Néhány szó az idei gasztrofesztiválokról és egy isteni császármorzsáról

Az itt szerzett tapasztalatokat fogjuk a jövőben hasznosítani. :-) Remélem, mindenki elégedett volt a sütés-főzés kimenetelével!

Lassan vége a fesztiváldömpingnek, országszerte hétvégenként 5-15 fesztivál bonyolódott le, ilyen-olyan kategóriában. Hát igen, úgy néz ki, fesztivált szervezni jó üzlet. Sok munka, de jó üzlet. És mondhatni, nem időjárásfüggő bevétel, hiszen bérlők vannak dögivel, nagyon megy a kürtöskalács, fesztiválonként 3-10 stand, jobbak-rosszabbak, a hagyományos mellett egyre több ízesített változat. Fejlődik a kalácskultúránk? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a kókuszos, kakaós, mákos bevonat nyomában sem emlékeztet arra a ropogós kalácsra, ami végig kísérte gyerekkorom strandos élményeit. Viszont van egy erdélyi brigád, akik faszénen sütik a kürtőskalácsot, na az már hasonlít a kalácsról alkotott elképzeléseimre.

Aztán ott van a pompos, a mostanság divatos kemencében vagy sparhelten sült kenyérlángos, a régi időkből való, állítólag Tökről, innen a neve. Anno divat volt otthon készíteni a kenyeret, hiszen nem minden sarkon állt hiper-szuper-über-megamarket, ahol rendkívül érdekes kenyeret kaphatunk le a polcról azzal az indokkal, hogy nincs időnk otthon még vacsorát főzni sem, nemhogy kenyeret sütni. Szóval, amikor régen a kenyértésztát formázták, a leszakított darabokat gyorsan kinyújtották, és kemencében vagy sparhelten sütötték meg, tejfölt kentek rá, és hagymával szórták meg, gyermekeik legnagyobb örömére.

És aki még nem lakott jól, ehet a végeláthatatlan kolbászsorból, jó sós csülökből, és választhat egyet az olajban sült avas századik hekkből.
Azután rögtön jöhet az ital, pálinkák, borok fesztiválján nagyobb a választék, és valamivel igényesebb is, de ki kell fognunk itt is a jót. Vannak viszont bevált márkák, amik nem okozhatnak csalódást.
Na, jó, néha ki lehet fogni egész ehető ételeket, de a szerencsét ne felejtsük magunkkal vinni.

Ha jóllaktunk, választhatunk még a sötétben neon színben vibráló kütyükből, *ne fürgyé le* egy mosásos pólóból, műbőr kalapból, eredeti jamaikai ékszerekből és totemoszlopokból, és még sok minden csuda jó dologból. A programok sokszínűsége majd pótol minket, csupa középkategóriás celeb, plébek hangzásvilág, szóval néhány kisebb programot leszámítva, idénre vége. Illetve egészen karácsonyig, akkor indul a forralt bor akció, ugyancsak vacak borokból, agyoncukrozva.

Felejtsük el... és reménykedjünk a jövő évi újabb dömping minőségi javulásában. De addig is ismerkedjünk meg egy igazi császármorzsával!

Túrós császármorzsa rumos szilvaraguval

Hozzávalók 4 személyre:
30 dkg liszt
3 tojás
4 dl tej
2 evőkanál mazsola
10 dkg túró
20 dkg kristálycukor
2 evőkanál vaj
2 dl vörösbor
1 dl rum
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
1 db citrom
50 dkg szilva
1 evőkanál kukoricakeményítő

Elkészítés: 1. A szilvát félbevágjuk, kimagozzuk, előmelegített, 180 fokos sütőben 15 percig sütjük.

2. A vörösbort 10 dkg cukorral, a rummal, a fahéjjal, a vaníliarúddal és a citrom levével felére befőzzük. Kevés vízben feloldott keményítővel besűrítjük, és a szilvát hozzáadjuk.

3. A tojásokat szétválasztjuk, a túrót áttörjük.

4. A tojássárgáját 5 dkg kristálycukorral habosra verjük, hozzáadjuk a mazsolát, a túrót, tovább keverjük, végén a lisztet is csomómentesen belekeverjük.

5. A tojásfehérjét a maradék (5 dkg) cukorral kemény habbá verjük, és nagy, könnyed mozdulatokkal a másik masszához keverjük.

6. Egy tepsiben két kanál vajat melegítünk, belelapátoljuk a masszát, és 160 fokos sütőben elkezdjük sütni. Ha a teteje megpirult, lapátkanállal felszabdaljuk, jól összekeverjük, hogy a pirult és a nyers részek jól összekeveredjenek.

7. Ha már kellően szilárd és morzsalékos (kb. 30-35 perc sütés után), a rumos szilvaraguval tálaljuk.

Elkészítési idő: 20 perc
Fogyasztható: 30-35 perc múlva

Nem feltétlenül kell ragaszkodni a leírtakhoz. Például amikor ezt a receptet egy séftől láttam, ő a lisztet a tejjel összeturmixolta, a tojást nem választotta szét, és rendkívül óvatosan a fehérjét nem szétverve, keverte a tejes masszához, és serpenyőben sütötte meg, egyet fordítva rajta. Ja, és a készítés háromnegyedénél fehércsokoládét reszelt hozzá, és természetesen arany mazsolával készítette. Nem csak bennem hagyott az íze és az illata mély nyomot, de az a bohém, ősz hajú vendég is az asztal alá csúszott, aki nem mellesleg Burgenland egyetlen víziszínpadát üzemelteti, ahol olyan előadások mennek, mint a Víg özvegy, a Csárdáskirálynő, stb., nm mellesleg 6000 férőhelyes nézőtérrel, gyönyörű körülmények között, szinte egyedülálló Ausztriában is. Visszakanyarodva... a császármorzsa eredménye 2 szabadtéri jegy lett az első sorban.

A szilvát helyettesíthetjük szederrel, málnával, jostával, rebarbarával.
Finom és ízletes, próbáljátok ki, nagy siker lesz!