerekkel (de ne forraljuk). Ha el szeretnénk tenni, akkor hagyjuk egy hetet pihenni, majd szűrjük le, palackozzuk. Nagyjából egy hónapot hagyjuk állni, majd verjük csapra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.