Fényekkel játszó ünnepi saláták könnyedén, mégis gazdagon

Karácsony második napjára már azt is elfelejti minden dolgozó, hogy az ünnepek előtt alig volt ideje vásárolni, aztán szinte hihetetlen bravúrral mégis mindenre sort kerített a konyhában. A kamra és a hűtő telítve mindenféle jóval, amiket alkalmasint csak elő kell venni, esetleg elegendő felmelegíteni, ha jönnek a szélesebb család, baráti társaság szeretett tagjai. Valami frisset, könnyűt, különlegeset, csillogót azonban mindig jó kínálni a halak, pulykák, egyebek elé, mellé, esetleg helyett…

Salátákat egész évben lehet készíteni attól függően, mit lehet épp felelni a piacon, közértben, vagy mi akad otthon. A jól összeválogatott alapanyagokból készített, ünnephez méltón, szépen tálalt salátáknál megfontolandó szempont, hogy ne kelljen túlságosan sok időt fordítani az előkészületekre, mégis izgalmasak és különlegesen finomak legyenek. Az egyik érdekes ízvilágú, kevéssé használt téli salátaféleség a radicchio.

Ez a cikóriafélék családjába tartozó, mély bordó levelekből álló, enyhén kesernyés zöldségféle, melyet az első fagyok után szednek le, különleges és remek alapanyag – nyersen salátákhoz, grillezve könnyű fogásokhoz fantasztikus. Aki tartózkodna a kesernyés íz uralmától, nyugodtan távolítsa el a vastag fehér eret a nagyobb levelek közepéről. Egyszerűen ki kell vágni, pontosan úgy, mint a kelkáposztaleveleknél, ha az ember töltött kelleveleket készít.

A radicchiót az alábbi receptben még néhány finomság gazdagítja, melyek a sós, savanykás és édes ízek kombinációjával harmonikus, mégis izgalmas egységet alkotnak.

Ehhez a salátához egy különlegesen finom lencsefajtát, az apró, fekete szemű beluga lencsét használtam. Ez a lencsék kaviárjaként is számon tartott hüvelyes nevét onnan kapta, hogy főzés után sem veszít alakjából, állaga pedig a hasonló nevű nagy szemű kaviáréra emlékeztet. Nagy előnye, hogy nem szükséges előre beáztatni, 1,5-szeres mennyiségű vízben kb. 15 perc alatt elkészül. Köretként és saláta alapanyagaként is remek.

Karácsonyi radicchio saláta beluga lencsével, avokádóval

Hozzávalók:
1 fej radicchio (kb. 25-30 dkg)
10 dkg beluga lencse (előre megfőzve)
1 nagyobb babérlevél
1 nagyobbacska érett avokádó
1 teáskanál citromlé
6-8 db nagy szemű fekete olajbogyó

Az öntethez:
2 evőkanál vörösborecet
2 teáskanál magos dijoni mustár
ízlés szerint: só, frissen őrölt bors, petrezselyem zöld (a szárított is megfelel)

A díszítéshez:
½ gránátalma édes magjai

Elkészítés: A lencsét megmosom, 1,5 dl vízben egy babérlevél kíséretében kezdem főzni, mikor már majdnem puha, sózom, borsozom, lefedett edényben hagyom kihűlni.

A salátát leveleire bontom, alaposan megmosom, a keserű, vastag ereket eltávolítom, apró, kb. 2-cm-es csíkokra, majd a csíkokat kockákra vágom. Az olajbogyót kimagozom, mindegyiket 8 kis darabra vágom. Az avokádót a mag mentén felezem, csavarok rajta egyet, így a mag az egyik félben marad, ahonnan könnyen eltávolítható. Egy teáskanál segítségével kiemelem az avokádó húsát a héjból úgy, hogy a keskenyebb, valamikori szárhoz közelebb eső résznél elkezdem mozgatni a kanalat a héj és a gyümölcshús között, folyamatosan haladva a szélesebb végéhez. Az avokádófeleket felkockázom, azonnal citromlevet csepegtetek rájuk, mert könnyen oxidálódnak.

Egy gránátalmát félbe vágok, majd kiskanállal kiügyeskedem a rubinvörös magjait. (A másik felét gondosan félreteszem, de nem jellemző, hogy hosszú időt töltene felhasználásra várakozva a hűtőben.)

Az öntet hozzávalóit összekeverem. Nem adok hozzá olajat, mert az avokádó olajtartalma elég magas.

A zöldségeket, lencsét tálba szórom, összekeverem, ráöntöm az „álvinaigrette-et”, alaposan átforgatom, majd a tetejére szórom a gránátalma csillogó magjait. Nem árt, ha félórát pihen a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek, ennyi idő alatt az avokádó sem veszít színéből.

A négy alapíz remek egyensúlyban érvényesül a ropogós salátalevelek, vajpuha avokádó, zamatos olajbogyó és a mennyei beluga lencse együttesében, melyre a koronát a ragyogó üveggyöngyre emlékeztető gránátalma teszi fel. Az igazán ünnepi látványt a bordó és vörös színekkel játszó avokádó halványzöldje és a feketén fel-felvillanó lencseszemek teszik a salátástálon is teljessé.

Nem csupán látványos, de igen különleges és ízletes saláta a végeredmény, mely a szilveszteri bulin is ismételhető.

A sűrűbb joghurtos, esetleg majonézes, köretként is funkcionáló saláták sokféle összetevőből készülhetnek. A majonézes verzió nem csak karácsonyi klasszikusa, a franciasaláta sok háztartásban kerül ilyenkor az asztalra. Nemritkán azonban az amúgy is fajsúlyos ételek valami könnyebb, mégis krémes salátakísérettel jobban ízlenek, netán akad az asztal körül, aki kevésbé lelkesedik a majonézes étkekért, esetleg még az ünnepek alatt is diétázik. Erre lehet remek alternatíva a:

Joghurtos padlizsánsaláta

Hozzávalók:
2 nagyobbacska padlizsán
1 evőkanál olaj
2 doboz natúr joghurt (dobozonként 150 gr)
2 evőkanál tejföl (12%-os zsírtatalmú)
3-4 gerezd fokhagyma
2 teáskanál citromlé
½ csokor petrezselyemzöld (friss híján 2-3 teáskanál szárított)
ízlés szerint só, bors, rozmaring

Elkészítés: A padlizsánok héját zöldséghámozóval csíkokban távolítom csak el, majd kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágom. Sózom, 20 percet állni hagyom, hogy keserű levét kiengedje. Ezek után kissé megmosom, felkockázom. Serpenyőben felhevítem az olajat, rádobom a padlizsánkockákat, pirítani kezdem, majd kevés vizet adok hozzá, fűszerezem. Kb. 10 perc alatt puhára párolom. A serpenyőben hagyom hűlni.

Egy tálban összekeverem a joghurtot, a tejfölt, a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymagerezdeket. A padlizsánkockákat beleforgatom a joghurtos mártásba, hozzáadom a citromlevet, petrezselyem zöldet, ha szükséges, fűszerezem. Legalább 1 órát pihentetem a hűtőben.

A salátát ünnepivé varázsolja a tálalás is. Ilyenkor előkerülnek a féltett kristály- és üvegtálak, sőt akár néhány szépen formált üvegmeggy is díszítheti az asztalt, melyeken finoman megtörve melegséget sugároznak a fénynyalábok…

Jó étvágyat és ízekben is gazdag, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!