Egyesek úgy gondolják, a mexikóiak kedvenc itala az agave leveléből készül, pedig valójában a növény 30-75 kilogrammot nyomó szívét használják fel hozzá. Ráadásul igazi tequilát kizárólag kék agavéből főznek, ilyen például az el Jimador, ami az alapanyagot betakarító munkásokról kapta a nevét. A jimadore-ok fanyelű, körkörös pengével ellátott coa de jima-val aratják az agave szívét, amit ezután megfosztanak a leveleitől. Az agave szívéből főzéssel nyerik ki a nedvességet, amit erjesztenek, majd lepárolnak a tequilához. Az pedig külön érdekesség, hogy a kék agavét legalább 8 évig kell növeszteni, hogy kellően megérjen a legfinomabb tequila készítéséhez.
Vannak, akik az üveg alján úszkáló kukaccal azonosítják a tequilát, pedig a valódi, kék agavéból készülő italban a növényi párlaton kívül semmi más nem található. A gusano – ami egy agavé növényen élő lepkefajta lárvája – csupán marketingfogás, és többnyire a tequila társát, a mezcalt népszerűsítik azzal, hogy kukacot tesznek a palackba.
A huszadik század közepén a tequilaértékesítés megcsappant, miután a Kaliforniában élők azt hitték, tudatmódosító hatása van. Valójában a mezcalt keverték össze a ténylegesen pszichoaktív meszkalinnal, ami a pejot nevű kaktusz alkaloidja.
A Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem fizikusai rájöttek, hogy készíthetnek mesterséges gyémántot a tequilából. Sajnos a szintetikus gyémántok túl kicsik, hogy ékszerbe kerüljenek, viszont elektronikai és ipari célokra tökéletesen felhasználhatók.
Egy üveg tequila akár évekig is eláll a bontatlan palackban, felnyitás után azonban körülbelül két hónapon belül ajánlott elfogyasztani. Az oxidáció és párolgás ugyanis minőségromlást okoz, és épp a jellegzetes agavé profil tűnik el az italból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.