De a hétköznapok azért nem erről szólnak. Egyrészt, a háztartás vezetésére használható költségvetésből valószínűleg a legtöbbünknél nem kerülhetne az asztalra bélszín. Másrészt meg ki a fenének van ideje minden nap elzarándokolni a város másik felébe, csak azért, hogy beszerezze a fasírozottba szánt harminc deka darált húst?
Bevallom, nekem természetes, hogy az útba eső kereskedelmi egységben (ami az egyik német diszkontlánc tagja) vásárolom a hétköznapokra szánt húst. Jól kinéző, friss termékeket árulnak, tiszta hűtőpultban.
Néhány napja azonban heves vitának voltam fültanúja a kérdésben. A vitázó felek egyike a piacra esküdött, a másiknak pedig utcájában akadt egy jó hentes, de abban mindketten egyetértettek, hogy semmi esetre sem szabad üzletláncban húst beszerezni.
Nekem ez egyáltalán nem egyértelmű. Megfordultam már egy-két nagyobb húsüzemben, tudom, hogy nagyon szigorúan ellenőrzött feltételek közt működnek, rendszeresen ellenőrzik őket, és a beszállítóktól is jó minőségű, és ami szinte ugyanennyire fontos, nyomonkövethető alapanyagokat követelnek meg.
Nemrég a piacon járva egyáltalán nem voltam meggyőződve ugyanerről. Nem tűnt úgy, hogy a kánikulában megfelelő módon vannak hűtve a húsok (volt, ami szerintem egyáltalán nem volt hűtve, igaz, ezek füstölt áruk voltak) és az enyhe, de érezhető hússzag is eltántorított a vásárlástól.
Nem segítenek a húsbotrányok, feketevágások, rémtörténetek sem, melyekről a hírekben olvasunk. Ezek mind piacra vagy kisebb húsboltokba szállították volna az elkobzott termékeket. A napokban például a Hold utcai piacon 460 kiló jelöletlen, a helyszínen tiltott módon lefagyasztott és lejárt fogyaszthatósági idejű húst foglalt le a Nébih.
Igen, a láncokban dömpingáron kapható füstölt sonka valóban sokszor vizes, és gyorspácolással, füstaromával készül. De a friss húsokkal nem nagyon lehet mahinálni, és a legtöbb helyen már választhatunk fenntartható módon nevelt állatok húsából is, és a címkén nagyon sok információt kötelező feltüntetni.
És igen, vannak olyan húsféleségek (pl. a vadhús) amiket csak speciális helyeken lehet beszerezni. Meg is lepődtem, amikor nemrég elmentem a Nagycsarnokba, kifejezetten azért, hogy vadhúst szerezzek be, és kiderült, hogy csak mélyfagyasztott árujuk van.
De nem magammal szeretnék vitázni. Kedves hétköznapi és alkalmi szakácsok, Ti hol szoktátok beszerezni a húst? Van kedvenc hentesetek, akit jószívvel ajánlanátok? Írjátok meg kommentben, segítsük egymást, szerintem ez mindannyiunk számára elég „húsbavágó” kérdés.
És egy kérés: ha lehet, elsősorban jó tapasztalatokat írjatok. Biztosan van mindenkinek sok elrettentő példája, amin szörnyülködhetnénk, de ha belegondoltok, azzal egyikünk sincs kisegítve, ha megtudja, hol nem érdemes húst vásárolnia…
Mit nézzünk a csomagolt friss és fagyasztott húsok címkéjén?
Zsírtartalom: A darált húsoknál kötelező jelölni a zsírtartalom százalékát.
Származási ország: A csomagoláson marha, sertés, baromfi, juh és kecskehús esetében (friss és fagyasztott egyaránt) kötelező feltüntetni az állattartás és a vágás helyét is (országot).
Jégréteg: Jégréteggel bevont élelmiszerek esetében (pl. fagyasztott halak, garnéla, stb.) a nettó tömeg mellett a jégréteg nélküli (lecsöpögtetett) tömeget is meg kell adni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.