Persze, minden esetben csak jót akarunk, kicsit tehermentesíteni a minket szívvel-lélekkel kiszolgáló pincérünket, amikor az étteremben például egy kupacba pakoljuk a tányérokat az étkezés végén, vagy szeretnénk segíteni neki lepakolni a tálcáról, mikor kihozza az italokat. De sajnos az ilyen és ezekhez hasonló cselekedetekkel csak gátoljuk őt a hatékony munkavégzésben. Lássuk tehát, miket ne csináljunk, hogy jó vendégek legyünk!
Ha az ültetőhosztesz épp nincs a helyén vagy elfoglalt, semmi esetre se önállósítsuk magunkat, hogy majd mi keresünk egy számunkra megfelelő asztalt. Bár úgy gondoljuk, hogy ezzel segítünk neki, a rideg valóság az, hogy ezzel csak megnehezítjük az ő és a pincérek dolgát, hiszen ők olyan rendszerben ültetik le az érkező vendégeket, amely biztosítja az étterem zökkenőmentes működését és a zavartalan felszolgálást.
Ne szakítsuk félbe a felszolgálót, amikor ismerteti a séf aktuális ajánlatát, akkor se, ha ezzel időt szeretnénk számára spórolni, mert pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk rendelni. Így ugyanis azon túl, hogy meglehetősen udvariatlanok vagyunk, akadályozzuk a pincért, hogy teljeskörűen elláthassa a munkáját.
Persze csak kedvesek, barátságosak szeretnénk lenni, amikor szóba elegyedünk a felszolgálónkkal, de ha dugig van az étterem, ne bonyolódjunk vele hosszas eszmecserébe, mert ezzel feltartjuk. Mi is és más vendégek is később kapják meg így a rendelésüket, a végén meg bosszankodunk, milyen sokat kellett várni, holott mi raboltuk a pincér drága idejét.
Ha valamit véletlenül összetörtünk, vagy tiszta morzsa lett az abrosz, ne álljunk neki feltakarítani. Érthető, hogy minimalizálni szeretnénk a személyzetnek okozott kellemetlenséget, azzal, hogy segítünk nekik, de bőven elég egy szívből jövő bocsánatkérés, aztán hagyjuk, hadd végezzék a dolgukat.
Hiába tűnik elfoglaltnak a pincérünk, aki eddig kiszolgált minket, ne rendeljünk egy másiktól, hiszen nekik pontosan fel van osztva, melyik asztal melyikőjükhöz tartozik. Plusz ezzel csak fennakadást okozunk a végszámlánk elkészítésekor. Persze udvariasan megkérhetünk egy másik felszolgálót, hogy jelezze a miénknek, szükségünk van rá.
Hideg a leves, túl sós a főétel, nagyon a nyakunkba húz a légkondi, intsünk a pincérnek, és jelezzük a problémánkat udvariasan. Biztosan azon lesz, hogy megoldja, hiszen ez a dolga, de nem gondolatolvasó. És nyilván ő is jobban örül egy udvarias kérésnek, mint távozáskor egy elégedetlen vendégnek és kisebb borravalónak.
Ha a pincér egy italokkal vagy tányérokkal teli tálcával közelít az asztalunkhoz, ne pattanjunk fel, hogy segítsünk neki, hiszen ezzel kibillenthetjük az egyensúlyából. A poharakat, tányérokat úgy pakolják fel a felszolgálók a tálcára, hogy tökéletesen tudjanak vele egyensúlyozni és manőverezni az asztalok között. Ha mi a legjobb szándéktól vezérelve lekapunk valamit a tálcáról, könnyen előfordulhat, hogy a pincér leejti a tálcát, és mehet a levesbe annak egész tartalma. Ha mindenképpen segíteni szeretnénk neki, felszolgáláskor tegyük el az útból a szemüvegünket, telefonunkat, egyszóval mindent, ami nem az asztalra való étkezés közben.
Azt gondolnánk, óriási segítség a felszolgálók számára, hogy ha végeztünk egy-egy fogással, egymásra pakoljuk a tányérokat, majd a tetejére az evőeszközöket, mint otthon. Ám ez nagyon kényelmetlen a pincéreknek. Ha végeztünk, tegyük az evőeszközöket párhuzamosan egymás mellé a tányérba úgy, hogy 4 órára mutassanak. Ebből a pincér tudni fogja, hogy befejeztük a fogást, ő pedig a saját, jól bevált rendszere szerint le fogja takarítani az asztalt.
(Borítókép: Shutterstock)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.