Szörnyű minden ilyen posztot úgy kezdeni, hogy imádom a leveles tésztát és imádom a pizzatésztát. Sajnálom, de hát ez van. És mondom ezt úgy, hogy nem érzem magam kezdőnek és elég otthonosan mozgok a konyhában, de szerintem az nem bűn, ha olyan dolgokat szeretünk, amivel a saját dolgunkat könnyíthetjük meg. Főleg, ha mondjuk hétköznap vendégek esnek be, és tudod, hogy max. egy órád van rendet tenni a lakásban és még valamit harapnivalót is össze kéne dobni. A konyhakész levelestészta nálam alapkellék a hűtőben. Úgy, mint a tej vagy a tojás, mindig kell lennie. Magyarázhatnám, hogy miért, de nagyjából minden csak kifogás lenne, vagy próbálnám lefedni a sztorit, hogy a nagy konyhaguruk ezért engem meglincselnének.
Ez pedig egy nagyon egyszerű recept, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy mennyi narancshéjat teszünk bele, mert kicsit kesernyés lehet tőle a végeredmény.
A kezdők bátran álljanak neki, a haladók pedig kezdjenek különböző variációkba!
Hozzávalók (12 darabhoz):
1 tasak vaníliaízű pudingpor
200 ml tej
1 db bionarancs lereszelt héja és kifacsart leve
1 csomag konyhakész leveles tészta
vaj a tepsihez
barna cukor
1. Egy kisebb lábasban keverjük simára a pudingport és a tejet, majd kis lángon főzzük sűrűre. A tűzről levéve forgassuk bele a narancshéjat és -lét.
2. Simítsuk a narancsos krémet a kitekert tésztára, óvatosan tekerjük fel, azután vágjuk fel 12 egyforma darabra.
3. Nyomkodjuk a csigákat egy 12 darabos muffintespi kivajazott mélyedéseibe, és szórjuk meg némi barna cukorral. Végül süssük aranyszínűre a sütiket a 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt.
Elkészítési idő: 35 perc
Egyéb gyümölcsös desszertjeim:
Barackos pohárkrém
Citromos álompite
Barackos rakottas
Mákos muffin eperrel
Citromos pohárkrém
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.