A lazac és a lazacpisztráng között annyi a különbség, hogy ez utóbbi rövidebb, és tompább a pofája, átlagos súlya 1-5 kg. Különleges példányai elérhetik az 1 m hosszúságot és a 10 kg feletti súlyt.
„Ezzel a felfogással - írja Kyle és Ehrenbaum („Die fische d. Nord- und Ostsee”, Lipcse, 1929) – kétségtelenül a legjobb áttekintést lehet nyerni e fontos és érdekes halcsoport felett. Úgy képzelhetjük el, hogy a tengeri hal messze felhatol a folyóba, hogy ott ívjék. A fiatalok pár év múlva visszatérnek és lazacokká alakulnak át, vagy pedig egész életükön át az édesvízben maradnak, és különböző pataki pisztrángokká válnak. A harmadik eset az, hogy a tengerből jövők nem mennek fel olyan messze, és váltakozva az édesvízben és a tengerben élnek, vagyis tengeri pisztránggá (lazacpisztránggá) lesznek.”
A lazacok lassan úsznak fölfelé a folyókban, és 24 óránként 30-40 km is megtesznek, kitartóan. A nagy sebességű vízben nagy erőfeszítéssel küzdik magukat előre. Gátakat ugranak át, ami akár 4-5 méter is lehet, ha elhibázzák, újra próbálják, így gyakran megtörténik, hogy életükkel fizetnek makacsságukért. Általában kavicsos helyen rakják le ikrájukat, az orrukkal mélyedést alakítanak ki, leikráznak, majd visszatemetik a megtermékenyített ikrákat, és sorsukra hagyják őket.
Bár a halakat legjobb frissen fogyasztani, a gyakorlatban ez nem mindig lehetséges, tengeri halaknál részben a kifogási időszakok, a szállítási viszonyok, meg a parttól való távolság következtében a szállítmányok sok esetben késedelmet szenvednek. A modern hűtővagonok manapság már egyébként a legtávolabbi vidékre is eljutnak, és ez világviszonylatban is jól meg van szervezve. A tengeri halakat már a hajók fedélzetén előkészítik, és gyorsfagyasztásos technológiával fagyasztják. Így a fogyasztók számíthatnak arra, hogy az áru mindig kifogástalan állapotban kerül hozzájuk.
A magas víztartalom következében a halhús könnyebben emészthető, mint a vágóállatok húsa, de kevésbé laktató. A táplálkozás fiziológia szerint a halak húsa a magas jód és foszfor tartalom miatt különösen értékes.
A halak előkészítésénél ügyelnünk kell arra, hogy gyorsan és alaposan mossuk meg, nem szabad őket hosszabb ideig áztatni.
Ezt a fajta halat be lehet szerezni akkora méretben, ami egy 4 fős család részére optimális. Egy lazac túl nagy lenne, már ha egy normál fogyasztású családot veszünk alapul… Jól filézhető hal, a szálkákat egyszerűen egy csipesszel eltávolíthatjuk.
Hozzávalók:
1 egész lazacpisztráng (1 kg)
1 szál rozmaring
2 szál zsálya
só
olaj
A raguhoz:
1 citrom kifilézve
1 evőkanál kapribogyó
2 db szardellafilé
4 evőkanál olívabogyó
10 koktélparadicsom
1 dl olívaolaj
5 dkg vaj
1 csokor petrezselyem
arasznyi póréhagyma
Elkészítés: 1. A halat megtisztítjuk, pikkelyeit lekaparjuk, megmossuk. A hasüreget sózzuk, beletesszük a zsályát és a rozmaringot, majd kívül is megsózzuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, meglocsoljuk kevés olajjal, és 180-200 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.
2. A raguhoz a citromot kifilézzük. A paradicsomot, a póréhagymát, a szardellát és a petrezselymet finomra vágjuk. A vajat és az olajat felforrósítjuk, a hozzávalókat rádobjuk, összeforraljuk.
3. A megsült hal bőrét óvatosan lefejtjük, a gerinctől kezdve lefejtjük a húst. Az így kapott lazacfilét a fűszeres raguval tálaljuk. Friss kenyérrel, zöldsalátával kínáljuk.
A lazacpisztráng ára nem egetverő, mégis elegáns és ünnepi. A csontjából nem szoktak mártást főzni, mert elég zsíros a hal, így a mártásunk vagy alaplevünk is zsíros hal ízű lesz. A filézés befejeztével egy kanál segítségével lekaparhatjuk a csonton maradt húst, amit felhasználhatunk tatárnak tölteléknek, gombócnak.
Dolgoztam külföldön egy étteremben, ahol halspecialitások voltak az étlapon. A tulaj egy halfüstölőt is üzemeltetett – és üzemeltet a mai napig is - a birtokon. Itt füstöltek pisztrángot, lazacot, és még sok más fajta halat is borókafa füstjén. A füstölt lazac még most is csemegének számít.
Otthon próbálkozhatunk pácolással is: a páchoz használhatunk leveszöldséget, édesköményt, kaprot, citrusokat. A pácolt lazacot egyébként graved lachsnak hívják, ami annyit tesz: elásott lazac. Hogy miért ásták el? Hát kérem, ez még akkor történt, amikor nem volt se jég, se hűtőszekrény. A halat bepácolták, becsomagolták, és elásták a föld alá, ahol hideg van, és semmilyen állat vagy rovar nem fér hozzá. Ma már természetesen megváltoztak a viszonyok, de a név maradt.
Itt egy pár igazán érdekes elkészítési módozat:
Lazacpisztráng Monseigneur módra: Az egész halat vörösboros halalaplében megpároljuk, hosszában gombafejeket rakunk rá, vörösbormártással végigöntjük, kisebb bevert tojásokkal megtöltött tartlettekkel és abált haltejjel töltött tészta hajócskákkal rakunk tele, fehérbormártással bevonjuk, és a tetejét szarvasgomba szeletekkel díszítjük.
Lazacpisztráng Cambacérés módra: Szálkamentesítjük, de a fejét és farkát rajta hagyjuk, egyik oldalát lebőrözzük, szarvasgomba és sárgarépa csíkokkal megtűzdeljük, a halat fűszeres halpürével megtöltjük, vékony szalonnaszeletekbe csomagoljuk, és fehérborban megpároljuk. A szalonnát eltávolítjuk, és a halat leöntjük saját levének, halvelouté és hollandi mártás keverékével. Körítjük kimagozott olívabogyóval, pirított kucsmagombával, sült haltejjel és szarvasgomba szeletekkel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.