7 dolog, ami mindig ott lapult a nagyi kamrájában és gyerekként bolondultunk érte

Ahány ház, annyi szokás, és persze kamra, de vannak olyan ételek, amelyek szinte minden nagymama konyhájában megtalálhatóak, legyen szó vidéki vagy nagyvárosi háztartásról. Ezek azok a kincsek, amelyekért gyerekként meg voltunk bolondulva, és csillogó szemmel vártuk, hogy a nagyi vagy a papi a kezünkbe adja, esetleg a szülők háta mögött a zsebünkbe csúsztassa a finomságokat.

Sűrített tej, tejpor

A tubusban árult sűrített tej egykoron olyan állandó tartozéka volt a konyháknak, mint a gulyás- vagy a fokhagymakrém. Nemcsak süteményekbe kerülhetett a sűrített tejből, de akár a kávét is ízesíthették vele az édesszájúak. Már persze ha maradt, és az unokák nem találták meg és falták be egyenesen a tubusból! Az igazi, klasszikus tejpor sem mindig jutott el a kávésbögréig, ugyanis a falánk ujjak hamarabb kitakarították a zacskót, mint hogy a felnőttek kikanalazhatták volna.

Házi paradicsomlé

Régen sokkal többet gondoltak az emberek a holnapra, sőt nem volt ritka, hogy hónapokra előre terveztek. A szezonális zöldségeket és gyümölcsöket nem árulták mindig, így a friss paradicsomot bizony el kellett tenni télire! A nagyszüleink nemcsak a lecsót vagy a savanyúságokat csomagolták el a hűvösebb időkre, hanem paradicsomlevet is készítettek. A békebeli, házi paradicsomlé ízét meg sem közelíti a bolti.

Lekvárok, befőttek

Nemcsak a lecsót és a paradicsomlevet rejtette a kamra, hanem a finomabbnál finomabb befőtteket és lekvárokat is. A nagymamák valami olyan titok tudói, amelyet talán nem is lehet megtanítani, hiszen hiába a pontos utasítás, a barack- vagy eperlekvár sosem lesz olyan, ha mi csináljuk, mint amilyen a mamáé volt. A megfejtés talán abban lehet, hogy mindent szerető gondoskodással készítettek, és belekerült a lekvárba a szívük és a lelkük egy darabja is.

Fagyasztott gyümölcsök

Van olyan generáció, akinek a tagjai ha meglátják a fagyasztóban a margarinos vagy vajas dobozokat, szinte már érzik is a gyümölcsök ízét. A nagyszüleink ugyanis semmit sem dobtak ki, mindent felhasználtak és tudatosan vezették a háztartást. A nyáron leszüretelt friss gyümölcsöket, a málnát, az epret és a cseresznyét eltették későbbre, hogy ha eljönnek az ünnepek, vagy hirtelen betoppannak az unokák, akkor csak ki kelljen nyitni a fagyasztót, előkapni az egyik kis dobozt, és máris készülhet a meggyes pite!

Tortafagyi

A fagyasztó persze nemcsak alapanyagokat vagy kész ételeket (töltött káposzta!) rejtett, hanem édességeket is, melyeket a csilingelős autóból szereztek be a nagyszüleink. Ha éppen nem volt idő sütni, vagy a „kisunoka" megkívánt még valamit az ebéd után, akkor a nagyi már ment is a fagyasztószekrényhez és bontotta a tortafagyi dobozát. A krémes és habos, csokis vagy málnás finomságból sosem volt elég egy szelet!

Desszertcsoki

A nagyi sütijeire mindannyian jó szívvel gondolunk vissza, és még harminc- vagy ötvenévesen is felemlegetjük, hogy milyen zserbót, pogácsát vagy linzert ettünk kisgyermekként a nagyszülői házban. A látogatások során azonban nemcsak házi sütik voltak, hanem minden édesség előkerült, ugyanis az unokákat nem lehet elengedni üres hassal!

A nagyi ilyenkor vette elő a konyhaszekrényből vagy a kamrából, esetleg a kristályok mellől a desszertcsokikat, és tette az asztalra a négercsókot, a macskanyelvet vagy a tejkaramellát, és amikor a szülők nem figyeltek, egy-egy konyakmeggy vagy mentás csoki is becsúszott a kicsi tenyerekbe.

Kakaó vagy macikávé

Nemcsak a hatalmas étkezések okoztak gyerekként örömet, hanem az olyan odafigyeléssel készült apróságok is, mint egy szelet vajas vagy lekváros kenyér és egy bögre forró kakaó. A friss, zsíros tejből készült, felhabosított kakaó felmelegítette a testünket és a lelkünket is, a jóleső korty után pedig észre se vettük, hogy ott ült a szánk felett a mosoly mellett a kanyarodó fehér bajusz is. Sosem esett még olyan jól egy szelet vajas kenyér, mint kisgyerekként.

Borítókép: Shutterstock