Mandulaanyáknak hívják azokat, akik minden szigort bevetnek annak érdekében, hogy a lányuk, fiuk vékony maradjon. A kifejezés (angolul: almond mom) Yolanda Hadidnak, a híres szupermodellek, Gigi és Bella Hadid édesanyjának a viselkedése nyomán született meg. Ő azt akarta, hogy a lányai külseje megfeleljen a közvélemény és a média állította káros követelményeknek és irreális elvárásoknak, emiatt gyakran csak pár szem mandulát adott nekik enni – írja a Fanny magazin.
Még akkor is, mikor Gigi arra panaszkodott, hogy mivel aznap csak fél szem mandulát evett és már rosszul van az éhségtől, Yolanda csak annyit mondott neki, hogy: „Egyél még néhány szemet, és jó alaposan rágd meg azokat!”. Ez a felvétel gyorsan terjedt a közösségi médiában, amire több ezer fiatal mesélte el hasonló történetét az édesanyjával, olyanok, akik nem egészségkárosítóan elhízottak vagy kórosan túlsúlyosak, hanem normál testalkatuk van.
– Amióta világ a világ, mindig is téma volt, hogy mennyire próbálunk megfelelni a társadalom kimondott vagy kimondatlan elvárásainak. Ahogy az is, hogy miként próbáljuk alávetni magunkat ezeknek a szempontoknak. Sokszor látom a praxisomban, hogy képesek vagyunk sanyargatni a testünket annak érdekében, hogy valahogy hatást gyakroljunk másokra és a külsőnkön keresztül kommunikáljuk a külvilággal – mondja dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
– Vannak, akik úgy gondolják, a karcsúság a siker és a boldogság titka, így természetesnek veszik, hogy ez a gyerekük számára is jó megoldás, sőt talán az egyetlen út a boldogsághoz.
– Gyakran nincsenek tudatában annak, hogy ennek az egésznek a motorja a szorongás; hogy amiben hisznek, az alapvetően egy önámítás. Azt gondolják, képesek kiváltani egy pozitív megerősítést akkor, ha karcsúak és a külsejük megfelel az ideálnak. Ilyenkor emögött egyfajta mentális zavar áll; depresszió, szorongás. A negatív énkép, ami azt jelenti, hogy leértékelik önmagukat, kicsinek, kevésnek, nem szerethetőnek gondolják magukat. Ez pedig már kéz a kézben szokott járni a testképzavarral, vagyis negatívan, esetleg torz módon látják önmagukat.
Ami ebben rendkívül aggályos, az a szülőnek a gyerek felé támasztott elvárása.
– Amit a szülő mond, azt a kisgyerek feltétel nélkül elfogadja és próbálja megvalósítani. Ez azért veszélyes, mert minél kisebb a gyerek, annál nagyobb valószínűséggel teszi meg mindezt úgy, hogy meg sem kérdőjelezi az elvárásokat. A kicsik fejében az anya és az apa a jó értelemben vett biztos pont, akikre lehet támaszkodni, akikben lehet bízni, és amit mondanak, az úgy is van, vagyis azonnal elfogadja. Itt a szülők feladata alapvetően az lenne, hogy szerettesse meg a gyerekével a táplálkozás élményét. Kiskorban szocializálja őt arra, hogy ez egy fontos dolog, az egészség része, ettől erősödik.
– Ezzel kapcsolatban a sanyargatás, a valós ok miatti fogyókúra veszélyes rájuk nézve. Ez ilyenkor egy szélsőséges megnyilvánulás, a szülő ezzel becsapja a gyerekét, veszélyezteti a mentális és a fizikai egészségét, hiszen manipulálja őt. Ez a fajta elvárás táplálkozási és testképzavarhoz vezet – figyelmeztet dr. Makai Gábor. – Lényeges, hogy itt nem az a káros, ha a szülő rámutat arra, fontos a táplálkozás és a mozgás, valamint hogy az elhízás mennyire veszélyezteti az egészséget, hanem az irreális elvárások rájuk erőltetése. A szülőnek nem az a feladata, hogy minden áron zabáltassa a gyereket, hanem hogy megtanítsa, mi magunk tehetünk az egészségünkért, és a kezünkben van az irányítása annak, hogy képesek legyünk változtatni a testalkatunkon, ha szeretnénk.
A gyereknek alapvetően jól kell éreznie magát a bőrében. Rendkívül káros, ha a szülő manipulatív módon, a saját önös céljai miatt próbál elérni valamit rajta keresztül.
– Veszélyes, ha a szülő a gyereket használja fel eszközként annak érdekében, hogy ő megtalálja a lelki békéjét. Amikor koplaltatja azért, hogy szerinte szép és vékony legyen, akkor tulajdonképpen becsapja, beáldozza a gyerekét; szinte egy „feldíszített dobozban” adja át az ő jónak vélt szándékát – figyelmeztet dr. Makai Gábor. – Az ok nélküli fogyókúráztatás, éheztetés egy szélsőséges magatartás, és zavart okoz a gyerek fejében: ezt fogadja el normálisnak. Minél kisebb a gyerek, annál jobban ez válik számára normává. Ha megkérdezzük őt húszéves korában, mi a helyes, akkor azt fogja mondani, hogy az éhezés és a vékony külső, hiszen ezekben az elvárásokban nőtt fel.
A szülő állandó figyelmeztetései, megjegyzései a külsejére, idővel szégyenérzetet gerjeszt a gyerekben és ez állandósulhat is benne.
– Észrevétlenül bekígyózik a bűntudat és a szégyenérzet a gyerek tudatába, ha nem tudja hozni a felé támasztott elvárásokat. Így sokszor már nem is kell mondani neki, hogy ne egyen, még akkor sem, ha már kiesik a szeme az éhségtől, magától is a „mandulát”, vagyis a koplalást választja. Fiatal felnőttként felállít maga elé egy szigorú szabályrendszert, így már nem is kell mellé a mérgező szülő, aki elmondja, hogy mit szabad és mit nem; a „benne élő” szigorú admirális már felállított ennek nyomán egy szabályrendszert, aminek gyakran testképzavar és állandó szégyenérzet lesz a következménye – figyelmeztet dr. Makai Gábor.
Ilyen esetben érdemes szakemberhez fordulni, hogy rájöjjön a terápia során: ez alapvetően a sanyargatásnak, az önbántalmazásnak egy formája.
– A terápián feltárják a mögöttes tartalmat, ami miatt ez a viselkedés kialakult, valamint azt is, van-e önértékelési és testképzavara. Ekkor ezt kell a kezelés fókuszába helyezni. A pszichoterapáián le lehet küzdeni ezeket a traumákat. Előfordulhat, hogy ez még nincs is a tudatában az érintettnek, de már érez valamiféle szenvedést, nyomást az önsanyargatásra. Ilyenkor azt már meg tudja fogalmazni, hogy nehéz az ömaga számára meghatározott sanyargató kereteket tartani, itt péládául a naponta csak pár szem mandula evését.
– Ezzel párhuzamosan lehet ez akár egy pohár víz is, ami már jobban is hangzik. Én is kiállhatnék a TikTokra egy pohár vízzel a fejemen, hogy ez mennyire hatásos a fogyókúrában, sőt még hidratál is, alapvetően az egész arról szólna, mint a mandula; az egészség köntösébe burkoljuk, hogy valaki éppen éhezteti magát – hívja fel a figyelmet a pszichológus. – Ezt pedig észrevétlenül továbbviszi a gyerekére, továbbadja neki ezt a normát, mert meg van győződve arról, hogy jót akar, jót cselekszik. Csak akkor tudjuk megtörni ezt az ördögi kört, ha képesek vagyunk felismerni a mögötte megbúvó lelki problémát. Ekkor ez a viselkedés biztosan megváltozik és jó irányba megy tovább.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.