Vannak persze sokan, akik nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel (vagy csak nem vallják be…) és vannak olyanok, akik komoly kutatómunka után döntik el, mikor kerüljön a só a vízbe. Nézzük, mi történik egyik és másik esetben!
A só korrozív tulajdonsága bizonyos edénytípusokat idő előtt tönkretehet – ez tény. Ezzel magyarázzák a legtöbben, hogy miért a forrás után teszik a sót a vízbe. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy jó sokáig kell a sószemeknek csücsülni az edény alján ahhoz, hogy kárt okozzanak a felületén. Ha rendszeresen nagy adag tésztát főzünk, igazán nagy edényben, amelynek felmelegítése különösen hosszú ideig tart, valóban jobb, ha forrás után tesszük bele a sót a vízbe. Érdemes a lassan oldódó, durva tengeri só helyett finomított változatot használni, ezzel is megóvhatjuk a tésztafőző edényt.
Mivel semmiféle előnnyel nem jár, ha a sót korábban hozzáadjuk, miért ne sózhatnánk akkor, amikor a víz már forr? Nos, erre is van válasz: a só megnöveli a víz forráspontját, így tovább tart, míg felforr. Azonban a mindennapi főzés során alig egy csipet sót használunk kb. 4-5 liter vízben, és ennél a sómennyiségnél a forráspont növekedése olyan kicsi, hogy gyakorlatilag ezzel nem kell számolni.
Ha tartunk attól, hogy tönkretesszük az edényt, később adjuk a vízhez a sót. Ha azért viszont jobban aggódunk, hogy elfelejtjük megsózni a vizet, nyugodtan adjuk hozzá az elején – a lényeg, hogy mindig, még édes ételekhez is, sózzuk meg a főzővizet. A végeredmény minőségén az, hogy mikor sózunk, biztosan nem fog változtatni.
(Borítókép: Shutterstock)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.