A legegyszerűbb sárgarépa, amit főleg húslevesben vagy répatortában tudunk elképzelni (de lássuk be, már ez is két teljesen más irány, és mindkettőben jól szerepel a nyulak kedvence), teljesen átlényegülhet annak függvényében, mivel társítjuk. A nyers, reszelt sárgarépából narancslével, mazsolával, olívaolajjal, sóval, frissen őrölt feketeborssal és kapribogyóval készített salátában az édes-sós-savanyú ízek harmóniája egészen lenyűgöző, arről nem is beszélve, hogy ilyen zöldség- és gyümölcsszegény időszakban kimondott vitaminbomba.
Ugyanígy egészen más hatással bír a vajban párolt sárgarépa, amit most kedvenc fűszereimmel – római köménnyel és korianderrel – ízesítettem. Tőkehal köreteként tálaltam, egyrészt azért, mert mindig lelkesen harcolok a halfogyasztásért, másrészt pedig nagyon jól illik nem csak a halhoz, hanem az ehhez készült édes chiliszósszal is.
A chili is nagy kedvencem! És nagy kár, hogy ha chiliről esik szó, mindenki és mindig a lángoló, szinte égető csípősségű ételre gondol. A chili lényege valóban a csípősség, de szerintem sokkal jobban érvényesül aromája, ha kissé megszelídítjük. Én most karamellizált cukorral és kaliforniai paprikával szelídítettem, pici ecettel tettem pikánssá. Isteni, és nem csak halakhoz ajánlom!
Hozzávalók:
80 dkg tőkehal
50 dkg sárgarépa
1 mokkáskanál római kömény
1 dl gyömbérsör
10 dkg vaj
1 piros kaliforniai paprika
1 thai chili
fél zöld citrom
fél dl borecet
5 dkg cukor
friss koriander
só
bors
Elkészítés: 1. A halat 4 egyenlő részre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, citromhéjat reszelünk rá, citromlével meglocsoljuk, kevés chilivel megszórjuk, és néhány órát pácoljuk.
2. A cukrot karamellizáljuk, felöntjük az ecettel, hozzáadjuk az apróra vágott kaliforiai paprikát és chilit, és szép sűrűre forraljuk.
3. A répát julienre vágjuk vagy durvára reszeljük. A vajat felolvasztjuk, felhevítjük, hozzáadjuk a répát és a római köményt, 2 percig pirítjuk, felöntjük a gyömbérsörrel. A levét elforraljuk. Negyed csokor koriandert adhatunk még hozzá.
4. A bepácolt halat forró olívaolajon mindkét oldalán megsütjük, és a répával és a chilimártással tálaljuk.
A tőkehal nagyon jó alapanyag, szeretem a húsát. Leginkább Norvégiában halásszák, illetve az Északi-tengerben. Tradicionálisan sózva tartósították, illetve ez a hagyomány még ma is él, sok felé lehet sózott tőkehalat kapni. Portugáliában – számomra meglepő módon – nemzeti ételnek számít ez a sózott változat. Több napig áztatják aztán váltott vízbe, hogy a só eltűnjön, illetve hogy a kiszáradt halhús visszanyerje vastag, telt, omlós állagát.
Ma már persze fagyasztva is lehet kapni, nem kell bajlódnunk az áztatással. De jó tudni, hogy a mélyhűtött halakkal (és húsokkal is) érdemes kíméletesen bánni kiolvasztáskor. Akkor lesz a legfinomabb, a frisshez leginkább hasonlatos, ha fokozatosan engedjük fel, vagyis a fagyasztóból a hűtőszekrénybe tesszük át, és hagyjuk, hogy néhány óra alatt engedjen fel.
A halfogyasztásra továbbra is buzdítok mindenkit: a tengeri halak nagy része sovány, csupa finom fehérje, könnyen emészthető, és számtalan módon pácolható, készíthető. A citrom és a bors pedig mindig jól áll neki. :)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.